Néhány gondolat a végtörlesztésről

A 30-as évek nagy válságát és a Japán gazdasági csoda kidurranását követő, évtizedekig tartó “hiteliszony” azt mutatja, hogy elemi erővel jelentkezik a csőd rémével találkozó gazdasági szereplők számára a hitelcsökkentés kényszere. Ez legtöbbször nem is csak kalkuláció kérdése: a japánoknál szinte nincs is kamat, a hitel fenntartása alig kerül valamibe, mégis visszafizetik. A hiteliszony zsigeri kérdés, így aki össze tudja kaparni a szükséges forrásokat (Hét krajcár), az biztosan törleszteni fog.

A végtörlesztés elsődleges forrása nem a forinthitelezés lesz. A bankok ellenérdekeltek, ráadásul arra az elemi  kérdésre is válaszolniuk kell, hogy kizárható-e a jövőben, hogy az esetleg emelkedő forintkamatok esetében az állam ismét megmondja, mennyit is kell a hitelfelvevőknek visszafizetni. Banki finanszírozás helyett családi és baráti összefogás, eszközeladás, betét-, biztosítás-, önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás feltörés gyakori jelenség lesz. Csökkenni fog a banki betétállomány, a külföldi banki anyák inkább vinnék a pénzt, mint hoznák, ráadásul és a szektor 146 %-os hitel/betét aránya még mindig nagyon magas. Mi következik mindebből? Tartósan magas banki betéti kamatok.

Az emelkedő banki kamatok ritkán gazdaságösztönző hatásúak. A hitelkamatokra még hitelezési szándék mellett is negatívan hatnak, ráadásul az állampapírok kamatszintjét is emelhetik. A “megszűnt” magánnyugdíjpénztári vagyonnal annak állampapírpiaci stabilizáló szerepe is eltűnt. A rekord magas és csökkenő futamidejű külföldi állampapír-állományt tekintve érdekes események történhetnek a magyar állampapírok piacán a következő 4-6 hónapban.