Nem biztos sem Clinton, sem Trump, csak a recesszió

Peter Boockvar, a The Lindsey Group vezető stratégája, a CNBC állandó kommentátora ehhez még azt is hozzáteszi, hogy az elnökválasztást követően befejeződik a mesterségesen felfújt „bika piac”. Az eszköz árfolyamok, mindenekelőtt a vállalati- és államkötvényeké, nagyon hamar tartós esésnek indulnak. Ez pedig megrémiszti majd a hivatásos és lakossági befektetőket, vagyonkezelőket egyaránt, így vissza fog esni az általános fogyasztás és beindul a recessziós spirál az amerikai gazdaságban, amelynek teljesítménye máris gyengülő trendet mutat. Az interjúalany szerint ezeket a dolgokat egyáltalán nem befolyásolja, hogy Clinton vagy Trump nyeri az elnökválasztást.

Zentai Péter: Az amerikai befektetők és befektetési tanácsadók közül – ahogy figyelem – Ön az egyik legpesszimistább a piacok és az egész gazdaság közeljövőjét illetően. Pedig akár az is logikusnak tűnhetne, hogy a tőzsdék ralizni fognak, az amerikai gazdaság pedig új lendületet kap, ha Hillary Clinton nagy fölénnyel nyer…
Peter Boockvar: Bármelyik jelölt győz, annak komoly, hosszabb távra szóló hatásával abszolút fölösleges számolniuk a befektetőknek. Trump vagy Clinton? E tekintetben egyre megy… Szakmai meggyőződésem, hogy bármelyikük nyer, mindenképpen medvepiac köszönt a tőzsdékre.

Ilyet 2011 őszén is sokat hallhattunk. Az utána következő évek azonban alaposan rácáfoltak a borúlátó vagyonkezelőkre, befektetőkre, akik aztán emiatt nyilván sok pénzt veszítettek…
Az elmúlt években nem a piacok természete, szerves működése, hanem a jegybankok egyfajta terrorja, mesterséges intervenciói nyomták fel a fő befektetési eszközosztályok, mindenekelőtt a vállalati- és államkötvények árát. Ez az áremelkedés messze maga mögött hagyta mind a gazdaságok, mind a vállalatok eredményének növekedését. A jegybankok által nullára, néhol az alá csökkentett kamatok orbitális inflációt generáltak a tőkepiacokon. Az elmúlt húsz évben ez a mostani a harmadik, az előző kettőnél lényegesen nagyobbra fújt buborék. Óhatatlanul ki fog pukkanni.

De mikor?
Minden idők második leghosszabbra nyúlt, pontosabban nyújtott, úgynevezett bika piacát éljük. Egyelőre. Egyúttal egy halvány, de kétségtelenül létező gazdasági növekedés nyolcadik évében is vagyunk.  Noha a jegybankok, élükön a Feddel, 2017-ben is nyilvánvalóan uralni próbálják a piacokat ugyanazt folytatva, amit nyolc éven át csináltak, ám a siker esélye csökken. Viszont napról napra növekszik annak a valószínűsége, hogy az új amerikai elnök egy recesszióba forduló gazdaság, eső piacok, halmozódó költségvetési hiány és növekvő adósságterhek közepette lesz kénytelen irányítani az Egyesült Államokat. Már csak ezért is borítékolható, hogy a november 8-án megválasztott elnök egyetlen ciklust, csak négy évet fog tudni végig csinálni.

De hogyan lesz recesszió és medve piac?
Az amerikai gazdaság bővülési üteme csökkenőben van, ez a meghatározó trend. Az új elnöknek tudomásul kell vennie, hogy nincs ebben a gazdaságban másfél százalékosnál erőteljesebb GDP növekedési potenciál. Erre a piaci résztvevők ugyanúgy rá fognak nagyon hamar ébredni, mint arra, hogy elfogy az utánpótlás a jegybankok arzenáljában. Többre, jobbra, hatékonyabbra már alkalmatlanok, amit pedig eddig csináltak az nem hozott igazi, markáns gazdasági élénkülést. A következő hónapokban, nem sokkal az elnökválasztást követően el kell, hogy induljon a részvényárak szétforgácsolódása, amely könnyen visszahat az egész gazdaság teljesítményére. Ugyanis az állandó részvény- és kötvény áremelkedéshez szoktatott fogyasztók hirtelen komoly veszteségeket lesznek kénytelenek elkönyvelni, amire válaszul egyre keményebben visszafogják vásárlásaikat, így aztán tovább esnek az eszközárak. Ennek nyomán az egész gazdaság sorvadni kezd, jön a recesszió.

Ha Önnek lenne igaza, akkor minek az ára fog emelkedni?
Mindenekelőtt az aranyé. Továbbá a nyersanyagban gazdag, ugyanakkor kiszámítható, biztonságosnak mondható országok részvényei és vállalati kötvényei lesznek a következő időszak nyertesei. Ilyen ország Kanada, Ausztrália, részben Brazília, Chile. Vagy az abszolút túlárazott amerikai piachoz képest még mindig olcsónak mondható Európa is.