Mennyivel tartozunk és kinek?

Az Inforádió „Párbeszéd a gazdaságról” című műsorában beszélgetett Baksay Gergely, az MNB Költségvetési és Versenyképességi Elemzések osztályának igazgatója és Csiki Gergely, a Portfolio.hu elemzője, a téma az államadósság és a költségvetés helyzete volt Magyarországon.

A beszélgetés anyagát hang (mp3) formátumban is felrakjuk. Az ún. podcast kiváló szórakozás futás, kerékpározás és dugóban ülés közben is, mindenkinek csak javasolni tudjuk. A linken jobb klikkel (mobil eszközökön hosszan nyomva tartással) le is tölthető a file. Mennyivel tartozunk és kinek?

Kezdésként a felek megegyeztek abban, hogy az államadósság mértéke egy nagyon fontos gazdasági mutató, ami több lényeges folyamatot is tükröz. Nem véletlen, hogy a befektetők által az egyik legjobban figyelt mutató, ami az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumoknak is része. Leginkább régiós és uniós összevetésben érdemes használni. Csiki Gergely szerint a magyar állam 75% közeli eladósodottsága az unió középmezőnyében van és ugyan az utóbbi években csökkenő pályán van, de az ígért, látványos adósságcsökkenés nem valósult meg – a költségvetési hiány leszorítása továbbra is fontos tényező.

Mennyit költ és mennyivel tartozik az állam évente?

Baksay Gergely ezt azzal egészítette ki, hogy a mértéken kívül a szerkezete is fontos, így az, hogy 2010 óta a devizaadósság aránya 50 százalékról 22-re, a külföldi kezekben lévő adósság pedig 66 százalékról 40-ig csökkent, nagyon pozitív folyamat. Csiki Gerely szerint is ez egy fontos sérülékenység-minimalizáló tény, de örömteli a kamatteher folyamatos csökkenése is, ami egyrészt más kiadási tételekre több pénzt hagy, másrészt lehetővé teszi a jelenleg kedvezőtlenül magas magyar állam újraelosztási rátájának lejjebb szorítását például adócsökkentések formájában. Érdekességképpen megemlítette, hogy a gazdaság fehéredése szembemegy a meghirdetett adócsökkentési politikával, ugyanis nőnek tőle az adóbevételek.

Államadósság

Baksay Gergely arra a kérdésre, hogy lehet-e javítani az újraelosztás szerkezetén, azt válaszolta, hogy ugyan javítani mindig lehet, de nagy kérdés az is, hogy a tervezett kiadások valójában hogyan valósulnak meg mikroszinten. Márpedig az állami kiadások hatékonyságának mérése még nagyon gyerekcipőben jár. Csiki Gergely szerint az azért látszik, hogy egyes területeken túlzott az állami beavatkozás mértéke régiós összevetésben, amivel a kormányzat is tisztában van. Mégis a bürokráciacsökkentés még csak a szavak szintjén létezik, pedig ha valamikor, most fel tudná szívni a versenyszféra a leépítendő állami alkalmazottakat. Mindenesetre nulladik lépésként jó lenne bevezetni a teljesítménymérést a közszférában, mert enélkül az esetleges javulást is nehéz lesz kimutatni. Baksay Gergely hozzátette, hogy ez elég nagy feladat, mert nagyon nehéz például a közbiztonságot vagy az oktatást mérni, pláne úgy, hogy még a ráfordítások kimutatásával is gyakran hadilábon állnak a statisztikusok.

Csiki Gergely elmondta, hogy hiába nagy az egyetértés a politikában arról, hogy javítani kell a kiadás szerkezetét, előrelépés még sincs. Továbbra is a jóléti kiadások kapnak nagy súlyt, amit a társadalom öregedése és a növekvő nyugdíjterhek magyaráznak. Baksay Gergely szerint nem örömteli, hogy jelenleg egészégügyi prevenció helyett inkább gyógyszertámogatásra költünk, ami egyfajta eső után köpönyeg. Viszont meglátása szerint ahol előrelépés volt, az a szociális kiadások reformja – ilyen például a segély helyett a közmunka. Csiki Gergely szerint látszik egy dilemma a kormányzatnál: hogyan növelje az egészségügyi ráfordításokat, amikor az szemmel láthatóan nagyon pazarló működéssel bír. Ezen nem sokat segít az abból fakadó erkölcsi kockázat, hogy minden év végén adósságkonszolidáció van az egészségügyben. Hiszen minek gazdálkodjak jobban, ha év végén úgyis kimentenek?

Arra a kérdésre, hogy mekkora állami eladósodottság az optimális, megegyeztek abban a felek, hogy a jelenleginél jóval alacsonyabb. Még a kormányzat által célul kitűzött 50% elérése esetén sem kell megállni, hiszen a kisebb adósság lehetővé teszi, hogy egy esetleges következő válság során legyen fedezet a stimulusra.

Csökkenő hozamok

Egyetértés volt abban, hogy a demográfiai okokból származó többletkiadások az európai átlag alatt vannak és a következő 15-20 évben a nyugdíjrendszer fenntartható. Azonban Csiki Gergely szerint ezek a kimutatások azzal kevésbé számolnak, hogy nem csak nagyobb nyugdíj-, de nagyobb egészségügyi kiadásokkal is jár majd az elöregedés.

Zárásként a felek elmondták, hogy a magyar gazdaság szempontjából egyik legfontosabb tényező, a külső konjunktúra jelenleg nagyon támogató akár a reálgazdaságot, akár a kamatkörnyezetet nézzük. Ez segíti az államadósság-csökkentést, főleg, ha minél nagyobb mértékben sikerül hosszú futamidejű, fix kamatozású állampapírral elnyújtani az alacsony kamatkiadások időszakát.


Az Inforádióban elhangzott adást teljes egészében meghallgathatja és megnézheti az alábbi felvételen:


A Párbeszéd a gazdaságról sorozat korábbi részei:

1. Versenyben a versenyért

2. Magyarország hogyan teljesít?

3. Hányan dolgozunk és mennyiért?