trump-680x380
nov.
10
2016

Mit hoz Trump a világnak?

Donald Trump meggyőzte az amerikai választópolgárokat és legyőzte az esélyesebbnek tartott Hillary Clintont. „Believe me!” – ismételte unalomig kampánya alatt. Nos, nemhogy neki, de benne sem hittünk igazán. Főleg nem abban, hogy elnök lehet…

Fontos látni, hogy Trump diadala nem egy izolált eset, nem az amerikai álom beteljesülése, hanem sokkal inkább egy trendszerű globális sorminta jól illeszkedő eleme. A kapitalizmus és a globalizáció által túlzottan kiszélesedő vagyoni egyenlőtlenségek széles társadalmi réteget hoztak relatíve egyre előnytelenebb helyzetbe a fejlett országokban. Trump ezt a gazdasági és politikai elitből kiábrándult közép- és alsóosztályt megszólítva, a propaganda minden csínját-bínját kihasználva lett amerikai elnök.

Mi jöhet azonban ezután? Milyen hatással lehet Trump a világ reálgazdasági, politikai és tőkepiaci folyamataira? Mi valósul majd meg a több ijesztő és rizikós pontot is tartalmazó programtervéből?

A negatív kalapban: kiszámíthatatlanabb, feszültebb és kevésbé együttműködő geopolitikai kapcsolatok. A globalizációs folyamatok visszájára fordulása és ennek a gazdaság növekedését lassító hatása. Populistább politizálás és nagyobb állami beavatkozás a piaci folyamatokba. A kapitalista gazdaságpolitikák szocialista elemekkel való fűszerezése.

A pozitív kalapban: gazdaságélénkítő fiskális stimulus, a munkaerő és az áruk szabad áramlásának korlátozása miatt magasabb infláció (távolodás a deflációs félelmektől és nőhet a gigantikus globális adóssághegy elinflálásának esélye) és erre válaszképpen egészségesebb monetáris politika (magasabb kamatkörnyezet).

Az eszköztár tehát részben ijesztő, részben pedig reményt keltő. Ma nagyon nehéz megjósolni, hogy a felvázoltakból melyik milyen mértékben valósul majd meg, ám az szinte bizonyos, hogy fokozódni fog a bizonytalanság mind reálgazdasági, mind reálpolitikai értelemben. Trump azonban vélhetően nem olyan őrült, mint amilyennek sokszor mutatta magát és a kampány során tett ígéreteiből jó párat „el fog felejteni”. Az illegális bevándorlás megfékezésére épülhet a mexikói fal, ugyanakkor a nagy amerikai vállalatok jelentős exportkitettsége miatt nem hiszem, hogy komolyabb kereskedelmi háborúkba kezdene. Bár a teljes egészében pirosba boruló amerikai törvényhozás (republikánus elnök, republikánus szenátus és képviselőház) „kétharmados” mozgásteret biztosít majd, de a párton belüli ellenzéke, illetve az USA-ban még létező fékek és ellensúlyok rendszere is gátat szabhat a vakmerőbb manővereknek. Ugyanakkor a pozitív kalapban említettek bekövetkezésére igen nagy valószínűség mutatkozik. A költségvetési élénkítés jönni fog. Ez rövid távon mindenképpen támogatóan fog hatni.  Az adócsökkentéssel párhuzamosan pedig egy nagyobb állami infrastrukturális beruházási program is nagy eséllyel megvalósul, ami élénkítheti a gazdaságot és még feszesebbé teheti az amerikai munkaerőpiacot. Ez pedig emelkedő inflációt és normalizálódó monetáris politikát jelenthet. Nehéz számszerűsíteni, hogy utóbbiak pozitív hatása vagy a bizonytalanság fokozódása lesz nagyobb hatással a részvénypiacokra. A kiszámíthatatlansággal azonban egyértelműen nőni fog a piacok volatilitása, amit kihasználva a trading szemlélet nagyobb szerepet kaphat a portfóliókezelésben. Az emelkedő inflációs környezet pedig a túlárazottá vált kötvénypiacot indíthatja el a lejtőn. Azaz a kötvényhozamok emelkedésére számítok.

És mi várható az Atlanti-óceán innenső oldalán?  Nos, Európában a közeljövőben Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában és Ausztriában is választások lesznek. A radikálisabb populista erők pedig Trump győzelmével vérszemet kapva, megújult erővel indulnak majd harcba a hatalom megszerzéséért. Kötve hiszem, hogy ezt a jelenlegi kormánypártok karba tett kézzel nézik majd. A népszerűség megőrzése, növelése végett logikus lépésnek tűnhet a célzott fiskális stimulus, azaz 2017-ben jöhet az európai választási költségvetés. A populista és radikálisabb erők által veszélyeztetett európai értékek megőrzése, az integráció fenntartása lesz a cél, amiért már Merkel is hajlandó lehet kilépni az örök megtakarító szerepéből.  Sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy ezt látva és részben ezért cserébe az Európai Központi Bank hajlandó lesz pozitív tartományba emelni az eurózóna alapkamatát. (Ennek fontosságáról korábban írtunk itt és itt.)

Az öveket érdemes becsatolni, mert rázós időszak következik!

Kiemelt kép forrása: The Economist