Bakkum_Maarten-Jan
aug.
24
2015

Nem csak Kína itt a baj. Lengyelország is az!

Elképesztő, ami az elmúlt 13 hónapban történt: csaknem másfél ezer milliárd dollárnyi tőke vonult ki a feltörekvő piacokról. Ez duplája annak, aminek 2007-2008-ban tanúi lehettünk! – figyelmezteti egyebek között a szintén feltörekvő piacnak számító Magyarországot is a holland befektető és portfóliókezelő, az NN Investment Partners vezető stratégája. Maarten-Jan Bakkum jelzi persze, hogy a Kína–Ázsia–Dél-Amerika problémakör további mélyülése egyelőre kevésbé fogja érinteni a mi térségünket, mint mondjuk Törökországot, Koreát vagy éppen Oroszországot, de mégsem kerülhet el minket sem a tőkepiacok szélsőséges esése. De nem elsősorban Kína, hanem Lengyelország miatt. Az interjúalany szerint a lengyel nacionalista-konzervatívok várható hatalomra jutása (október vége) külön láncreakciót indíthat el: egész Közép-Európából beindulhat a keményebb tőkekivonás; a helyi fizetőeszközök, beleértve a forintot is, erőteljesebb lejtmenetbe kerülhetnek.

Zentai Péter: Grandiózusnak tartja a tőkemenekítés mértékét a feltörekvő piacokról, de ezt Közép-Európára vonatkoztatva nem igazán támasztják alá az Ön által publikált adatok. Ha a nyugati portfóliókezelők folyton azt sugallják a befektetőknek, hogy a kelet-európai uniós tagállamok egy kalap alá vehetők a sokkalta nagyobb gondokkal küszködő ázsiai, latin-amerikai országokkal, akkor innen is beindulhat a tőkekivonás. Nem igazságtalanok Önök velünk szemben?
Maarten-Jan Bakkum: Lengyelország, Magyarország, a Cseh Köztársaság például tényszerűen csekélyebb mértékben van kitéve az alapvetően Kínából kiindult egyre nagyobb viharoknak. Elvégre az Önök nemzetgazdaságai az Európai Unióhoz, annak legerősebb országaihoz kötődnek, fizetőeszközeik pedig az euróhoz. Ezzel minden befektető tisztában van.
Például Lengyelország és India, Dél-Afrika és Oroszország vagy Törökország és Csehország a legtöbb tekintetben tényleg nem vehető egy kalap alá. És mégis… A kelet-európai, közép-európai országok többsége továbbra is nagyon hasonlatos vagy éppenséggel ugyanolyan lényegi tulajdonságokat mutat fel, mint a latin-amerikai vagy az ázsiai államok többsége.

Miről beszélünk most?
A közép-európai feltörekvő országok és a nyugat-európaiak között továbbra is óriási a fejlettségbeli különbség – minden téren. Például Magyarország a Keletre fordulásával és bizonyos, a külföldi befektetőket hátrányosan érintő lépéseivel is aggodalmakat keltett. Újabban pedig Lengyelország – más okokból – politikailag mégiscsak sokkal kiszámíthatatlanabb lett, mint bármely nyugat-európai EU-tagállam. Noha a bizonytalanság Kelet-Európában eddig is ott lappangott a felszín alatt, a jelenlegi helyzetben ennek a faktornak megnő a jelentősége a befektetők szemében.

Ebből arra kell következtetni, hogy térségünkből is erőteljes tőkekivonás indul be?
Nyilvánvaló, hogy a viharok, amelyek elsősorban Kína növekedési ütemének fenntarthatatlanságából és az ottani belső adósságválságból, a félelmet keltő pekingi kormányzati piacibeavatkozás-sorozatból, illetve a hamarosan megkezdődő amerikai kamatemelési ciklus beindulásából fakadnak, kevésbé fogják érinteni például Magyarországot, mint bármely latin-amerikai vagy ázsiai feltörekvő piacokat.

Ugyanakkor mégiscsak elképesztő, ami az elmúlt 13 hónapban történt: csaknem másfél ezer milliárd dollárnyi tőkét vontak ki a feltörekvő piacokról. Ez duplája annak, aminek 2007-2008-ban tanúi lehettünk!
Ennek azért óhatatlanul – akár komoly – hatása is lehet Közép-Európára nézve, egyebek között azért, mert a „Kína-szindróma” mélyülése nagy mértékű lassulást okozhat a német gazdaságban, azon keresztül pedig az egész európai gazdaságra is hatással lehet. Közép-Európára vonatkoztatva azt mutatják a számok, hogy nem megy oda új tőke. Ez ma már Lengyelország esetében is tény.

A mi fizetőeszközeink árfolyamára is kihatással lesz?
Természetesen, de csak korlátozott mértékben. Noha – az eurótól való függésük miatt – a magyar, a lengyel, a cseh deviza nyilván kevésbé van kitéve annak a nyomásnak, amit a jüan leértékelődése okoz Dél-Afrikától kezdve, Tajvanon, Thaiföldön, Dél-Koreán, Malajzián át több fejlődő piacon is, a következő időszakban elkerülhetetlenül megérzi a „rengéseket” a zlotyi, a korona és a forint is. Viszont kétségtelenül kevésbé, mint az előbb említett nem európai országok devizái és nemzetgazdaságai. Azokból az országokból felettébb látványos és erősödő tőkekivonás történhet és fizetőeszközük leértékelési kényszernek lesz kitéve.
Érdemes azonban tisztázni, hogy Kína probémája nem az egyedüli, csupán az egyik – jóllehet a legfontosabb – kiváltó oka a tőkepiacokon tapasztalható rendkívüli turbulenciáknak és az azok alatt húzódó tőkekivonásnak.
Erősen figyelembe kell venni a most zajló folyamatok elemzésekor azt is, hogy nem csak Kínával van most baj! A feltörekvő piacok országainak szinte mindegyikében – Ázsiában, Dél-Amerikában mindenképpen – az utóbbi időben egyre felelőtlenebbé vált a kormányzati politika, reformok maradtak el, a korrupció túlburjánzásával egyre kevésbé láthatók át a belső történések, közben pedig mindenütt növekszik emiatt a társadalmi elégedetlenség. Közép-Európára vonatkoztatva Lengyelország jelenti a „legfajsúlyosabb kérdőjelet”.

Amennyiben?
A lengyelországi választások eredményeként nem csekély valószínűséggel hatalomváltás következik be. A Jog és Igazság Pártja (Kaczynski) nacionalista politikájának felülkerekedésétől erősen tarthatunk, mert annak közvetve-közvetlenül az eddigi következetes szabad piaci hozzáállás felülvizsgálata lesz a következménye. A dominóhatás kiszámíthatatlan. Megjósolható viszont, hogy egy ilyen lengyelországi fordulat tényleg komolyan ki fog sugározni az egész régióra, annak piaci megítélésére. Igen, beindulhat komolyabb tőkekivonás ez esetben a térségből. Ennek aztán áldozataivá válnak az érintett országok fizetőeszközei is.

De hiszen éppen Ön említette, hogy mennyire lényeges a kötődésünk az euróövezethez…
Ez valóban mérsékelő faktor. Most is az, várhatóan a jövőben is az marad.

Annak ellenére, hogy az euróövezetnek is megvannak a maga komoly bajai? Lásd Görögországot és a többi dél-európai eurós államot…
Szerintünk rendbe jön az euróövezet. Annak problémáival Nyugat-Európa meg tud küzdeni, ennek számos bizonyítékát már érzékeljük. Szóval, a görög „sztorit”, általában az euró körüli bizonytalanság ügyét mi messze csekélyebb jelentőséggel bíró kihívásnak ítéljük meg piaci és globális gazdasági szempontból, mint azt, hogy szinte páratlan ütemben „dübörög” a tőkekivonás a feltörekvő piacokról, és azt, ami ezt kihozta: Kína nem tud növekedni, magas az eladósodás Ázsia és Dél-Amerika mérvadó országaiban, Brazília egy általános pénzügyi-gazdasági-politikai válság szélére sodródott, melyet mélyít a nyersanyagárak összeomlása.
A Kínával kereskedő országok nagy hányada, beleértve Kína ázsiai konkurenseit is, leértékelési kényszerbe került. Mindez azzal van összefüggésben, hogy Kína valójában recesszió közeli helyzetbe jutott. Ez az állapot nagyon erősen és hátrányosan befolyásolhatja az európai, főként a német növekedési kilátásokat.
Amerikában a Fed nem teheti meg, hogy ne lásson hozzá a kamatemelésekhez. Ez a faktor egyébként a mostani viharok másik fontos kiváltó oka.
Mindeközben növekszik a geopolitikai feszültség a koreai-félszigeten, Oroszország gazdasági mélyrepülése folytatódik. A hozzá közeleső közép-kelet-európai régió már csak ezért sem „úszhatja meg a közeljövőt szárazon”.