dec.
26
2011

Münchausen báró kalandjai és egyéb érdekességek

A Münchausen-elmélet – mármint, hogy a hazai gazdaság saját hajánál fogva kihúzza magát a mocsárból – kudarcba fulladt, a kérdés az, hogy ezután mi lesz. Az elmélet röviden:

Adócsökkentések révén egy csomó pénzt otthagyunk a közép- és felsõ-középosztálynál meg a kis- és középvállalkozásoknál, akik ezt a pénzt árukra és szolgáltatásokra költik, ami munkahelyeket (és növekedést) teremt, hiszen ezeket az árukat és szolgáltatásokat elõ kell állítani, s így a megugró növekedés miatt összességében – mivel nõ az adóztatható bázis, a gazdaság teljesítménye – nem csökkennek mégsem az adóbevételek. Az igazság valószínûleg az, hogy ennek az elméletnek van alapja, és kedvezõ körülmények közepette talán mûködhetett volna, de a jelenlegi környezetben egyértelmûen óriási hibának bizonyult bevezetése. Azok ugyanis, akik ehhez a többletpénzhez hozzájutottak nem magyar árukra és szolgáltatásokra költötték. Egyrészt eleve kétséges, hogy a többletköltés mennyire hazai termékekre irányulhat egy olyan országban, ahol ilyen jelentõs az import, tehát még kedvezõ körülmények közepette is könnyen lehet, hogy egyszerûen csak annyit eredményezett volna, hogy megugrik a külföldi termékek kereslete, és a folyó fizetési mérleg egyenlege leromlik. Most azonban még csak nem is ez volt a helyzet, hanem az, hogy az eladósodott lakosság egyszerûen hitelvisszafizetésre fordította a pénzt, illetve az egyre fokozódó jogbizonytalanság (szerzõdések visszamenõleges átírása, magánnyugdíjpénztári pénzek elkobzása, stb.) miatt egyszerûen megtakarították a pénzt, biztonsági tartalékot képezve – vagy itthon vagy egyre inkább külföldön. A lakosságnak juttatott pénz így forint gyengítõ tényezõ lett, mert akár hitelt fizettek vissza belõle (amit a bankok hazavittek anyaországaikba, mert itt sem jó lehetõséget nem láttak, sem pedig nem merték tartani a pénzt, félve, hogy elveszik tõlük), akár közvetlenül külföldre vitték, az euró iránti keresletet növelte.

A fenti gazdaságpolitika eredménye tehát a lecsökkent adóbevételeken keresztül megugró költségvetési hiány, és gyengülõ forint lett, ráadásul az európai adósságválság és a hazai gazdaságpolitika iránti bizalmatlanság miatt a magyar kötvényhozamok is felrobbantak, 9% fölötti szintekre emelve állampapírjaink hozamszintjét, amely fenntarthatatlan, kigazdálkodhatatlan. Még az inflálódó forintban sem nagyon valószínû, hogy a 9% feletti hozam fenntartható, de a 2%-os inflációjú euróban 7-8% reálkamatot kitermelni képtelenség, ez az állapot hosszabb távon nem maradhat fenn. Vagy nem fizeti ki az ország az adósságát, vagy lecsökkennek ezek a hozamok – az utóbbira tippelnék, de ehhez külsõ (IMF-es) segítség kell. Alternatív megoldás az MNB devizatartalékaiból törlesztés, de az meg valószínûleg a forint beomlásához vezetne, és a bankrendszert, a lakosságot és az államot egyszerre tenné tönkre. Az IMF-nek valós, értelmes alternatívája nincs, persze a huszárkodást egy ideig lehet folytatni…

Közben kaptak egy karácsonyi ajándékot a közalkalmazottak és a bankok: http://www.portfolio.hu/gazdasag/penzugy/levelben_buzditja_vegtorlesztesre_a_kozszfera_dolgozoit_orban_viktor.160522.html 

"A levélben a miniszterelnök hangsúlyozza, hogy a kormány kedvezményes kamatozású forinthitel biztosításával kíván segítséget nyújtani a devizahitel rögzített árfolyamon történõ végtörlesztéséhez. " Ezt most õszintén szólva nem értem, azt hittem, hogy bõ egy hete pont arról állapodtak meg a bankokkal, hogy lezárják a végtörlesztést, határidejét lerövidítik, nem buzdítanak rá senkit, cserébe a bankok segítenek átvállalni terheket – most mégis újabb adag végtörlesztõt, s ennél fogva azonnal realizálandó veszteséget, zúdítanak a nyakukba? Örülni fognak a bankok, hogy a megállapodást pár nap alatt fel is rúgták? Vagy rosszul értelmezek valamit? Különös. Mint ahogy az is különös, hogy miért akarja ennyire erõltetett ütemben felszámolni a devizahiteleket a kormány. Két módon is korlátozni lehet ezeknek a gazdaságra való negatív hatását: az egyik, ha leépítjük, eltüntetjük õket valahogy – ez zajlik most – a másik, ha olyan politikát folytatunk, ami erõsen tartja a forintot, és akkor nem okoz túl nagy károkat. A kormány inkább az erõltetett leépítést választja, s ez valószínûleg arra utal, hogy azért akar minél gyorsabban a devizahitelektõl megszabadulni, mert a forintgyengítés-kamatcsökkentés-exportösztönzés útját választja: ha nem mûködik a Münchausen-modell, akkor válasszuk a kínai exportmodellt, mesterségesen alacsony kamatokkal, alulértékelt devizával, központilag tervezett és támogatott iparágakkal. Erre haladunk, ezért kell gyorsan megszabadulni a devizahitelektõl

Külföld:

Régi jó barátaink, a japánok helyzete sem egyszerû, egészen megdöbbentõ számokat láthatunk:

http://www.bloomberg.com/news/2011-12-25/noda-s-urgent-task-is-tax-rise-as-japan-debt-load-swells.html

"The government will sell 44.2 trillion yen ($566 billion) of new bonds to fund 90.3 trillion yen of spending, raising the budget’s reliance on debt to an unprecedented 49 percent, a plan approved by the Cabinet in Tokyo on Dec. 24 showed. While spending will decrease for the first time in six years, Noda will delay funding the nation’s pension fund and will create a separate budget account to pay for earthquake reconstruction. "

Nézzük tehát: a japánok nem tesznek félre nyugdíjra (mert nincs rá pénzük), a földrengés utáni helyreállítást is valami számviteli trükkel kiszervezték a költségvetésbõl, és még így is az a vége, hogy a 90 ezer milliárd jenes költségvetési kiadásokkal szemben feleennyi bevétel van csak, a többi hitelfelvételbõl jön! Egészen elképesztõ, ilyenre még a Medgyessy-kormány legszebb költekezõs idõszakában sem volt esélye sem Magyarországnak. Nem kérdéses, hogy Japán reálértékben képtelen lesz visszafizetni államadósságát (ami már egyébként is világcsúcs közeli szinteken van). Vagy csõdöt monadanak majd, vagy elinflálják, a kérdés, hogy mikor kerül sor erre.

http://www.zsiday.hu/blog/m%C3%BCnchausen-b%C3%A1r%C3%B3-kalandjai-%C3%A9s-egy%C3%A9b-%C3%A9rdekess%C3%A9gek