júl.
25
2013

Mission: impossible

Varga Mihály hozott is devizaadós-mentést meg nem is, mondott konkrétumot, meg nem is, mint a mesében. A kormányzat – eddig is valószínűsíthető – szándéka egyértelműnek tűnik: a lakossági devizahiteleknek el kell tűnniük a rendszerből, ami nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy azok forintosításra kerülnek. Önmagában ez kivitelezhető, mert az MNB-nek van ehhez elegendő devizatartaléka, forinthitelt meg szükség esetén annyit nyújt a bankrendszernek, amennyire csak szükség van. A devizahitelek forintosítása tehát lehetséges, megoldható, a kérdés csak az, hogy ez hogy, milyen formában, milyen áron történik, és ki viseli a veszteséget.

Afelől ugyanis senkinek nem lehet kétsége, hogy a forintosítás súlyos veszteségeket fog okozni. Ami érdekessé tette a tegnapi bejelentést, az az a mondat, miszerint …a forinthitelesek nem járhatnak rosszabbul, mint a <megmentett> devizahitelesek…”. Innentől kezd bonyolódni a helyzet. Már a jelenlegi kormány hatalomrakerülése idején amellett érveltünk kollégáimmal, hogy a legegyszerűbb megoldása – már ha van ilyen – a devizahiteles problémának az lenne, ha átlátható, maximalizált referencia-alapú árazása lenne a devizahiteleknek, például a hitelkamatot maximálták volna a svájci alapkamat+magyar országkockázati felárban. Ez kb. 3,5%-os törlesztőrészletet jelentene. Mivel a devizahitelek 10-15 évesek, és a jelenlegi kamatozásuk 6-7%-on vagy e felett van, ez azonnali 20-40%-os törlesztőrészlet csökkenést okozna (természetesen a bankoknak kamatbevételkiesést), és segítene minden szereplőnek, miközben a bankrendszert érő terhek időben szétoszlanak. A kormányzat azonban úgy tûnik inkább a teljes forintosítás felé indul el.

Megoldhatatlan probléma a teljes forintosítással önmagában nincsen, de a fenti peremfeltétel mellett szinte kivitelezhetetlen. Mit értünk ugyanis az alatt, hogy a forinthitelesek nem járhatnak rosszabbul? Mivel mind a forinthitelek, mind a devizahitelek hosszúsága, kamatozása és egyéb feltételei változatosak voltak, nem lehet olyan megoldást találni, ahol ez teljesül, illetve bármilyen megoldásnál biztosan lesznek olyanok, akik jobban jártak (volna) forinttal, vagy devizával.

Például egy nagyon gyors, és korántsem pontos excel számítás alapján valaki, aki 2007 elején vett fel 15 évre 10 millió forint hitelt forintban, az kifizetett eddig 9 millió forintot és tartozik még 7,5-el. Viszont aki svájci frankban vett fel, az kifizetett bő 8 milliót, és még mindig tartozik 10 millióval. Mi az igazságos? Ha úgy csökkentjük a tartozását, hogy az övét is levisszük 7,5 millióra? Vagy valamiféle diszkontrátával leszámítoljuk az eddig törlesztőket plusz a hátralévő fizetéseket és azokat hasonlítjuk össze? Ezekre a kérdésekre persze nincs értelmes válasz és nincs is helyes megoldás.

Valószínűnek tűnik, hogy valamiféle kikalkulált árfolyamon lehet majd forintosítani (180? 190? 200? chf/huf), ami lehet hogy függeni fog a hátralévő futamidőtől és más tényezőktől is, és az is valószínű, hogy ehhez a devizát az MNB biztosítja. Mi lesz ennek az eredménye? Az MNB devizatartaléka csökken (aminek valószínűleg örül az MNB vezetése, mert így csökken egyben a héthetes kötvények állománya is, ezzel a jegybanki veszteség), a bankok pedig veszíteni fognak. Könnyen lehet, hogy az MNB valamiféle kedvezményes árfolyamon biztosítja a devizát a tranzakcióhoz (pl. 220 ft/chf), tehát az állam is részt vállal a mentésben, legalább is véleményem szerint ez lenne a helyes eljárás. Ha így történik, akkor a bankok terhei máris kisebbek lesznek. Ugyancsak valószínű, hogy a banki veszteségek leírhatóak lesznek a bankadóból. Összességében a bankrendszer veszteségei – feltéve, hogy az MNB besegít egy kedvezményes árfolyammal és figyelembe véve a már megképzett céltartalékokat valamint a bankadó csökkentését – valószínűleg pár száz milliárd forintot fognak elérni, és kezelhetőek lesznek. Természetesen a fentiek pusztán találgatások, ugyanis a Varga-bejelentésből sok konkrétum nem olvasható ki. Mindenesetre az MNB tartalékcsökkenése, és a devizahiteleken keresztüli országkockázatcsökkenés abba az irányba mutat, amiről sokszor írtam az elmúlt évben: még inkább megengedi az MNB-nek a kamatcsökkentést és ezzel párhuzamosan a forint gyengítését

PS:

Mivel az elmúlt napokban egy csomóan kérdezték, hogy kivegyem-e az OTP-ből a pénzem, mert Csányi mindent eladott”, erre röviden válaszolnék: NE. Az OTP az egyik legerősebb európai bank, jó jövedelmezőséggel, jelentős tartalékokkal. Igazat mondott a bank elnöke, amikor azt állította, hogy akármilyen adósmentés jön, azt az OTP túléli. Méghozzá anélkül, hogy friss tőkét kellene bevonnia, vagy egyéb nehézségei lennének. Úgyhogy nem kell menekülni az OTP-től, a bank – egyelőre úgy tűnik – még jó néhány évig a legjelentősebb hazai pénzintézet marad.  

http://www.youtube.com/watch?v=NdpP6ynPbiY

Forrás: zsiday.hu