S&P 500 (lila) és Eurostoxx 50 (zöld), mindkettő dollárban mérve (Forrás: Reuters)

Most miért félünk?

Megint félünk. Lényegében attól „tartanak a piacok”, hogy az olasz alkotmánymódosítási népszavazáson újabb pofont kap az establishment, amiből aztán nagy sikerrel lehet minimum Európa-apokaliptikus forgatókönyveket szőni. Ez a „félelem” persze csak az európai eszközök egyre méretesebb lemaradásán érezhető, mert az amerikai részvénypiacok nem tartanak ilyesmitől. Mit nekik Itália…, úgyhogy már a csúcsra menés tempójában is csúcsot döntöttek. Ugyanis éppen azt ünneplik, hogy Trump lett az elnök. Tudják, az a Trump, akinek a választások előtti hónapokban még az árnyékától is megijedtek. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy mi lett volna itt, ha Clinton nyer…

S&P 500 (lila) és Eurostoxx 50 (zöld), mindkettő dollárban mérve (forrás: Reuters)

S&P 500 (lila) és Eurostoxx 50 (zöld), mindkettő dollárban mérve (forrás: Reuters)

De hát láttunk már ilyet idén. A Brexit előtt arra hullámoztak a tőzsdék, hogy éppen milyen esélye volt annak, hogy a britek kilépnek. Arra volt szokás esni, ha a Brexit esélye nőtt. A szavazás után aztán érdekes módon sikerült megtalálni, hogy a Brexit mitől lesz jó. Legalábbis a tőkepiacok számára. Ezek a megmagyarázhatatlan módon (jó, magyarázat aztán mindig lesz, de lenne az esésre is) mindenre pozitívan reagáló piacok arra utalnak, hogy pont úgy, ahogy a gazdasági- vagy vállalati profitnövekedés nincs mostanában a részvénypiacokat rövid-/középtávon számottevően befolyásoló tényezők között, úgy ezek a politikai felfordulások sem. Sokkal inkább a partvonalon heverő és oda közvetve és közvetlen, változatlanul áramló pénzek azok, amik még mindig az irányt diktálják. Ezek forrása nagyrészt még mindig a jegybankok, bár ez már kezd kimenni a divatból – az Egyesült Államokban most éppen a fiskális stimulus a sláger. Új söprű még jobban söpör.

Tehát túl vagyunk két, a globális politikai térképet nagyságrendekkel átrendező eseményen. Mindkettőnek a rettegett és nagyon valószínűtlennek tartott kimenet lett a vége, a részvénypiacok mégis azóta (is) emelkednek.

Annyira készül a szörnyű kimenetre a piac, hogy hetente 2-3 elemzés érkezik az e-mail fiókomba a témában. És nem csak arról, hogy a „nem” szavazatnak milyen tőzsdei hatása lesz, hanem hogy ennek következtében hogyan bomlik fel az olasz kormány, lesz előrehozott választás, amit majd a populista Öt Csillag nyer, akik aztán Olaszországot kivezetik az EU-ból, előbb-utóbb magukkal rántva Franciaországot is. Épphogy háború nem lesz belőle. Brexit és Trump előtt határozottan nem ez volt a helyzet…
Ezek után nehéz elképzelni, hogy egy jóval kisebb horderejű esemény (alapvetően arról lesz szó a hétvégi olasz szavazáson, hogy a kormányuknak könnyebb lesz-e kormányozni), aminek hátrányos kimenetelét ráadásul valószínűnek tartják és árazzák is a piacok, különösebben megrázza a befektetői hangulatot. Sőt, az eddig elmondottak alapján talán egy pozitív meglepetésnek adnék inkább nagyobb esélyt. Bár meg kell hagyni, ez nem egy bátor jóslat a már említett Brexit és Trump reakciók után.

Ez így viszont összességében elég furcsa. Volt idén két nagy negatív meglepetés-kimenet, amire jött a pozitív meglepetés piaci reakció. Most negatív meglepetés a szavazással kapcsolatban nem lehet (a felmérések szerint az a valószínűbb esemény), ha a lemaradó európai piacokat, vagy a november elején szétváló német és olasz kétéves kötvényhozamot nézegetjük, akkor már a piac is reagált, miközben amúgy a rossz hírre emelkedés a megszokott reakció… Ha valami megrázót akarnak nyújtani a piacok, akkor váltaniuk kell: pozitív meglepetés a referendumon, negatív tőkepiaci reakcióval például az lenne. De ez így már nagyon erőltetett, a legjobb az lesz, ha a média beletörődik, hogy Brexittel és Trumppal a 2016-os év ellőtte puskaporát és a populizmus majd csak 2017-ben jelent újabb fenyegetést a részvényárfolyamokra a francia elnökválasztás képében. Persze akkor miről írjanak?