Miért nem döntünk mindig racionálisan?

A világ bonyolult. Mi, emberek csak még bonyolultabbá tesszük. Képesek vagyunk a megismerésére és átalakítására. Gyűlöljük a bizonytalanságot, amelynek leküz­désére készek vagyunk rengeteg időt és energiát nem sajnálva elméleteket gyár­tani, hogy az új tudással felvértezve a jövőben ne érhessen bennünket meglepe­tés. Majd meglepődünk, ha mégis ez történik.

A legnagyobb bizonytalanságot maga az ember okoz­za. De hogyan lehetne több mint 7 milliárd biológiai­lag különböző személy döntését előre jelezni? Sehogy! Ezek szerint nyugodtan hátradőlhetünk? Nyilván nem! A valóság megismerésére és a jövő előrejelzésé­re készített modelljeink rendszerint tökéletlenek, de a semminél még így is többet tudhatunk meg általuk. Az emberi elme korlátai nem teszik lehetővé, hogy minden lehetséges információt megfigyeljünk, feldolgozzunk, illetve ha ez mégis kivitelezhető lenne, akkor a modell válna túlságosan bonyolulttá ahhoz, hogy értelmezni tudjuk. Ebből kifolyólag egyszerűsí­tenünk kell, annak minden kellemes és kellemetlen következményét elfogadva. Az emberi diverzitást és az ebből fakadó bonyolultságot az elméletek egy egysé­ges emberkép kidolgozásával küszöbölik ki.

Emberképek csatája

A közgazdaságtani elméletek az embert homo oe­conomicusként állítják be. A homo oeconomicus, vagyis a gazdálkodó ember csak a saját érdekeit kö­veti: a legkisebb áldozat árán a lehető legnagyobb haszonra törekszik, tehát döntései gazdaságilag és pénzügyileg teljesen racionálisak. A szociológia emberképe a homo sociologicus. Amelynek kiindu­lópontja az, hogy az ember a társadalmi normák­hoz alkalmazkodik. Az emberek többsége pedig egyetért ezekkel a normákkal és értékekkel. Mi, em­berek hogyan is tudnánk minden modellnek meg­felelően cselekedni, ha már az előbb említett két emberkép is komoly különbségekkel rendelkezik?

Nézzünk egy példát!

Ön két befektetés közül választhat. Az egyik 10 szá­zalékos, a másik 20 százalékos hozamot biztosít. Az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy mindkettő azonos kockázattal jár. Arra még viszonylag nagy összeget lehet tenni, hogy Ön jelenleg a 20 százalé­kos lehetőséget választaná. További információ a két befektetésről, hogy míg az első a kapott pénzt egy ígéretes rák elleni gyógyszer kifejlesztésére fordítja, addig a második egy fegyvergyár bővülését finanszí­rozza. Melyiket választaná? „Homo oeconomicus” ter­mészetesen továbbra is a fegyvergyárat finanszíroz­ná, „Homo sociologicus”, aki az emberi élet értékét felbecsülhetetlennek tartja, el sem tudja képzelni, hogy ki képes a második lehetőséget választani.

Az egyes közösségekben kialakult társadalmi normák természetesen sokfélék lehetnek és időben változnak is. Napjainkban például egyre nagyobb teret kap a társadalmi felelősségvállalás. A befektetések világában ennek megfelelően megjelent az SRI, társadalmilag felelős, „zöld” vagy etikus befektetés. Európában és az Egyesült Államokban számos szuverén és nyugdíjalap környezeti, társadalmi és vállalatirányítási kritériumokat fogalmaz meg annak érdekében, hogy befektetéseikkel pozitív társadalmi hatást érjenek el, akár hozamáldozat árán is. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy az SRI szellemében kezelt alapok kizárnak cégeket és iparágakat a befektetési univerzumukból, vagy korlátozzák a teljes portfólióban betölthető súlyukat. Leggyakrabban az olyan cégek esnek áldozatul, amelyek kapcsolatba hozhatók alkohollal, dohánnyal, szerencsejátékkal, katonai fegyverekkel és a környezetszennyezéssel.

Hogy teljesen hétköznapivá tegyük a két emberképet, az egyiket hívjuk értelemnek, a másikat érzelemnek. Tételezzük fel, hogy Ön egy kisbefektető. Valószínűleg nem az Ön pénze fog hiányozni a rák elleni gyógyszer kifejlesztéséhez, és attól, hogy még nem ad pénzt a fegyvergyárnak, az mindenképp fel fog épülni. Tehát pusztán racionális alapon, könnye­dén a magasabb hozamot garantáló befektetést tudná választani. Itt lépnek be a háborúba az érzelmek. Meg­éri Önnek az a plusz 10 százalék hozam, ha bántja a lelkiismerete, az egyébként „helyes úttól” (normától) való eltérés? Lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem.

Mi dönt a végén?

Egy biztos, a „szív” és az „agy” hozza meg a döntést. Mindenkinek a személyisége dönti el, melyik az erősebb. Merthogy egy komoly döntés meghozatalánál a szív és az agy tárgyalóasztalhoz ül, és megvitatja a kér­dést. Tegyük fel, hogy olyan tények látnak napvilágot, amelyek alapján olyan dolgot kellene tennünk, amit nem szeretnénk. Ha a szív számára kedvezőtlen döntés születik, akkor nagyon rossz érzéseket fog okozni. Ha az agy enged a zsarolásnak, és például megvettünk egy terméket drágábban csak azért, mert szebb volt a csomagolása, akkor később a havi elszámolásnál ros­szul éreznénk magunkat, hogy egy paramétereiben teljesen ugyanolyan termékért fölöslegesen adtunk ki több pénzt. Ezt a belső feszültséget úgy oldjuk fel, hogy a döntésünk mellett kitartunk és keressük, illetve felülsúlyozzuk az ezt támogató, illetve figyelmen kívül hagyjuk vagy alulsúlyozzuk az ennek ellentmondó információkat. Tehát átvágjuk saját magunkat! In­tuitív döntéseinkre önvédelemből ingatag és elfogult érveket gyártunk. A részrehajlásaink és elfogultságaink feltérképezését úgy képzeljük el, mintha tárgyalástech­nikát tanítanánk az agynak. Ha tudjuk, hogy mi az, ami­re érzékenyek vagyunk, akkor tudatosan felkészülhe­tünk ezekre a helyzetekre, így végül képesek vagyunk racionálisabb döntést meghozni.

Nem vagyunk tökéletesek

Lélektanunk állapotával és befolyásoló erejével szin­tén érdemes tisztában lennünk. Ha nagyon jó han­gulat van a piacon, könnyen alulértékelhetjük a kockázatokat és kivetíthetjük az utóbbi jó éveket a jövőre vonatkozóan is. Válsághelyzetben pedig hajlamosak vagyunk pánikolni, túlságosan félünk a kockázatoktól, ezért rendkívül jó lehetőségeket is elszalaszthatunk. Tökéletes példája ennek minden válság: részvénypiaci-, kötvénypiaci- vagy ingat­lanlufi. Tehát még olyan körülmények között sem tudunk teljesen racionálisak lenni, ahol csak a racionalitásunkra kellene hagyatkoznunk. El kell ismernünk tehát, hogy az ember nem tud pusztán racionálisan gondolkozni, nem egy tökéletes Homo oeconomicus. Ez biológiai dolog, amin változtatni, legalábbis egyelőre, nem tudunk. Az önismeretünk fejlesztésével ellenben nagyon sokat tehetünk azért, hogy bizonyos esetekben tisztább képet kap­junk, és jobb döntéseket tudjunk hozni, ezáltal raci­onálisabbá váljunk. Hiszen „az is egyfajta raciona­litás, ha figyelembe vesszük saját gondolkodásunk nem racionális voltát” (Mérő László).