Miért nem működnek a „Mestertervek”?

Gyakran hallani ilyen meg olyan kormányzati forradalmi tervekről, amelyek elhozzák a Kánaánt, legutóbb Zsiday Viktor is írt ilyenről itt az Alapblogon. Ez a jelenség a szokásos csodavárás szindróma csoportjába tartozik. (Jó példa erre Széles Gábor hasonló „Mesterterve”, aki ugyan saját napilapját nem képes a piacon eladni, de az egész gazdaságának megmentésére természetesen van mesterterve.)

Nem hiszek az ilyen tervek pozitív megvalósításában. Miért nem?

Azért, mert eredményeket csak kemény és folyamatos, következetes, kitartó munkával lehet elérni. Ötletelésekkel, egymásnak homlokegyenest ellentmondó célok egyidejű megfogalmazásával, a gazdaság állami vezérlésével, hanyag, át nem gondolt jogszabályalkotással semmire nem megyünk.

Jó példa erre a közmunka. Képtelen vagyok kellő mélységében megítélni a kormány foglalkoztatási csodafegyverének előnyeit és hátrányait, de azt gondoltam, hogy a közmunka révén legalább közterületeinkről eltűnik a szemét. Persze nem így történt.

Nem tudom, hogy van Önöknél, de én mostanában a városba igyekezve (Egérút, 7-es út bevezető) csak a forgalomra koncentrálok. Az út mellett végig ugyanis akkora a szemét és a mocsok, hogy hányingerem van tőle, s hónapok óta nem szedi össze senki.

Ha arra nem vagyunk képesek, hogy megtisztítsuk a hulladéktól közterületeinket, miért bízunk a milliószor bonyolultabb mesterterveink megvalósulásában?

Nagyon úgy tűnik, hogy a mestertervek megfogalmazói nem mások, mint a napi gyakorlati problémáikat megoldani nem tudó, a jövő homályos ködébe, meséibe vesző fantaszták.