Mindig van drágább

A Fed legutóbbi jegyzőkönyvében a központi bankárok elkezdtek azzal a jelenséggel foglalkozni, hogy az amerikai részvények ára „egészen magas” a sztenderd értékeltségi módszerek alapján. Teljesen igazuk van. Nagyon nehéz olyan mutatót találni, ami alapján az S&P 500 részvényei ne lennének drágák. Azért lehet, például a kötvénypiachoz képest nem azok, de ez nem hiszem, hogy bárkit megnyugtatna.

Amire szintén lehet példát találni az az, amikor jegybankárok a részvénypiacok túlértékeltségétől tartottak. Ilyen volt Alan Greenspan híres „irrational exuberance” (irracionális mámor?) beszéde 1996. december 5-én. Akkor estek is miatta a piacok, hiszen szokatlan volt, hogy a Fed elnöke ilyesmiről beszéljen, úgyhogy biztos jó oka van rá.

Forrás: Reuters

Forrás: Reuters

Lehet, hogy jó oka volt, de ha a Nasdaq 100-at nézzük, akkor annak ára a következő három év során az „irracionális” szintről még hatszorozott és utána, a technológiai buborék kidurranása során sem esett olyan mélyre, mint ahol Greenspan aggódott.

Forrás: Reuters

Egyszóval ami drága, az lehet még sokkal drágább is, pláne, ha egy olyan új rezsimet élünk, ahol inflációtól nem kell tartani, így a kötvényhozamok maradnak a mostanihoz hasonlóan minimálisak, így aztán a részvényektől elvárt hozamok is. Ami konstans magas, esetleg – mivel nincs hova rakni a világban keringő pénzt – egyre magasabb árazottságot is jelent.

Egyvalamit azért a Fed javára írhatunk. A kanadai ingatlanvásárlóknál lényegesen iskolázottabbnak tűnnek. Utóbbiak 54 százaléka ugyanis a CIBC felmérése szerint úgy véli, hogy az ingatlanárak mindig emelkedni fognak.

Kanadai ingatlanár index

Forrás: Theglobeandmail.com

Ami egy kitűnő indikátora annak, hogy mennyire nincs hova tenni azt a világban keringő rengeteg pénzt.