Merre visz az út?

A mutatók nem sok jót jeleznek sem a jelent, sem a közelebbi jövőt tekintve. A Piac & Profit így 2012 elején nem is prognózist várt az általa megkérdezett közgazdászoktól és vállalati vezetőktől, hanem inkább választ arra, mit szeretnének, mit várnak az előttünk álló évtől. Bod Péter Ákos és Vértes András egyaránt kiszámíthatóbb környezetet szeretne – meg még sok minden mást –, a pénzügyi szakember ingatag piacokat lát, de úgy véli, már az is segít, hogy inkább tisztában vagyunk a helyzetünkkel, mint egy évvel ezelőtt. A vállalati vezetők által felrajzolt kép sem ad okot különösebb derűlátásra, leginkább leépülésre, jobb esetben stagnálásra számítanak. A helyzet olyannyira bizonytalan, hogy akár reménykedhetünk abban, nem jól látjuk, merre vezet az út…

Indexek – Romló közérzet

Több mint két éve, 2009 novemberében volt utoljára olyan alacsonyan a GKI-Erste konjunktúraindex értéke, mint ez év januárjában, a fogyasztói várakozások pedig már több mint egy és egynegyed éve trendszerűen romlanak az EU támogatásával végzett felmérés szerint. Az üzleti várakozások nyolc hónapos markáns romlást követően ugyan 2011 utolsó negyedévében stagnáltak, januárban viszont ismét rosszabbak lettek, a szolgáltatói bizalmi index pedig a decemberi szerény korrekciót megelőző szint alá esett. A foglalkoztatási szándék az iparban ugyan erősödött, a többi ágazatban viszont érezhetően gyengült, s nőtt a lakosság munkanélküliségtől való félelme is. Az emberek több mint fele számít a munkanélküliség növekedésére a GfK Hungária adatai szerint is. Az áremelési törekvések mértéke és köre az építőipar kivételével minden ágazatban nőtt, s bár a GKI szerint a fogyasztók inflációs várakozása öt hónapos erősödés után januárban enyhült, a GfK adatai szerint a lakosság 91 százaléka továbbra is az árak emelkedésére számít. A magyar gazdaság helyzetének megítélése mindenhol kedvezőtlenebb lett, különösen az iparban, a szolgáltató szférában és a lakosság körében is.

A fogyasztói bizalmi index a GKI és a GfK Hungária mérése szerint egyaránt legutóbb 2009-ben állt ilyen alacsonyan. A GfK indexének szinte valamennyi értéke romlott. Visszaestek a fogyasztói várakozások, mérséklődött a vásárlási hajlandóság. Tízből hatan családjuk reáljövedelmének csökkenését prognosztizálják. A következő egy évben várható megtakarítási képesség megítélése a GfK-nál stagnált, a GKI adatai szerint viszont enyhén javult. A fogyasztók továbbra is optimistábbak a jövőt illetően, mint a múlt megítélésében. 2012 januárjára azonban e két időszak megítélése nagyon közel került egymáshoz, vagyis a jövőre vonatkozó várakozások az elmúlt másfél évben sokkal erőteljesebben romlottak. A lakosság már hosszú távon is egyre kevésbé bízik az ország helyzetének javulásában – tízből alig négyen –, rövid távon pedig mindössze minden tizedik honfitársunk derűlátó.

Közgazdászok szerint – Kiszámíthatóság kell

Magánemberként, tanárként, közpolitikával foglalkozóként is kiszámíthatóbb viszonyokat szeretne Bod Péter Ákos, a Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, volt MNB-elnök. Mint azt a Piac & Profitnak elmondta, ez nem kevesebb változást jelent – mert arra szükség van és lesz is –, hanem azt, hogy jobban előre lehessen látni az elvégzendő feladatokat.

– Legyen változás, de lássuk, milyen lépések kellenek, és hova jutunk el. Egy hasonlattal élve: amikor elmegyek a fogorvoshoz, szorongok, de ha a vizsgálat után azt mondják, nem kell gyökérkezelés, csak egy kis fúrás, csiszolás, nem örülök ugyan, de megkönnyebbülök. Most azt gondolom, hogy az életünket meghatározó főszereplők maguk sincsenek tisztában azzal, kell-e gyökérkezelés. Az Európai Unió alapkérdésekkel küszködik. A magyar kormány egy forradalmi és emocionális szakasz után konszolidációról beszél. Ezt könnyebb kimondani, mint végigvinni. A társadalom szereplőiben is kialakultak félelmek, ennek jele például a tőkementés, ami nem öltött ugyan tavaly makrogazdasági méreteket, ám a pénzét kimentő minden egyes személyre, kis- és nagyvállalkozóra jut tíz másik, aki kacérkodik a gondolattal. Remélem, eljutunk a konszolidációs szakaszba, de a sikeres változtatásokhoz a magyar társadalomnak új működési módra kell átállnia.

Különösen nagy szükség lenne arra, hogy képesek legyünk kilépni a sajátos gondjaink, nyavalyáink és örömeink köréből, túllépni „a magyar glóbuszon”. Amivel egy magyar család vagy vállalatvezető küszködik, ahhoz nagyon hasonlókkal küzd egy szlovák, egy lengyel vagy portugál is.

Azért jó ezt tudni, mert különben felerősödhetnek a bezárkózási reflexek, ami tetézi bajainkat. Egyébként naponta látom: a fiatalok nem is értik a „szeniorok világát”, ideértve az állami vezetőket, mert egyetemistáink eleve nyitottabb és mobilabb világban élnek, már születésük óta. Magam is velük érzek, hiszen az oktatás, a kutatás természetéből adódóan mindig túlnéz az országhatárokon, míg a döntéshozók – az irodavezetőktől a miniszterekig – mintha túlságosan belemerevednének az örökölt magyar viszonyokba. Fiataljaink nem is értik pontosan, miért az foglalkoztatja az idősebb korosztályt, ami. A felnőtt társadalom egy része földhözragadt, napi ügyekkel foglalkozik csupán, más a dicső múltba réved, megint más az ígéretes jövőbe menekül a teendők elől, de nem néz az orra elé.

– Szeretném, hogy a kormány végre olyan gazdaságpolitikát folytasson, ami összhangban van a lehetőségeinkkel, az európai normákkal, és ha azt mondaná, amit csinál. Konkrétabban: szeretném, ha a kormány megállapodna az Európai Unióval és az IMF-fel és nemcsak szó szerint, hanem a szelleme szerint is betartaná ezeket a megállapodásokat. Ez nemzeti érdek – mondja Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke.

– A magyar családoknak így kicsit könnyebb lenne az élete, a Magyarországon működő cégeknek is, és az állam is olcsóbban juthatna a piacokon pénzforrásokhoz. Szeretném, ha nemcsak a gazdaságpolitika, a politika is változna. Ha a kormány elkezdené kicsit megerősíteni a jogbiztonságot, a kiszámíthatóságot, mert akkor nem menekülne a tőke Magyarországról. A törvényeknek is változniuk kell. A független intézményeknek függetlenként kell működniük. Az európai értékeket be kell tartani, nem lehet visszamenőleg jogszabályokat hozni, nem lehet egyik napról a másikra törvényeket alkotni, nem lehet az érettségiző diákok számára pár héttel a felvételi előtt teljesen új feltételeket szabni. A hétköznapi közérzetet is ez befolyásolja a legjobban. Az emberek azt érzik, hogy mindennap eléjük tehetnek egy akadályt, amit át kell ugraniuk, nincs idő végiggondolni az alkalmazkodás módját. A szabálykerülő, szabálysértő magatartás egyre terjed. Kisvállalkozók mondják: már nem érdekel, nem tudom betartani a szabályokat.

A gazdaságpolitikai fordulat elkerülhetetlen. Nem lehet már össze-vissza adóztatni, nem lehet magán-nyugdíjpénztári pénzzel elfedni azt, hogy a költségvetés nincs rendben. Hiteles program kell, nem lehet növekedést tervezni akkor, amikor mindenki tudja, hogy recesszió lesz Magyarországon. Itt már nincs további mozgástér. A látszat és a valóság mindennapi ütköztetését abba kell hagyni. Ha ez nem történik meg, a pénzvilág kényszeríti ki. Kis technikai korrekciókkal nem változik semmi. Ha marad az eddigi politikai magatartás, ha a politikai erők nem képesek megbeszélni a gondokat, és kompromisszumokat kötni, akkor nincs esély a kilábalásra, az tovább rombolja a társadalmi közérzetet, a közbizalmat, és annak súlyos következményei lesznek a gazdaságra.

Vezetők szerint – Bizonytalanság minden téren

Az idei a globális eladósodottsági válság negyedik éve – mondja Bilibók Botond, a Concorde Alapkezelő Zrt. partnere és igazgatója, aki már a 2009-es évet is idesorolja.

– Kellett körülbelül három év ahhoz, hogy a gazdasági és piaci szereplők egyaránt meggyőződjenek arról, hogy – ellentétben azzal, mint amit 2009-ben és 2010-ben is még reméltek – a világ nem fog gyorsan túljutni ezen az időszakon. 2011 hozott jelentős változást ebben: ma már a szereplők ismerik a valós diagnózist és ezzel egy időben látják a helyzet megoldásának a nehézségeit.

Ezt a több évtized alatt kialakult adósságválságot leépíteni nehéz, időigényes, sok érdeket sértő folyamat. Ez 2012 kiindulópontja. Továbbra is napirenden lesz az államok finanszírozása és az eladósodottság csökkentése. Ebből fakadóan ingadozó devizapárokat és állampapír-hozamokat fogunk látni. A tőzsdei árfolyamokat is jelentősen befolyásolják ezek az események. Még azoknak a társaságoknak a papírjai is igen ingadozók lehetnek, amelyek üzleti és pénzügyi helyzete stabil. Sajnos, lehetnek olyan időszakok, amikor az ingadozás ritkán látott méreteket ölt. A kockázat tehát magas marad, nem árt óvatosnak lenni. Azt sem szabad azonban elvitatni, hogy a nagy kockázat a magasabb hozamokat és a nagyobb bukásokat is magában hordozza. Felértékelődött a vagyonkezelők minőségének a szerepe, ami 2012-ben különös fontossággal bír.

– Európa kilátásait illetően csak remélni lehet, hogy az európai pénzügyi válságra a vezető gazdasági hatalmak megoldást találnak és a szigorú fiskális politika következtében enyhül a válság reálgazdaságra gyakorolt hatása – mondja Tatár Tibor, a Futureal Development vezérigazgatója, aki szerint ma még talán nagyobb az esély arra, hogy az eurózóna nem esik szét, de a bizonytalanság miatt a dollár tovább erősödik.

– Egész Európára – de különösen a közép-európai régióra – nézve veszélyt jelent a német gazdaság lassulása és esetleges recesszióba fordulása. Magyarország gazdasága jó esetben stagnálni fog 2012-ben. A kényszerű kormányzati megszorítások, a végtörlesztés kapcsán felélt lakossági tartalékok a fogyasztás további visszaeséséhez vezetnek, így a belső fogyasztás nem képes lendületet adni a gazdaságnak. A kereskedelmi bankok finanszírozási aktivitása 2012-ben lesz a mélyponton. További jelentős veszélyforrás, ha Magyarország nem talál vissza Európa pénzügyi és politikai vérkeringésébe. A hazai ingatlanpiac tragikusan rossz évet kezd. Fundamentális problémák vannak a keresleti oldalon, a projektfinanszírozás gyakorlatilag megszűnt és a fejlesztők életét még egyes kormányzati intézkedések is megkeserítik, mint amilyen a „plázastop”, az áfaemelés, az engedélyezési dereguláció elmaradása vagy Európa legszigorúbb tűz- és földrengés-biztonsági szabályai. Csak kitüntetett ingatlanprojektek fognak elindulni, amelyek megfelelnek a hármas szabálynak: legjobb projekt, legjobb fejlesztő, legjobb bérlő. A többi fejlesztő számára nem marad más, mint projekteket előkészíteni, és remélni, hogy 2013 jobb lesz.

A Széll Kálmán Tervben 83 milliárdos gyógyszerkassza-csökkentést írtak elő 2012-re. Ilyen mértékű megtakarítási előirányzatot Leitner György, a Glaxo SmithKline Kft. ügyvezető igazgatója szerint nem bír el a gyógyszerkassza.

– Vannak ugyan eszközök, amelyekkel mérsékelni lehet a kiadásokat, ilyen például a generikus gyógyszerek árának csökkentése vagy a nem bizonyított hatékonyságú orvosságok tb-listáról való törlése. Ezenkívül felül lehetne vizsgálni a 25 százalékos tb-támogatással kapható, általában akut kezeléseknél alkalmazott gyógyszerek körét is. Mindezen intézkedésekkel is azonban legfeljebb 50 milliárd forintos megtakarítás érhető el. 2012-ben a különadók miatt a teljes gyógyszerkassza 25 százalékát – vagyis minden 100 forint betegnek juttatott gyógyszerre fordított állami támogatásból 25 forintot – a gyógyszeripar fizeti. Az innovatív gyártók a kassza ilyen mértékű finanszírozása felett egyéb programokkal – mint az egészségügyi intézményeknek nyújtott kedvezmények, az orvosok képzésének támogatása, gyógyszer- és pénzadományok, K+F kiadások – mindösszesen 36 milliárd forint értékben vállaltak át nagy részben állami feladatokat. A gazdaságpolitika kizárólag a pénzügyi szemléletet alkalmazza a gyógyszerkassza tervezésénél, megkülönböztetés nélkül tetemes adót kivetve az iparra. Ennek következménye, hogy a cégek más országokba irányítják a beruházásaikat, a kutatás-fejlesztést. Várható, hogy 1500-2000, magasan képzett ember kerül utcára, hagyhatja el az országot, ezért nagyobb lehet a 83 milliárdos megtakarítás-előírás kára, mint a haszna.

A vég vagy az új kezdete?

„2012 – a világvége után négy évvel. A majáknak is tulajdonított jóslat csak két dologban tévedett: egyfelől 2008 és nem 2012, másfelől nem világvége, hanem a jelenlegi gazdasági világrend vége” – vélekedik Tóth Gergely, a KÖVET főtitkára. Mivel hosszabb folyamatról van szó, esetleg a vég kezdete, teszi hozzá. Szerinte 2008-tól fogják datálni a kapitalizmus vagy legalábbis annak felturbózott változata, a globálkapitalizmus végét. Mint mondja, az ökológiai válságjelenségek már a ’60-as évek óta nyilvánvalóak, a társadalom dezintegrációja – családok szétesése, sőt össze sem állása, a gyerekek nem akarása, tartós kapcsolatok létesítésére való elvi képtelenség – sokkal kevésbé látható, de világosan érezhető. „Minderre jött még a gazdasági válság, mondhatnánk. Én pont fordítva látom: a válság annak jele, hogy a régi rend nem rend többé, elvesztette az igazsággal való minimális kapcsolatát is, ezért egy jobbnak kell helyébe állnia. Sokan persze a katasztrófa-forgatókönyvet tartják valószínűbbnek, ne legyen igazuk. Az én hitemmel mindenesetre összeegyezhetetlen a katasztrófa-forgatókönyv – Isten ígérete Noénak –, s az is biztos, hogy minden erőmmel ellene kell küzdenem. Rengetegen gyanakodnak globális gonosz erőkre, mint minden rossz okára, ez a retorika ma különösen hihető az EU–Magyarország, hitelminősítők–EU, IMF–nemzeti kormányok viszonylatokban. Szerintem személytelen struktúrák és gondolkodásmódok uralkodnak rajtunk, úgymint mániákus hatékonyságnövelés, versenyképesség-fokozás és a többi. Szerintem látják az emberek ezek ürességét, s tesznek is ellene, így 2008 végső soron nem a válság, hanem az új rend adventjének kezdete lesz. Hogy hogyan fogják hívni, fogalmam sincs, de csíráit látom Szabolcstól az Ormánságig, Erdélytől Magyarországig, Dániától Olaszországig, az USA-tól Kínáig, az arab tavasztól a keresztény közgazdaságtanig. Az emberek világa még nem hozta meg azt a gyümölcsöt, amit szüretelni lehetne, de az érés, még ha fájdalmas is, kézzelfogható.”

Kolossa Katalin, Sebők Orsolya, Timár Gigi

Forrás: Piac és Profit – 2012. február 15.