Nehéz a bányászélet?

Nemrég egy barátom hívta fel a figyelmemet egy kriptovalutákra épülő bécsi MLM-hálózatra. Miközben lehúzunk egy újabb bőrt a ralizó kriptopénz-árfolyamokról, megnézzük, miért más kriptopénzre építeni egy MLM (Multi Level Marketing) vállalkozást, mint mondjuk szépségápolási cikkekre.

Sokféle MLM-modell van, amelyek marketingterve nyilván függ a termék jellegétől, piacától és sok egyéb tényezőtől. A lényeg kicsit lesarkítva, hogy a játék számszakilag addig nyerő minden hálózati tag számára, amíg 1) sikerül a kívánt szinten tartani a termék keresletét, 2) a bónuszokat és jutalékokat egészen a legalsó szinten lévő értékesítők illetményéig ki lehet termelni a kiskereskedelmi árréssel. Ebből következően olyan termékre kell alapozni, aminek árrését könnyű széthúzni, amihez az MLM-cég fő eszközei (azon túl, hogy jól választ terméket) az értékesítési technikák, amiket egy jó sztorival lehet a legjobban megalapozni.

Az üzleti modellben rejlő kockázatok magasabbak, ha a piramis alapkövét (vagy csúcsát – nézőpont kérdése) adó termék kereslete nehezen tervezhető előre mind a nagy konkurencia, mind a piaci szabályozás miatt. Ha pedig ezen felül még az ára is rendkívül volatilis, miközben feltételezhetően nem tér vissza egy átlaghoz (nem stacioner), a beszállóknak különösen fontos mérlegelni az időzítést amellett, hogy vajon éppen hol tarthatunk a termékgörbén, illetve a hálózat növekedésében.

Így jutunk el a kriptopénzekhez, melyekről már csak az Alapblogon is sok írás jelent meg. A fent említett bécsi MLM-hálózatban gyakorlatilag virtuális valuták termeléséhez szükséges bányászkapacitás többszintű értékesítése folyik 3 éves távra. A költségstruktúra beszállói szemszögből nagyon egyszerű: az egyes csomagok díja a bányászkapacitással egyenesen arányos, viszont a komolyabb jutalékszintek elérésének alapfeltétele (a behozott tagokon túl) egy-egy nagyobb csomag. A befizetett (alapvetően egyszeri) díjak fedezik a számítógépek áramfogyasztását és azoknak a szakiknak a fizetségét, akik a technikai háttér biztosításáért, illetve az aktuálisan legjövedelmezőbb kriptovaluták kiválasztásáért és bányászatáért mintegy informatikus portfóliókezelőként felelnek.

A már leírt kockázatok mellett számolni kell még egy fontos tényezővel: a (piaci kapitalizáció alapján) legnagyobb kriptopénzrendszerek kínálata ha nem is mindig véges, de jellemzően korlátozott az adott időszakban kitermelhető coinok plafonjának rögzítése folytán. Ebből következően a megvásárolt bányászkapacitás (csökkenő vagy változatlan árfolyamok mellett mindenképp) folyamatosan inflálódik, vagyis az egységnyi tőke megtérülése csökken, és amúgy minél kevésbé emelkedik a piac, annál érdekeltebbé tesz a hálózat építésében. Ennek tudatában nem meglepő, hogy a ma tapasztalható globális eufória visszaköszön a bányászat nehézségének rohamos növekedésében.

El tudok képzelni olyan kereteket, melyek között az MLM egy életképes modell lehet, de látni kell, hogy gyakran vékony a vonal közte és a piramisjáték között, ennek megfelelően sok negatív sztereotípia él a rendszerrel szemben. Sok fontos paraméteren múlik a hálózat sikeressége és annak fenntarthatósága, de az előző év(ek) piaci idősorait tekintve itt mindennél kritikusabb tényező az értékesített dolog, pontosabban (nagy különbség!) az általa termelt eszköz piaci ára és kínálatának korlátossága. Ezekre a kockázatokra persze a YouTube-on tevékenykedő hálózatépítők nem hívják fel az érdeklődők figyelmét – olyannyira, hogy a legrosszabb forgatókönyv szerint is 1 éves megtérüléssel, 3 éves távon pedig 200%-os profittal számolnak, amit csak az árfolyamnyereségből (az elmondottak szerint jelenleg Etherben utaznak), bárki beszervezése nélkül tartanak elérhetőnek.

Utóbbit könnyen tudjuk ellenőrizni: a neten (bizonyos valuták erejéig) elérhetők az adott kapacitásokkal adott idő alatt kitermelhető kriptopénzt és profitot becslő kalkulátorok. A pillanatnyi statikus adatok alapján valóban az Ether és az Ether Classic bányászata a legjövedelmezőbb, és az egyéves megtérülési idő is stimmel – legalábbis amíg nagyvonalúan változatlannak tekintjük a számítás nehézségét és a piaci árat. Márpedig nagy hiba lenne gyorsan felejteni: a 2017. november végi árszintre visszaesve már legfeljebb csak nullszaldónál tartanánk, ráadásul ez a momentum az Ether–euró idősort tekintve még csak nem is egy extrém példa.

A tetszőlegesen kivetített növekedési trend mellett a bemutatókban megfigyelhető több piramisjátékos fogás is, melyek nagy része vélhetően blöff vagy felszínes féligazság. Ilyen infó, hogy a számítógépeket Boeingekkel szállítják, ismert és hiteles vezetés működteti a céget (utóbbiról a főrészvényes alapító egy másik cégében nem győzte meg a felügyeleti szerveket), passzív jövedelem érhető el, ezen kívül az euró és a kriptovaluták párhuzamba állításával simán elkenik a jegybankok szerepét mint tényezőt. Ezzel együtt, ha valaki a beszállás mellett dönt, az időzítésen a („nagy keresletre tekintettel”) bevallottan hosszú, 4-6 hetes átfutási idő (ezt követően kezdődik csak a 3 évnyi bányászat) és a jelenlegi volatilitás mellett nem érdemes gondolkodnia.

Összegezve: ahogy az MLM-mel szemben, a kriptotőzsdei eufóriával kapcsolatban is kettősek az érzéseim: adott egy zseniális alapötlet, amire már virtuális pénzek százait építették, melyek közül soknak (még ha végeláthatatlan hullámvasúton is) száguld az árfolyama. Azt azonban még mindig nem tudjuk, hogy ezek közül mennyinek és milyen szinten lesz létjogosultsága, még ha a jegybankoknak idővel alkut is kell kötniük valamilyen módon a rendszerek üzemeltetőivel. A cég alapítói valószínűleg nagyon szerencsésen időzítették az indulást, de a rendszer kétségtelenül óriási kockázatot tartalmaz. Igen valószínű, hogy vannak észszerűbb és még mindig vonzó kockázat–hozam arányt kínáló lehetőségek akár az MLM-cégek, akár a többi eszközosztály között. Egy ismérvük biztos: nem ígérnek 3 évre 200% hozamot.