dec.
29
2012

Mi lesz jövõre?

Sokan szeretnék tudni, hogy mit hoz a jövõ év? Vajon megússzák-e az amerikaiak a költségvetési szakadékot? Vajon megbirkózik-e Európa a növekedésnélküli évekkel, anélkül, hogy a társadalomban súlyos törések keletkeznének? Vajon sikerül-e a japánoknak új világcsúcsot dönteni államadósságban, és mindezt mégis megúszni? És vajon elindul-e a magyar monetáris unortodoxia, annak minden várható következményével együtt?

A válaszokat természetesen én sem ismerem ezekre a kérdésekre – bár elképzeléseim azért vannak, de éppúgy, mint mindenki más, tévedhetek. Éppúgy, mint az élet minden területén, a befektetési világban is elkerülhetetlenek az idõnkénti tévedések, ezért számunkra, akik megtakarításokat kezelnek, és szélesebb értelemben véve természetesen minden megtakarító számára is ezek ellen védekezni kell. Erre sokféle alapelv van, de a legfontosabb, hogy nem hagyhatjuk, hogy egyetlen tévedés veszélybe sodorja megtakarításainkat. Sõt, úgy kell strurktúrálni ezeket, hogy különféle – akár mégoly kevéssé várt – veszély bekövetkezése, számos egymás utáni tévedésünk után is maradjon belõle valami. A legnagyobb veszély ugyanis nem a veszteség, hanem a nagy, egyszeri, legrosszabb esetben akár mindent vivõ, 100%-os tõkebukás, hiszen a kis veszteségek után mindig van alkalom javításra, de a hatalmas bukások után már nem biztos, hogy fel lehet állni. Ha nincs zsetonod, akkor nem folytathatod ugyanis a játékot…

Ezért nagyon fontos a diverzifikáció és a kockázatok folyamatos kezelése. Hiába gondoljuk mondjuk azt, hogy a szlovén állampapír a legjobb befektetés, mert mi történik például, ha kiderül, hogy a szlovénok folyamatosan hazudtak az államháztartásukról, mi történik, ha kommunista kormány kerül hatalomra, és államosítja pénzünket, mi történik, ha gigantikus vagyonadót vetnek ki az állampapírtulajdonosokra, mi történik, ha váratlanul óriási infláció üti fel a fejét?

Gondoljunk bármit is a várható jövõrõl, mindig legyenek kétségeink saját értékítéletünkben, és próbáljuk elérni, hogy olyan különbözõ befektetéseink legyenek, amelyeknek más és más a kockázata.

Hogyan fektessünk tehát be? Két alapelvet tartok fontosnak: az elsõ a diverzifikálás, tehát amennyiben lehet, akkor legyen értékpapírosított és fizikai, magyar és nem magyar, forintban és más devizában lévõ, itthon és külföldön "õrzött" megtakarításunk is. Ne tegyünk fel mindent egy lóra. Sõt kettõre sem. Tegyünk tevére, agárra vagy akár elefántra is. A másik fontos alapelv, hogy a befektetési tevékenység legyen dinamikus. Folyamatosan újra és újra kell értékelnünk a beérkezõ információkat és ennek fényében módosítani befektetéseinket. Ha valamiben tévedtünk, akkor ismerjük el, és nézzünk új lehetõségek után, ne gondoljuk azt, hogy elszalasztjuk az egyetlen nagy esélyt a profitra, mert mindig jönnek újabb és újabb lehetõségek. 1998-ban, az orosz válság után úgy gondoltam, hogy a következõ években nem lesznek már jó befektetési lehetõségek, mert "már minden nagy sztori lezajlott". Mi sem állt távolabb a valóságtól. Végül pedig fogadjuk el, hogy mindig fogunk tévedni, és sosem hagyhatjuk abba a tanulást – de épp ez teszi olyan érdekessé az egészet.

A jövõ évre a fentiek jegyében kívánok mindenkinek anyagi elõrejutást, testi-lelki egészséget, és legfõképpen azt a különös, és a maga tiszta valójában oly ritkán elérhetõ állapotot, amit boldogságnak neveznek!

http://www.zsiday.hu/blog/mi-lesz-j%C3%B6v%C5%91re