Mire lő a jegybank?

Az elmúlt hetekben kissé zavarosnak tűnik a jegybank kommunikációja, ami véleményem szerint annak tulajdonítható, hogy egyszerre több, részben egymásnak ellentmondó célnak próbál megfelelni. Az elmúlt két év globális árupiaci csökkenése, és az ezzel járó dezinfláció ,valamint kamatcsökkenés nagyon kényelmes helyzetbe hozta őket, így ezek a belső ellentmondások nem bukkantak fel, de most egyre közelebbinek tűnik az a pillanat, amikor dönteni kell, hogy akkor a sok cél közül valójában mire is lövünk?

A jegybank egyik legfontosabb célja az elmúlt években az volt, hogy nyereségesen működjön, ehhez pedig a forint gyengülésére volt szükség. Most azonban az alapítványi botrányok hatására ebben változás lehet, aminek a legjobb jele az, hogy az MNB, eddigi vonakodása ellenére (hiszen a veszteség az államé, a nyereség a jegybanké, hangzott eddig az érvelés), most befizet 50 milliárdot a költségvetésbe.
Különösen, hogy állítólag már a kormánynak is kínos az alapítványosdi.

Ennek az lehet a következménye, hogy immár nem áll annyira a jegybanknak érdekében a nyereséges működés, mivel az eleve csak arra kellett, hogy az alapítványokat feltöltsék pénzzel, a nyilvánvalóan hihetetlenül fontos társadalmi (és láthatóan magán) célok megvalósítása érdekében. Ebből viszont az következik, hogy a gyenge forint már nem áll annyira érdekében az MNB-nek, mint korábban. Így a sok cél közül leginkább ez lehet, amit elengednek.

Másik fontos cél a kamatszint alacsonyan tartása, ez a jelenlegi nemzetközi környezetben semmilyen nehézségbe nem ütközik, ugyanakkor cél lenne a hosszabb állampapírok hozamának leszorítása is (hogy olcsóbb legyen a költségvetés finanszírozása). Az elmúlt évben cukorka és korbács együttes alkalmazásával rávették a bankokat, hogy vegyenek meg jó sok állampapírt, ám a hetekben hátraarcot csinált a jegybank, beszünteti az IRS-tendereket, összezavarta a kommunikációt, aminek hatására a hosszú hozamok megugrottak, így most jópár bank átverve érzi magát. Ezek után ki fogja megvenni a hosszú kötvényeket?

Szintén fontos cél lenne a devizaadósság és a jegybanki tartalék ezzel párhuzamos csökkentése, azonban az országra zúduló EU-források és a nagy folyó fizetési mérleg többlet következtében ez nem biztos hogy párhuzamosan kivitelezhető, lehet, hogy nem lehet annyira csökkenteni a tartalékot, mint szeretnék, de akkor meg túl sok lesz a hazai likviditás, ami megint nem cél.

És ugye az infláció alacsonyan tartása is feladat lenne, amivel eddig semmi teendő nem volt, mert a rezsicsökkentés és olajáresés mindent megoldott helyettük. Most azonban több jele van, hogy a forintgyengülés kezd átszivárogni az árakba, és a kínzó munkaerőhiány is egyre erősebb bér-, majd ároldali nyomásban nyilvánulhat meg a következő 1-2 évben.

És végül ne feledkezzünk meg arról, hogy az MNB támogatni szeretné a hazai növekedést, amelyet eddig NHP és HIRS programjaival ért el, de ha idén valóban komoly lassulás lesz, akkor milyen eszközhöz fog nyúlni, és ez hogyan hat a többi célra?

A fentiek alapján úgy tűnik számomra, hogy bár az eddigi jótékony környezet elfedte a némileg egymásnak ellentmondó célok közötti ellentéteket, ezek egyre jobban kidomborodhatnak, és dönteni kell, hogy mi a valóban fontos?

Ha tippelnem kellene (márpedig piaci szereplőként muszáj), akkor azt mondanám, hogy a kamatszint alacsonyan tartása élvez elsőbbséget, beleértve ebbe a hosszú hozamok lehetőség szerinti alacsonyan tartását, a többi célt pedig ezeknek rendeli majd alá a jegybank.

(Ja, a címbeli kérdésre természetesen a hivatalos válasz az, hogy a jegybank elsődleges célja az árstabilitás, másodlagos célja pedig a kormány gazdaságpolitikájának támogatása, amennyiben ez nem veszélyezteti az elsődleges célt.)