szept.
17
2013

Nekünk Lehman kell…

Van egy olyan tévképzet az emberekben, hogy ha nem engedték volna tönkremenni a Lehman Brothers-t, akkor nem lett volna ilyen mély és drasztikus a válság. Mi lett volna, ha nem engedik el a Lehman-t? Miért nem mentettek meg mindenkit – hiszen elõtte is utána is úgyis az történt?

Látni kell, hogy gyakorlatilag minden komolyabb válságban tönkremegy legalább egy ikonikus intézmény. A válság lényege éppen az, hogy olyan szintû problémák vannak, amelyeknek a hatalmas, sok év óta fennálló intézmények sem tudnak ellenállni. Igenám, de ha a kormányzat megmentette a Bear Stearnst, kiházasította a Merill-t, akkor miért nem segítette ki a Lehman-t is? A válasz egyszerû. Minden társadalomban elérkezik az a pillanat, a lakosságnál/választóknál/gazdaságpolitikusoknál eljön az a pont, ahol azt mondják, hogy "na jó, azért mindenkit már nem mentünk meg". Egyszerûen nincs rá keret, nincs lehetõség, vagy csak nem megy át a törvényhozáson, minisztériumokon, döntéshozókon. Ha nem a Lehman lett volna az, akkor valami más. Különösen egy olyan társadalomban, ahol a vállalatok kisegítése nem divat, ahol az adócsalás nem összekacsintást vált ki, hanem megvetést, ahol a szocialista szitokszó, egyértelmûen be kellett következnie, hogy azt mondják: ELÉG! Õket már nem mentjük meg. Ez történt a Lehmannal is.

Tehát mindenképpen lett volna egy olyan vállalat, vagy olyan ország, amely elbukott volna, és amely olyan hullámokat váltott volna ki, amitõl mindenkinek az ereiben megfagy a vér. Kellett, hogy legyen egy olyan ikonikus összeomlás, amely a tönk szélére sodorta a pénzügyi rendszert, s aminek hatására a döntéshozók lenéztek a mélységbe, a teljes pusztulást látták benne, és tudták, hogy innentõl fogva mindent meg kell tenniük, hogy ilyen még egyszer ne legyen. Ez volt a  Lehman. Ez volt 1998-ban az LTCM, ez volt 1907-ben a Knickerboker Trust (http://en.wikipedia.org/wiki/Knickerbocker_Trust_Company). Ez volt 1857-ben az Ohio Life and Trust Company (http://www.christophermcevasco.com/2011/08/24/the-panic-of-1857/)*

A Lehman volt az ébresztõ. Látván, hogy micsoda káoszt alakult ki, a gazdaságpolitikusok tudták, hogy innentõl fel kell kötni a gatyát, és mindent meg kell tenniük, hogy ilyen még egyszer en történhessen. Ha nincs Lehman, és az általa kiváltott rettegés, akkor nem hagyták volna jóvá az amerikai jelzálogintézmények államosítását, nem mentették volna meg a görögöket, nem mondta volna be az ECB, a híressé vált "whatever it takes…" kijelentést. Ha nem a Lehman lett volna, akkor valaki más. De miután a Lehman megtörtént, mindenki tudta, hogy komoly a helyzet. A Lehman-összeomlásra szükség volt, mert ez vezetett az agresszív gazdaságpolitikai válaszokhoz, a végrehajtásukhoz való politikai akarathoz, s ezáltal a kilábaláshoz.

*Jó, az idézet, szinte minden pánikban ez van: romlik a helyzet, majd egy kiemelkedõ intézmény összeomlása teszi nyilvánvalóvá mindenki számára, hogy mekkora a baj:

"Even before the Ohio Life failure, the international economy had been declining along with the European market for American goods, while the U.S. economy was in a period of overexpansion. Part of this overexpansion was due to a railroad industry boom sparked by large westward migrations of people, especially to Kansas. The railroad was receiving large loans from banks, but then the value of western land fell, and by 1857 the drop in migration caused railroad securities to lose their value. Farmers in the west began foreclosing on their mortgaged lands. When commercial credit also vanished, western merchants–already in debt–had to cut back on purchasing new inventory, and sales and profits decreased nationwide. Worse, the many banks that had helped finance the railroads during the expansion period were at risk once several major railroad lines were forced to shut down and in some cases to declare bankruptcy. It was the failure of Ohio Life, however, that brought public attention to the perilous state of the railroad industry and the land markets, thereby fueling a wider panic."  

http://www.zsiday.hu/blog/nek%C3%BCnk-lehman-kell