Miért nincs igaza a világ legnagyobb hedge fund menedzserének?

Tudom, kicsit furcsán néz ki, hogy egy nemzetközi méretekben pici alap menedzsere kritizálja nagy behemót versenytársát, de a tőkepiac már csak ilyen: demokratikus terep, ahol a kisbefektető éppúgy, mint a nagy, öreg és fiatal, amerikai, magyar vagy éppen indonéz „spekuláns” befektetési döntések formájában leképezheti világról alkotott véleményét.

Természetesen a szerencse nem elhanyagolható, de hosszú távon a tőzsdén mégiscsak az tud pénzt keresni, aki jobban látja, merre is megy a világ. Mindig is vonzó intellektuális társasjátéknak tartottam ezt a fantasztikus intézményt, ahol, mint minden izgalmas vetélkedésnél, valódi tétre megy a játék.

Éppen ezért, ha befektetőként nem értek egyet Paulsonnal, elsősorban nem egy blogban érdemes kritizálni őt, egyszerűen ellentétes pozíciókat kell nyitni. Természetesen így is tettem, de egyben kihasználom az alkalmat, hogy egy gondolat erejéig visszatérjek a már sokat elemzett görög kérdéshez.

No de mi is a vita tárgya? A „portfolio.hu” cikke szerint a befektetőknek küldött levélből kiderül, hogy Paulsonék hisznek abban, hogy a görög csőd nagyobb sokkhatással lesz a globális pénzügyi rendszerre, mint a Lehman bedőlése.

Ez az az állítás, amivel nem értek egyet. A tavalyi évben többször írtam a görög problémáról (Bazi nagy görög szarlapátolás – Heraklész után szabadon, Odüsszeusz szelleme kísért, A görög tragédia gyöngyszemei: Juncker Gyurcsány beszéde, Kinek halálhírét keltik, örökké él, Odüsszeusz ismét támad avagy a szakszervezeteknek is van humorérzékük). Szeptember 26-án megfogalmazott véleményem szerint „A döntéshozók azért húzzák az időt, mert azt remélik, hogy egy későbbi időpont jobban tudják kezelni a görög csőd negatív következményeit.”

A gondolat helytállónak bizonyult. A közben eltelt négy hónapban Európa komoly lépéseket tett a görög csőd negatív hatásainak tompítására. Természetesen nem állítom azt, hogy nem adódnak súlyos problémák egy esetleges rendezetlen hellén krach esetén, de az ebből adódó hullámok jóval kisebbek lesznek, mint a Paulson által emlegetett Lehman csőd esetében.

Mi történt? Az új ECB (European Central Bank) elnök beiktatását követő azonnali kamatcsökkentés világossá tette, hogy a Trichet–féle, kissé akadémikus megközelítést egy gyakorlati, proaktív ECB politika váltja fel. A pénzügyi atomfegyver bevetését mégis az un. LTRO ( Long-Term Refinancing Operation) program meghirdetése jelentette. Ennek a kezdeményezésnek a révén az európai bankok szinte korlátlan 1 %-os kamatozású hitelhez jutnak 3 éves (!) időtávra. Az LTRO meghirdetése óta beszakadtak a spanyol, olasz és egyéb európai kötvényhozamok. Éppen az LTRO miatt lesz az esetleges görög csőd hatása kevésbé pusztító: az európai bankszektor nem fog lefagyni, hiszen az ECB korlátlan hosszú távú likviditás tart fenn.

Éppen ezért vitatom Paulson állítását. Véleményem szerint nem értette meg, hogy az elmúlt hat hónapban nagyon sok minden megváltozott Európában. Bízom benne, hogy ezúttal én látom világosabban az európai helyzetet és ennek révén Paulson amerikai befektetőitől sikerül egy kis pénzt átcsoportosítani a Platina Pí magyar ügyfelei részére!