Mi lesz a zöld energiával, ha kihátrál az állam?

Óriási tempóban özönlik a pénz a megújuló energiaforrásokra épülő iparágakban, tavaly közel 300 milliárd dollár érkezett ide. A legnagyobb kérdést viszont sokak számára az jelentheti, hogy milyen hatással lesz mindez a hagyományos technológiákra. Kellene tartania az olajiparnak attól, hogy a megújulók egyszer csak teljesen átveszik a hatalmat tőlük? A jelek szerint erre egyelőre nincs nagy esély, és sokkal inkább a megújulóknak van mitől tartaniuk. A közeljövőben ugyanis az állami támogatások visszaesése várható ezen a területen, ezzel pedig ismét a piacra bízzák, hogy eldöntsék a fenti kérdést.

A megújuló erőforrásokra épülő technológiák ma már a világ szinte minden pontján gőzerővel terjednek, az ENSZ által is támogatott REN21 jelentése szerint 2015-ben 285,9 milliárd dollárnyi beruházás történt ezen a területen.

Ennek a jelentőségét pedig nem csak az adja, hogy ekkora értéket még egy korábbi évben sem értek el ezek a beruházások. Legalább ilyen fontos, hogy ezzel már az egymást követő hatodik olyan éven vagyunk túl, amikor világszerte nagyobb összeget invesztáltak a megújulóerőforrás-kapacitások kiépítésére, mint a szénhidrogén-tüzelésű erőművekre.

A fejlődők járnak az élen

A beruházások földrajzi eloszlása is igen érdekes. Minden jel arra utal ugyanis, hogy el kell vetni az eddigi feltevést, miszerint az új technológiák először a legfejlettebb országokban vethetik meg a lábukat. A megújuló erőforrásokra épülő beruházások legnagyobb része ugyanis Kínában történt, és bár a második helyen az USA-t találjuk, az igazi érdekességek még csak most jönnek.

Ki gondolná például, hogy GDP-je legnagyobb hányadát az afrikai Mauritánia fordítja megújuló energiaforrásokra? Őt pedig Honduras, Uruguay és Marokkó követi ezen a listán. Banglades a házakra szerelhető napelemes rendszerek legnagyobb piaca, Törökország pedig a geotermikus energiatermelés fejlesztésében lett világelső.

Mi lesz így az olajjal?

Nagy kérdés, hogy a megújulók gyors ütemű fejlődése hogyan érinti a hagyományos energiahordozókra épülő iparágakat. Az igazság ebben a kérdésben is meglepő, hiszen mindennek a gyors fejlődésnek az ellenére a Bloomberg elemzése szerint nem valószínű, hogy belátható időn belül le tudnák taszítani a trónról a hagyományos technológiákat.

Nem elég, hogy az olajiparba jóval több, 522 milliárd dollárnyi beruházás történt a tavalyi évben, a megújulók egy nagyon alacsony bázisról is indulnak. Napjainkban a globális energiafelhasználás mindössze 1,4%-a származik például szélerőből, napenergiából vagy geotermikus energiából, és a teljes modern megújulók mindössze 10,3%-ot tesznek ki a Föld energiafelhasználásában.

Hiába lehet tehát olyan sikersztorikat hallani, mint hogy Costa Rica energiafelhasználásának 99%-a megújuló forrásokból származik, vagy hogy Uruguaynál ugyanez az arány 92,8%, a Föld továbbra is elsősorban a fosszilis energiákra épül és ennek megváltozása nem is várható belátható időn belül.

A hagyományos technológiákat nem lehet megállítani

Pedig a megújulók erős hátszelet kapnak. Gondoljunk csak az állami támogatásokra, amelyekkel sok helyen a szél- vagy a napenergia-termelést segítik. Ebben az államoknak sincs nehéz dolga, hiszen nem kell mást tenniük, mint különböző adókedvezményekkel támogatni a hasonló technológiák minél nagyobb körben való elterjedését.

Egészen más a helyzet a közlekedéssel, ami a hagyományos üzemanyagok felhasználásának legnagyobb részét felemészti. Míg a nap- és szélenergia-termelés költségszintben versenyben tud maradni a hagyományos energiatermeléssel, a közlekedésnél már ez közel sincs így. Az elektromos autók ugyanis még számos tekintetben a hagyományos kocsik mögött vannak: gondoljunk csak az árukra vagy az egy töltéssel megtehető távolságokra. Az pedig óriási kiadás lenne az államoknak, ha ezeket szeretnék addig támogatni, míg el nem terjednek.

Ráadásul manapság még az alacsony olajár miatt visszaesett üzemanyagárak is a hagyományos autókat támogatják. Nem is csoda, hogy 2015-ben a globális olajfogyasztás gyorsabb ütemben tudott növekedni, mint a megelőző 5 évben bármikor. Ez a növekedés pedig az idei évben még inkább felgyorsulhat.

Az USA Energia Információs Hivatala szerint 2015-ben 1,4 millió hordóval nőtt a napi benzin és egyéb folyékony üzemanyagok fogyasztása globálisan, becsléseik szerint ez 2016-ban és 2017-ben további 1,5 millió hordóval növekedhet tovább. E mögött is elsősorban az OECD-n kívüli, tehát lényegében a fejlődő piacok állhatnak. A becslések szerint már 2015 során is 0,9 millió hordóval nőtt a fogyasztás ezekben az országokban, 2016-ban viszont további 1,3 millióval, 2017-ben pedig 1,4 millióval nőhet még.

Mi állhat a megújulók útjába?

Ezekkel ellentétben a megújuló energiák kapacitása nagy eséllyel akadályokba ütközhet a közeli jövőben. Az elmúlt év legnagyobb szélerőmű fejlesztései például Németországban és Lengyelországban történtek, ami a Bloomberg szerint elsősorban annak volt köszönhető, hogy ezekben az országokban hamarosan megszűnnek a közvetlen kedvezmények és tenderek veszik át ezek helyét.

Ebből is világosan látszik, hogy Európában az államok egészen addig erősen támogatták megújulóenergia-szolgáltatókat, amíg azoknak nehéz volt versenyezniük a hagyományos technológiák képviselőivel. Most azonban közeleg az idő, amikor újra a piacnak kell átvenni az irányítást. Mindez pedig egyben azt is jelenti, hogy 2017-től elkezdődhet a megújuló energiákba történő beruházások lassulása.

A megújulók piacán látott növekedés tehát közel sem természetes és nem is valószínű, hogy sokáig fenn tudna maradni. Mindez csak akkor lenne lehetséges, ha újabb nagy technológiai újítások robbannának be (például az energiatárolás területén) a fenntartható energiafelhasználásban.

Csakis ezek az újítások tehetnék lehetővé, hogy modern technológiák felül tudjanak kerekedni a hagyományoson. Ha ez nem következik be, akkor a Nemzetközi Energia Ügynökség adatai szerint – a jelenlegi növekedési ütem fenntartása mellett – 2040-ig semmiféle csökkenés nem lesz az olaj iránti keresletben.