Júl.
16
2012

Mi van, ha…

…mûködik a C terv Európában? Értem ez alatt azt, hogy a két drasztikus út egyike sem következik be, sem az euró szétesése sem a teljes elinflálás, hanem valóban mûködik a "kiüljük a válságot" és a lassú barkácsolás stratégiája? Mi van, ha már láttuk az eurózóna válságának mélypontját? Ez annyira hihetetlenül hangzik, hogy érdemes megfontolni, vajon igaz lehet-e?

Habár a jelenlegi európai válság alapvetõen nem az államok oldaláról indult ki, de az állampapírok hozamának felrobbanásában öltött testet és ez kényszerítette komoly megszorításokra a nemzeti költségvetéseket, aminek hatására azután egyes országokban recesszió alakult ki. Annak ellenére, hogy az európai politikusok állandóan széthúznak, lassúak, és soha nem az egyenes, hanem mindig a körülményes utat választják, mégis messzire jutottak ezen a téren. Az eurózóna költségvetési helyzete hatalmasat javult az elmúlt 3 évben, kezd alkalmazkodni a realitáshoz. Nézzük meg az alábbi jelentés legvégén található statisztikákat:

http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/european_economy/2012/ee1upd_en.htm

A legfontosabb jelen szempontból a 167. oldalon található reáleffektív árfolyam változása, és az utána kezdõdõ államháztartási adatsorok.

Az eurózóna elsõdleges költségvetési egyenlege, amely a válság elõtt pozitív volt, és 2009-10-ben elérte a GDP 3,5%-át mínuszban, 2011-ben -1,1%-ra javult és idén várhatóan nullás lesz. Az olaszok idén több, mint 3%-os pluszban lesznek, és a spanyolok is feljavulnak a válság alatti -9%-ról -3%-ra idén, a portugálok a 2009-es -7,4%-ról idén elérik a nullát. Összességében jól látható, hogy az elmúlt 2 évben igen komoly kiigazítás történt: 2011-ben 2,3%ponttal javult az eurózóna-szintû elsõdleges egyenleg és 2012-ben várhatóan még 1,1%ponttal javul. Ennek egyértelmû következménye a recesszió, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy az európaiak (ezen a területen legalábbis) az út nagy részét megtették. Kellõen alacsony kamatszint mellett a nullás, enyhén pozitív elsõdleges egyenleg elegendõ.

Eközben a perifériaországok folyó fizetési mérlege is gyorsan javul: az írek 2007-8-ban -5,5%-os hiányt generáltak, idénre a tavalyi nulla után +1,6%-ba kerülhetnek. A spanyolok az elképesztõ -10%-ról -2%-ra jöhetnek fel, a portugálok -12-rõl -3-ra, és még a szerencsétlen görögök is -18-ról -8-ra javulnak (egyébként az elsõdleges költségvetési egyenlegük nekik is csak -1% körül várható, ez 2010-ben -10% volt).

A piacok természetesen a jövõben is azonnal büntetni fogják a gyengülést, a kiengedést, a költekezést, a “sárga útról” való letévelygést, és éppen ez lehet az, ami a politikusokat a továbbhaladásra ösztökéli. Habár nem nagyon hiszek benne, nem lehet elvetni azt a lehetõséget, hogy mûködhet az európai C-terv, és drasztikus monetáris akciók nélkül is kiülhetik a válságot, lassú alkalmazkodással, további több éves kiegyensúlyozott, szigorú, de tovább már nem nagyon szorító költségvetéssel, kicsit lazább Németországgal. A fõ kérdés, hogy a lakosság, a szavazók hajlandóak-e erre a többéves stagnálásra, nem unják-e meg, illetve, hogy a piacok mennyire lesznek ijedõsek. Elméletileg összejöhet, de még ebben az esetben is lesznek idõnkénti kötvénypiaci fellángolások, további célzott mentõcsomagok, stb.

Látható, hogy Európában az alkalmazkodás egy jelentõs része már megtörtént, komoly változások voltak, amelyek bár még nem elegendõek, de kijelenthetjük, hogy legalább a félúton már túljutottak. Mûködhet a C-terv Európában? Talán igen, éppen azért mert ebben már olyan kevesen hisznek. De azért túl nagy pénzt sajnos nem tennék rá…

http://www.zsiday.hu/blog/mi-van-ha