Mi lesz veled Kelet-Európa?

Oroszország és Amerika között aligha jön létre „deal” az európai egység kárára, mert Donald Trump kezét egyre inkább megkötik azok, akik folytatni akarják az eddig követett amerikai világgazdasági és biztonságpolitikát – mondja az Oxford Economics vezető elemzője, térségünk szakértője, Evghenia Sleptsova. A vele készített interjúból kiderül, hogy az oroszok terjeszkedési szándékait hogyan lehetetlenítheti el, hogy Amerika – minden ellenkező vélekedéssel szemben – életben tartja a Moszkva elleni gazdasági szankciókat. Oroszországot ráadásul az olajárak esése is sújthatja majd. Mindettől függetlenül – mint kifejti – rengeteg új, gazdasági veszélynek van kitéve Közép-Kelet-Európa. Magyarországhoz az Oxford Economics elég pesszimistán áll. Szerintük hosszú távon nem képes fenntartható növekedést produkálni országunk: 2019-2022 között 1,7 százalékos GDP-bővülést prognosztizál Magyarországon az Oxford Economics.

Zentai Péter: Új politikai és gazdasági kitörési lehetőséget kínálnak-e Kelet-Európa, Közép-Kelet-Európa, például a Visegrádi Csoport tagjai számára a sűrűsödő geopolitikai és világgazdasági bizonytalanságok vagy éppen ellenkezőleg: nagyobb veszélyek leselkednek ránk, mint eddig?
Evghenia Sleptsova: Egyformán érdekeltek továbbra is a visegrádi országok és a balti államok, hogy megmaradjon felettük a NATO „védőernyője”, hogy biztonságukról ezentúl is gondoskodjon a NATO és az Európai Unió. Ugyanakkor törés alakult ki ezen államok között, amennyiben Lengyelország és Magyarország a Brexit népszavazás eredménye nyomán felbátorítva érezte magát, hogy kihívást intézzen az Európai Unió érték- és intézmény alapú politikája ellen, mondván: Brüsszel ne szólhasson bele belpolitikájukba és inkább növelni, mintsem szűkíteni kell a tagállamok szuverenitását. Ezt a hozzáállást azonban nem igazán tette magáévá a másik két visegrádi állam – Szlovákia, Csehország és pláne a balti országok álláspontja eltér a magyartól, lengyeltől.

A Brexit folyamat közben megy tovább, az orosz politika, keményedik és offenzívebbé vált Közép-Európában is, az oroszok fenyegetik a balti országokat. Mindehhez a hátszelet mintha jól biztosítaná Donald Trump. Ezek után milyen gazdasági következményekkel kell számolnunk?
Három faktorból tevődnek össze a Brexit főbb hatásai Közép-Európára nézve:

1. Az EU és az Egyesült Királyság közötti gazdasági összefonódás gyengülése keresletcsökkenést okoz, amely ki fog hatni Közép-Kelet-Európa gazdaságaira.
2. Az EU kénytelen visszafogni a térséget támogató beruházási, pénzügyi alapokat.
3. Ezáltal gyengül a tőkeexport, lehet, hogy kevesebb külföldi működőtőke vándorol a térségbe. Számításunk szerint, az EU-s pénzalapok három év múlva esedékes erőteljes szűkítése nyomán 2021-22-ben 0,2-0,3 százalékkal csökken a Visegrádi államok GDP növekedésének üteme.

Érdemes ugyanakkor azt a lehetőséget is számításba venni, hogy a Nagy-Britanniát maguk mögött hagyó autógyárak és pénzügyi szolgáltatók a végén pont Kelet-Európában kötnek ki. Ez esetben a Brexit akár nyereség is lehetne a térség számára.

Értékelésünk szerint Oroszország nem elsősorban a balti és a visegrádi államokban akar „terjeszkedni”, ezekben az országokban ugyanis továbbra is kőkemény falba ütköznének az érintettek NATO-hoz, EU-hoz tartozása és amiatt, hogy ezen államokban léteznek stabil jogállami és egyéb demokratikus intézmények. Oroszország számára a célpontok Kelet-Európa gyenge láncszemei: Ukrajna, Moldova és a Nyugat-Balkán. Ugyanakkor „szoft” módszerekkel, például propagandával, kibertámadásokkal folyamatosan „lazítják” a közép-európai és a balti térséget. Nemrég lepleződött le egy orosz hacker-támadás a cseh kormány intézményei ellen.
A Trump elnökség azáltal jelent veszélyt Közép-Európára, hogy vélhetőleg gyengítheti a NATO-n belüli szolidaritást, összetartozást, védelmi együttműködést. Egy ilyen irányba fejlődő helyzet felerősíti a populista politikai erőket, amelyek egész Európa, azon belül különösképpen Kelet-Európa demokráciáit, az európai országok közti kohéziót akarják jelentősen gyengíteni.
Továbbá a Trump által meghirdetett, egyelőre kimondva csak Kína és Mexikó ellen irányuló protekcionizmus áttételein keresztül aránytalanul nagyobb szenvedést hozhat a kis közép-kelet-európai országok gazdaságaira, mint a nagyobb gazdaságokra.

Mekkora a realitása egy olyan Putyin-Trump „egyességnek”, amelynek alapján „másodosztályú” világpolitikai szereplővé süllyesztenék az Európai Uniót? Oroszország nem „zavarna be” az Egyesült Államok érdekszféráiba, ugyanakkor Amerika hagyná, hogy az oroszok stabilizálják nyugati határaikat, hogy a végén új életre kelhessen egy új „Szovjetunió”?
Ha az erre vonatkozó részletes, az Oxford Economics honlapján elérhető elemzésünket a lehető legrövidebben kell összefoglalnom, akkor a válasz: nem fog, mert nem tudna létrejönni ilyen egyesség, mégha Trump és Putyin fejében meg is fordult ez a lehetőség. Azért nemleges a válaszunk, mert Donald Trump eredeti ambícióit – ahogy napról napra kezd ez mind világosabbá válni – roppant mód korlátozza, sőt ellehetetleníti a Kongresszus és saját kormánya tagjainak többsége. Oroszország ellen szerintünk szinte biztosan fennmaradnak az amerikai szankciók. Az oroszok terjeszkedési és az EU-egység aláásására irányuló szándékait a szankciók roppant mód korlátozzák, az olajárak jövőbeli alakulása körüli bizonytalanságról nem is szólva.

Egy nemrégiben közzétett elemzésük nem túl hízelgő jövőképet festett Magyarországról. Mi a bajuk velünk?Azt állítjuk, hogy Magyarország tipikusan azon országok egyike, amelyek gazdaságpolitikája folyamatosan – nem csak most, hanem már a korábbi kormányok idején is – önbecsapásokra, megtévesztésekre épül. Emiatt nincs hosszú távra fenntartható növekedése, annak potenciális iránya nem felfelé, hanem lefelé tart, a termelékenység úgyszintén. A jó makroadatok csak rövid távra szólnak, amelyeket az átmenetileg fenntartható ultralaza, nem hagyományos fiskális és monetáris politika egyvelege állított elő. Hosszabb távon ez így nem életképes, ezért 2019-2022 között már csak 1,7 százalékos GDP-bővülést tartunk reálisnak Magyarországon.