Merj szembemenni a tömeggel!

Eltanácsolja a magyar befektetőket, portfóliókezelőket a blue chipektől, a vezető vállalatok részvényeitől a Yale Egyetem School of Managementjének professzora, az eredményes alapkezelőként is számon tartott Roger G. Ibbotson.
Az elméleti kutatásait a gyakorlati befektetési életben jól kamatoztató tudós a nevével fémjelzett első alapkezelő cégét 2006-ban adta el a chicagói székhelyű Morningstarnak, a Nasdaqon is jegyzett befektetéskutatással foglalkozó cégnek. Négy évvel ezelőtt a professzor megalapította újabb cégét, a Zebra Capitalt azzal a céllal, hogy egyre mélyebb kutatásai mentén is bizonyíthassa a befektetőinek: mindig lehetséges részvényekkel stabil, biztos hozamok elérése.

Az alapblog.hu-nak a frankfurti Uhlenbruch pénzügyi befektetői kiadó éves portfóliókezelői konferenciáján adott nyilatkozatában újabb kutatások alapján jelenti ki, hogy a részvénybefektetések minden tekintetben jobbak, mint bármely egyéb tőkepiaci invesztíció. Továbbá: a kis vállalatok papírjai – történelmileg is bizonyíthatóan – rendre verik a nagyvállalatokéit. Ez független a jegybankok, illetve a politikai változások által befolyásolt aktuális helyzetektől, független a devizák egymás közötti viszonyának alakulásától. Egyébként Roger Ibbotson meggyőződéssel vallja, hogy az euró elkerülhetetlenül gyengülni fog a dollárral szemben.

 

Zentai Péter: Hogyan egyeztethető össze az egyetemi katedra, a kutató-professzori hivatás és a – spekulációra építő – portfóliókezelés, a hajsza a mind nagyobb profit elérése után?

Roger G. Ibbotson: Ez a legszebb az egészben a számomra: a kutatási eredményeimből csinálhatok pénzt – mások számára is. Az elméleti kutatásaink, felfedezéseink helyességét vagy helytelenségét mindjárt gyakorlati visszaigazolással támaszthatjuk alá.
Tudományos munkánk lényege, hogy 1926-ig visszamenőlegesen elemezzük a rendelkezésre álló és az újonnan feltárt adatokból, folyamatosan fejlesztett metodikával, elemzési módszerekkel a befektetési kockázatokat, illetve a hozamokat, üzleti eredményeket, profitokat, megtérüléseket.

 

És vajon a professzortársai nem irigykednek?

Nyilván van, aki irigykedik. Ez természetes is. Ám igazi konfliktus mégsem származhat ebből, hisz bármely tudós kolléga előtt nyitott az általam választott út…

 

A Yale Egyetem – tudomásom szerint hatalmas – vagyonát, annak kezelését nem bízzák Önre?

Az már érdekkonfliktus lenne. Ilyen nem fordulhat elő, viszont tény, hogy a Yale büszke rám, az egyetem vezetésének nyilván imponálnak a kutatásaim.

 

Mekkora értékű portfóliót kezel?

A Zebra Capital hatszázhúszmillió dollárnyi vagyonnal gazdálkodik – pillanatnyilag. Túlnyomórészt intézményi befektetők és néhány magánszemély pénzét kezeljük. A tőke negyven százalékát hedge fundokban tartjuk, a többit közvetlenül kezeljük. Meghatározóan részvényekben „utazunk”. A Zebra Capital úgynevezett zero beta termék, olyan, amely stabil, tulajdonképpen bizonyosra vehető megtérülést biztosít a tulajdonosai számára. Úgy van megalkotva ez a „produktum”, hogy annak eredményeit nem befolyásolják a piaci hullámzások, viharok. Megalakulásunk óta, tehát az elmúlt négy évben ennél fogva sosem veszítettünk, mindig rávertünk a benchmarkra (referencia indexre). Tavaly például 9,5 százalékos (dollár) volt a Zebra Capital tiszta hozama.

 

Sajátságos piaci periódusban vagyunk. Zéró irányadó kamatok, deflációs veszély Európában és vélhetőleg a világ más részein is. Mit tanít a befektető számára e tekintetben a tőkepiaci történelem?

Minden periódus így vagy úgy unikális. A jelenlegi annyiban sajátságos, hogy egy páratlan mélységű – csak legfeljebb kilencszázharmincas évek kríziséhez hasonlítható – válságból sikerült kikecmeregniük, majd „felállniuk” a tőkepiacoknak és – részben – a nemzetgazdaságoknak. A jelenlegi zéró, pontosabban a nullához közeli alapkamat-környezet nem számít újdonságnak. Ilyen helyzetek jönnek-mennek a történelemben. Például a harmincas években is látott a világ szinte lenullázott kamatokat…

 

Ezeket a helyzeteket katasztrófák szokták követni… Vagy tévedek?

A nulla kamat sosem oka nagyobb bajoknak. A nulla kamat éppenséggel mindig csak okozat. A jegybankok radikális kamatcsökkentéseit az utóbbi időben a pénzügyi válság, ha úgy tetszik: maga a katasztrófa váltotta ki. Ismétlem: a jelenlegi kamatkörnyezet önmagában véve nem szolgálhat valami rossznak az okául. Ellenkezőleg, ez valami nagyon rossz dologra adott válasz, egy reakció.
Más kérdés, hogy a mostanra kialakult helyzet a jegybankok mérlegfőösszegeit annyira szélsőségessé tette, annyira „radikalizálta”, hogy elkerülhetetlenül nyesni kell e mérlegekből. Ez a taperingnek nevezett folyamat, amely lassan és hosszú éveken át fog tartani. Ezen idő alatt csak egészen csekély mértékű gazdasági növekedés képzelhető el a vezető nyugati gazdaságokban.

 

Mit tanácsol a magyar és más portfóliókezelőknek, befektetőknek? Mit érdemes tenniük, mire érdemes nagyon odafigyelniük ebben a helyzetben, ha folyamatosan továbbra is pénzt akarnak keresni?

Akár tetszik nekik, akár nem, főként részvényeket kell tartaniuk. Egyszerűen nem engedhetik meg, hogy távol tartsák magukat ettől a piaci szegmenstől, mert – mindent, a növekvő kockázatokat is bekalkulálva – a részvényeken tudják mindig a legnagyobb hasznot elérni.
Előadásomban, itt Frankfurtban, azt prezentáltam és tudományos alapon bizonyítottam, hogy a jelenlegi helyzetben, a jövő bizonytalanságai dacára is, összeállítható olyan részvénypiaci portfólió, amely roppant csekély kockázatokat tartalmaz. Mégis szinte bizonyosra vehetően jobb megtérüléssel kecsegtet, mint bármely olyan portfólió, amely alapvetően vállalati és állami kötvényekre épül. A részvény hosszú távra szólóan mindenkor jobb befektetés a kötvénynél. Ezt kutatásaink messzemenően alátámasztják.

 

Beszéljen konkrétabban! Mit vásárol, mit kell Ön szerint vásárolniuk – mondjuk – a portfóliókezelőknek?

A következő alapvető tanulságot ajánlom a figyelmükbe. Ha a benchmarkhoz, a referenciahozamhoz képest folyamatosan magasabb hozam elérése a céljuk, akkor mindig azokat a cégeket vegyék, azokat részesítsék előnyben, amelyek iránt szűk a piaci kereslet, amelyekkel ritkábban kereskednek a befektetők. A kutatásaink eredményei alapján a lehető legbátrabban állíthatom, hogy hosszú távon a kevésbé ismert, a tőzsdések által kevésbé preferált társaságok papírjain lehet a legjobban keresni.

 

Ezek általában kisebb és kevéssé ismert cégek, s éppen emiatt, az ismeretlenségtől való félelem miatt nem mernek irányukba lépni a mások pénzével gazdálkodó befektetők… Miért is mernének felvállalni ilyesfajta, a messzeségből, ismeretlenségből fakadó kockázatokat, amikor nyitott a lehetőség bevásárolni világszerte jegyzett, tartósan jó hírnévnek örvendő, jól menedzselt óriáscégek részvényeiből is?

Ez igaz, de ez esetben biztos, hogy kisebb haszonra fognak szert tenni. A befektetőnek, általában az embernek, túl kell tudni lépnie saját árnyékán, saját természetén, ösztönein: mernie kell szembemenni a tömeggel. Én, személy szerint, egyenesen kedvelem a pánikszituációkat. 2009 márciusában érte el az eladási pánik ugyebár a csúcsát. Nos, akkor lehetett a legjobb pozíciókat kiépíteni. Minél nagyobb az ijedtség befektetőink körében, annál magabiztosabban nyúlunk az új és olcsó lehetőségek után.
Egyébként pedig, normális körülmények között, ha a portfóliókezelő minél ismertebb, minél nagyobb érdeklődést kiváltó, a piacon minél nagyobb volatilitást felmutató vállalatra fókuszál, akkor annál csekélyebb haszonnal kell megelégednie. Viszont: minél kisebb volatilitással bír egy vállalati részvény, minél kevesebben vásárolnak és adnak el belőle, annál lukratívabb az üzlet.
A Zebra Capital kerüli a nagyon jól ismert és nagyra nőtt cégek papírjait. Döntéseinknél meghatározó szempont a kiválasztandó cég tőzsdei forgalmának nagysága. A komoly, nagy kereskedési volument ellen indikátorként tartjuk számon. Viszont olyan, alig hallott kis- és közepes vállalatok százainak részvényeit tartjuk, vásároljuk és keressük továbbra is, amelyek tőzsdei forgalma kimondottan gyérnek mondható.

 

És elsősorban, meghatározóan az amerikai tőkepiacokon aktívak?

Nem. Globálisan figyeljük a tőzsdei forgalmat, sok országban jegyzik azokat a vállalatokat, amelyek papírjaiba befektetünk. Nem vagyunk jelen viszont az emerging marketeken (a feltörekvő piacokon). Azért nem, mert egyetlen feltörekvő piaci tőzsdén sincs számunkra megfelelő minőségű, aprólékos és megbízható adatszolgáltatás a jegyzett cégekről, hiszen mi éppenséggel az adatok elemzéséből és feldolgozásából „élünk”, ez a lényege a Zebra Capitalnak. Észak-Amerikára, Nagy-Britanniára, az euróövezet tőzsdéire és Ausztráliára fókuszálunk. A világban csak ezeket a piacokat tartjuk tudományos vizsgálatra és annak alapján történő gyakorlati lépések megtételére alkalmasnak.
Az feltörekvő piacok egyébként azért sem jöhetnek szóba, mert jellegzetességük, hogy az érintett országokban főként – tudományos elemzők számára – átláthatatlan, kormányközeli, a kormánytól függő, illetve állami vagy félállami, óriási vállalatokat jegyeznek a tőzsdéken, vagy mikrocégeket. Ez utóbbiak ugyanannyira követhetetlenek, mint az előbbiek. Az egyik miniatűr volta miatt, a másik gigantikussága miatt érdektelen a számunkra.
Mi az angolszász vagy német és japán értelemben vett kis- és középvállalatokra koncentrálunk. Közülük azokat választjuk ki, amelyek kevésbé népszerűek ugyan, tehát drágábban lehet velük kereskedni, de mégis mellettük döntünk, mert az számunkra a meghatározó, hogy erősek legyenek a fundamentumaik és tartósan jónak értékeljük őket a jövőre nézve.

 

Befolyásolják-e döntéseikben a geopolitikai változások: most például az Ukrajna–Oroszország problematikából származó esetleges hátrányos fejlemények Nyugat-Európára nézve? Vagy esetleges inflációs, aktuálisan inkább deflációs makrogazdasági környezetmódosulások?

Vannak, akiket mindez befolyásol. De nem bennünket. Bár az esetleges defláció vagy a nagypolitika kétségtelenül hat némely általunk kedvelt vállalatra, de ezek egyedi esetek. A portfóliónkba gyűjtött vállalatok összességének átlagos eredményét ezek a környezeti hatások nem képesek módosítani. Ez egy komoly tőkepiaci történeti tanulság: korlátozott, de a tartós megtérülésre, hozamra épített portfóliók összteljesítményét, mint amilyeneket mi állítunk össze, sosem rontják inflációk, deflációk, geopolitikai drámák.

 

Devizamozgások sem?

Azok sem. Bár elismerem, hogy vannak devizapozícióink is. Meggyőződésem, hogy az eurónak le kell értékelődnie a dollárral szemben. Mert pillanatnyilag minden elemzésünk, az általunk tanulmányozott összes paraméter szerint az európai pénz erősen túlértékelt. Ennek változnia kell hamarosan. Ebben biztos vagyok.

 

Régóta ezt állítja egy sor szakértő. Mégsem következett be a korrekció. Mint ahogy a részvénypiacok kapcsán is nagyszerű szakemberek jósolnak huzamosabb ideje jelentős árfolyamzuhanást.

Az euró gyengülése kapcsán én sem mernék határidők megjelölésébe bonyolódni. De nincs kétségem afelől, hogy az euró gyengülni fog. Az általános piaci korrekció kapcsán pedig az a mondanivalóm, hogy annak bekövetkeztét egy általános, egységes, nagyon pozitív hangulatnak kell megelőznie, olyannak, amikor mindenki „bullish”. Most ilyen szituációról nem beszélhetünk még: egyesek erősen optimisták, mások – ellenkezőleg – éppenséggel erősen pesszimisták, és nagyon sokan ülnek (a részvényekben vagy lassan eladogatnak) és várnak. A korrekció – akár az eladóknak, akár a vásárlóknak kedvező módon – azonban nagy hirtelenséggel fog bekövetkezni akkor, amikor már késő lesz a kiváróknak a helyes döntést meghozniuk. Igazából most kellene bátor döntést hozni – kinek-kinek saját belátása alapján. Én, a magam részéről nem hinném, hogy a mostani lenne a legjobb idő a (részvény)bevásárlásra.