peter schiff veooz.com

Ne higgy a Fed-nek: nem lesz szigorítás, nem lesz kamatemelés!

Az offshore bankházat és alapkezelőt is fenntartó Euro Pacific csoport amerikai igazgatója, Peter Schiff a nekünk adott interjúban azt állítja, nem igaz a deflációs veszélyről szóló „propaganda”.
Nem ajánlja, hogy bárki is higgyen a Fed múlt csütörtöki bejelentéseiben.

Valójában – szerinte – infláció van, amit a jegybankárok és a kormányok direkt eltitkolnak. Eközben az államok, a vezető nyugati országokat is beleértve, a devizájuk tudatos leértékelésével is felerősítik az inflációt, Peter Schiff szerint öncélú, az államadósságok valamiféle karbantartását szolgáló mese csupán hivatalos magyarázat, miszerint inflációkreálással lehetne vagy kellene gazdaságot élénkíteni. Az interjúalany kizárja annak megvalósulását, amiben a piaci szereplők többsége hisz, hogy a Fed felhagy a mesterségesen könnyített pénzpolitikával és hamarosan felszámolja a zéró kamatokat.
A helyzet valójában az, hogy a készpénz egyre csak inflálódik, attól lassan mindenki menekülni akar, és a biztonságot keresi. Következésképpen megint közeleg az arany, az ezüst kora.
Schiff azt állítja, hogy az államok létérdeke polgáraik egyre erőteljesebb (például újabb és újabb adók bevezetésén keresztül történő) „lekopaszítása”. Az interjú végén szolgál néhány tanulságos mondandóval a vagyonukat offshore befektetési banknál elhelyezni kívánó magyaroknak.

Zentai Péter: Alighogy felemeltem a kagylót, már az első mondatai arról szólnak, hogy „nagy a kupleráj” a tőkepiacokon…

Peter Schiff: Az egész világon, a globális gazdaságban az van. De a legnagyobb problémát Amerika okozza, mindenekelőtt a Fed és a kormányzat. Eltitkolják az inflációt, és annak az ellenkezőjét, a deflációt állítják be veszélynek.
Ez tudatos hazudozás. Amerika és őt követve Európa irányítói és más államok vezető politikusai, jegybankárai együttes, szinte összehangolt propagandát folytatnak azért, hogy az emberekkel megszeretessék az inflációt, eszközként prezentálva azt, mint ami az alapvető cél: a gazdasági fellendülés beindítása. Az infláció-kreálás itt – ellentétben azzal, amit mondanak – valójában nem eszköz, hanem maga a cél!

Ez nem igazán hihető. Szinte mindenütt pang a gazdaság, az árak, éppen ezért is, lefelé tendálnak, nem pedig fölfelé.

Ha a világ bármely országában megkérdezi erről az átlagembert, az egyszerű polgárt, akkor mindenütt és mindenki a drágaságra panaszkodik, arra, hogy emelkednek a megélhetési költségek, és hogy nem az árak, hanem az életszínvonaluk csökken.

Összehasonlíthatatlanul olcsóbban vásárolhatunk ma egy sor tartós fogyasztási cikket, mint korábban. A high-tech cikkek, számítógépek, mobiltelefonok a Föld minden sarkában elérhetővé váltak olyanok számára is, akik 10 évvel ezelőtt még talán nem is tudták, hogy létezik mobiltelefon…

Száz éve nyilvánvaló, hogy amint egy új technológia gyökeret ver, az egyre olcsóbbá válik. A technológiai cikkek árának esése természetes gazdaságtörténeti alapjelenség. Ebben semmi újdonság nincs. Se nem oszt, se nem szoroz az igazi, az aktuális inflációs folyamat szempontjából.

Azt akarja mondani, hogy nem kell szembenéznünk a defláció veszélyével? Még Európában sem?

Ha elfogulatlan az ember, és ki meri vonni magát ebből a globális agymosásból, akkor józanul megállapítja, hogy nem bánkódni, hanem örülni kell, hogy az árak lefelé tendálnak. Nehogy már bebeszéljük magunknak, hogy jobb nekünk, ha drágábban vásárolhatunk, mint ha olcsóbban! Ha olcsóbb az élet, akkor az ember többet költ, s ha ráadásul feltételezheti, lesz az még olcsóbb is, akkor még inkább növekszik az egyszerű polgár biztonságérzete és általános fogyasztási kedve. A döntéshozók azonban ennek az ellenkezőjét prédikálják.

Nincs egyetlen makroadat sem Amerikában, sem Európában, ami igazolná az inflációt mostanában.

Azért nincs, mert úgy számolják ki az inflációt, ahogy az a döntéshozóknak megfelel. E számítás alapján találnak indokot a drágításhoz, amelynek fő eszköze az adók emelése. Ez az infláció egyik motorja.
A manipuláció mögött ugyanis az óriásivá nőtt állami adóssághegyek húzódnak meg. S mindenekelőtt az Egyesült Államok az, amely leginkább exportálja a világba a hihetetlen adósságait (amerikai kötvények eladása révén) és ezáltal magát az inflációt.
Ahol tagadhatatlanul is létezik infláció, például Kínában vagy egy sor más ázsiai, illetve latin-amerikai országban, az alapvetően az amerikai adósságexport eredménye.

Mekkora a valós áremelkedési ütem az Ön országában?

Fogalmam sincs. De nyilvánvalóan jóval erőteljesebb, mint amennyit bevallanak. Ha két százalékot mondanak, akkor legalább ennek a háromszorosa lehet az igaz. De minden kalkulációs módszer kérdése. A kormányzatok és a jegybankok monopolizálták az inflációszámítást. Ezáltal az egész szisztéma manipulált.
Mindenesetre nagyüzemben zajlik Amerikában és őt követve sok fejlett országban, főként Európában a szisztematikus, mesterséges pénzteremtés: az elinflálás. A cél az államadósság elértéktelenítése. Ezt a valós ténykedést „csomagolják”olyan szövegkörnyezetbe, mintha élénkítenék a gazdaságot, azt a látszatot keltve, hogy ettől az inflációtól megnő majd a fogyasztás és beindul a termelés.

Beindult a gazdaság Amerikában, New Yorktól a Nyugati partig bezárólag – szinte az egész országban – új építkezések folynak.

Jól mondja: ingatlanfejlesztések. Más nincs is. Ezek a legtipikusabb jelei a buborékképződésnek. Újra és újra eljátsszák ebben az országban ugyanezt a játékot. Miközben amerikaiak millióinak nincs rendes otthona, elképesztő mennyiségben építenek egyre drágább lakásokat, irodaházakat. Mert olcsóvá tették a pénzt a spekulációs tőkének, annak pedig ezek az értelmetlen pazarlást, kérészéletű munkahelyeket és kérészéletű növekedést produkáló befektetések hozzák a legnagyobb és leggyorsabb megtérülést. Az olcsó, művileg előállított pénzzel eközben eladósítják a hétköznapi embereket.
De hol van itt termelési beruházás? Hol van itt iparbővítés? Hol van a valóságos, tartós munkahelyteremtés?
Amerikában ehhez nem fűződik érdeke a döntéshozóknak, mert ők a belső inflációt olcsó importtal tudják csak kordában tartani. A munkahelyigényes termékeket olcsón behozzuk Ázsiából, Afrikából, Dél-Amerikából, mi pedig adósságot, más szóval inflációt exportálunk feléjük.
A mi térfelünkön, Amerikában és részben Európában is arról szól a politika, hogy miként lehet kivenni minél több pénzt az emberek zsebéből. Ezért aztán adók növelésével, új adók bevezetésével drágítják az emberek életét, s eközben olyan gazdasági környezet alakul ki, amelyre a minőségromlás a jellemző. Egyre gyengébb munkaerővel végeztetik el a munkát, egyre silányabbak a termékek és a szolgáltatások. Az áruk élettartama rövidül, ennek megfelelően egyre hamarabb kell kidobni, lecserélni őket.
Ez is az inflációteremtés egyik módszere, mindenesetre az élet drágításának, illetve az állami bevételek szaporításának fontos megnyilvánulása.

A kőolaj árának drasztikus esése mindennél többet mond nekem. Ez jelzi, hogy nincs és nem is lesz a közeljövőben infláció…

A nyersolaj ára másfél évtizeden át folyamatosan csak emelkedett. Ez a fő tendencia, amely szerintem folytatódik. Hamarosan ismét drágulni fognak az energiahordozók. Ami az utóbbi hetek-hónapok ellenkező ármozgását okozza, az a következő: a világ „bevette”, hogy Amerika jegybankja emelni fogja az alapkamatot, drágulni fog a pénz. Ennek a megelőlegezett véleménynek a következményeként erősödni kezdett a dollár. A dollár erősödik, a nyersanyagárak esnek, melyeket amerikai dollárban mérnek. A jövő év elejére – fogadásom van rá, s ennek megfelelően fektetek be – shortolom a dollárt és longolom az olajat (az olajár emelkedésére köt ügyleteket – szerk.), mert a dollár megint esni fog, az olaj pedig drágulni. ..

Hiszen a Fed egyre nyilvánvalóbban felhagy a (pénz)mennyiség könnyítési programjával, a különböző kötvényvásárlásaival. A legutóbbi bejelentése ezt tényszerűvé tette. Az elkövetkezendőkben elkerülhetetlennek látszik a kamatemelés. Más szóval erősödni, nem gyengülni fog a dollár…

Dehogy fogják emelni a kamatokat! Dehogy hagynak fel a quantiative easinggel (mennyiség könnyítés). Ezt csak kommunikálja a Fed. Ha valóban belekezdene egy következetes kamatemelési ciklusba – amire mellesleg égetően szükség lenne, mert elképesztő károkat okoz ez a nulla kamattal jellemezhető piaci környezet –, akkor pillanatok alatt kipukkadna jó néhány buborék. Tőzsdekrach törne ki. A buborék további fújódása az érdekük. Nem lesz – határozottan mondom –, nem lesz szigorítás. Folytatódik az inflálás, amit gazdaságélénkítés címszó alatt adnak be a népnek.

A piac elhiszi, hogy szigorítások jönnek, felhagynak az Ön által inflálásnak nevezett politikával. Mivel ezt tartja mindenki logikusnak, ennélfogva az is logikus, hogy a dollár tovább erősödik. A Nyugat politikailag és gazdaságilag most egyaránt az alacsonyan tartott olajárakban érdekelt.

Illúziókat építenek tudatosan. Eddig ez bevált ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben is beválik. Amint múlnak a következő hónapok és realizálódik a piaci szereplőkben, hogy a könnyű és olcsó pénz politikája nemhogy nem fejeződik be, de még inkább folytatódik, amint kiderül, hogy a Fed nem akar és nem is fog kamatot emelni. Ezt követően hirtelen fordul a tendencia: a dollár nagyot fog gyengülni, az olajárak nagyot fognak erősödni. A jövő év első negyedévében „elkezd ketyegni az igazság órája”.

És ha nem? És ha mégis kamatot emel a Fed?

Akkor hamarabb fogják megérteni a piacok, hogy Amerika adósságai leküzdhetetlenül hatalmasak és nagy bajokat hoznak majd világra. Gondoljon bele: az Egyesült Államok adósságállománya sokkal nagyobb, mint egész Európáé. Míg az európaiaknak a kereskedelmi mérlege pozitív, addig a miénk akut módon negatív. Európa belső gazdasága, mindenekelőtt a munkaerőpiaca viszont jóval rugalmatlanabb, mint az amerikai. Európát a hatalmasra duzzasztott államapparátusok, a politikusok túlzott hatalma teszi tönkre gazdaságilag, s ez okoz inflációt. Bennünket pedig az sújt, hogy adósságokra építjük az egész életet. Egyik rosszabb, mint a másik!
Ha a Fed mégis drágítana valamit a pénzen, akkor meg azért fog zuhanni a dollár és drágul megint a nyersanyag, mert a piacokon realizálják a szereplők, hogy Amerika a magasabb kamatkörnyezetben még kevésbé fog tudni bármit is kezdeni az adóssághegyekkel. Az emelés elsődleges következményeként azonnal összeomlanak a részvényárfolyamok.

Feltételezem, hogy szépen kimenekíti ügyfelei – ha jól tudom befektetési bankja és alapkezelő cége, az Euro Pacific Bank dollármilliárdokat kezel – vagyonát a tőzsdékről. De hova is? Mibe fektet mostanában?

Még egyszer: a Fed nem fog emelni! Mert nem hagyja, hogy összeomoljanak a tőzsdék. Inkább tovább gyártja a „műpénzt”. Nem várok reálisan összeomlást a piacokon – egyelőre nem.
A buborék még fújódik tovább. Komoly részvényportfóliót tartunk: a kiszámíthatóbb és viszonylag tisztességesebben gazdálkodó országok nagyvállalataiban. Németország, Skandinávia, Új-Zéland legjobb, tartósan osztalékfizetésre képes cégeit, termelő vállalatait továbbra is jóknak tartjuk.
Ugyanakkor a „pénzgyárak” még nagyobb sebességre kénytelenek kapcsolni, ezáltal a globális kockázatok mégiscsak folyamatosan növekednek és ennek veszélyeit azért valahol mindenki előre érzi a zsigereiben.
A magunk részéről egyrészt abban segítünk ügyfeleinknek, hogy az arany, az ezüst jelentette biztonságba meneküljenek, s megszabaduljanak az egyre kevesebbet érő dollárjuktól, jenjüktől, eurójuktól, azaz a papírpénzektől. Másrészt abban segítünk nekik, hogy ne kopaszthassák meg őket teljesen a saját kormányaik, ne vethessenek ki rájuk újabb és újabb adókat, amelyek valójában a folytonos becsapás, manipuláció velejáróját, az államok által felhalmozott adósságokat hivatottak enyhíteni. Ezekért az adósságokért nem a polgárok a felelősök, mégis velük akarják megfizettetni a felelőtlenség árát. Mi a karibi szigetvilágban bejegyzett offshore vállalatcsoport vagyunk: nem csinálunk belőle titkot, hogy az abszolút igazságtalan adók megfizetése elől menekülőknek – bármilyen állampolgárok legyenek is ők, kivéve amerikaiak! – akarunk biztonságot nyújtani.

Amerikaiaknak miért nem? Azért, mert az amerikai törvények szerint illegális, amit csinálnak?

Nem illegális, csakhogy az amerikai állam olyan mértékben adóztatja meg azt az állampolgárát, aki offshore bankba helyezi el a pénzét és azt ott kezelteti, hogy amerikaiakat eltanácsolunk ettől a tortúrától.

Egy magyar állampolgárt viszont üdvözölnének. De miért bíznak meg bennem? Miért hiszik el, hogy én az igazságtalan adóztatás elleni tiltakozásból helyezem el a pénzemet Önöknél? És ha pénzmosásból, korrupcióból szereztem a dollármillióimat?

Ne aggódjon, leellenőrizzük előtte! Több ügyfélkérelmet utasítunk vissza, mint amennyit jóváhagyunk. Először is az útlevél adatai alapján megtudjuk, hogy nincs-e körözés alatt bárhol a világon, nincs-e tiltólistán valamely országban…

Például az Egyesült Államokban?

Például ott. Ha ilyen listákon szerepel a neve, garantáltan nem kötünk üzletet. Ha azonban mindent rendben találunk a potenciális ügyfélnél, akkor az illető élete végéig számolhat azzal, hogy egyetlen állam vagy kormány sem tudhatja meg, hogy nálunk mekkora vagyont kezeltet, mennyi pénzt tart. Azt sem, hogy egyáltalán köze van hozzánk.