Nem csak magadnak, az államháztartásnak is jobb a korai nyugdíj!

A nyugdíjkorhatár kitolása képes beláthatatlanul nagy károkat okozni az egészségügyi ellátó rendszereknek. Sokkal nagyobb károkat, mint amekkora probléma az állami nyugdíjellátást fenyegeti a korhatár alacsonyabban tartása miatt. Ezt az üzenetet fejti ki nekünk az amerikai Utah állam egyetemének professzora, Aspen Gorry.
Tudományos csapata nemrégiben – világszerte – nagy médiafigyelmet keltett tanulmányt tett közzé, amelynek „leglátványosabb” eleme, hogy a 60-63 évesen, alapvetően egészségesen, nyugdíjba vonulók még hosszú éveken át megőrzik egészségüket, mert jellemzően boldogabban, elégedettebben élnek (Amerikában), mint valaha korábban: kevesebbet fordulnak orvoshoz, viszonylag csekély a gyógyszerfogyasztásuk. Ezzel szemben mindennek az ellenkezője igaz a később, jellemzően 67-70 évesen nyugdíjazottakra. E kutatási eredmények – bizonyos fenntartásokkal – nyilván megfontolandók a hazánkban is zajló közéleti-politikai nyugdíjkorhatár-vitákban.

Zentai Péter: Manapság legalább ugyanolyan jó formában vannak a 70 év körüliek, mint évtizedekkel ezelőtt voltak az 50-60 évesek… Nagyon meglep az Önök kutatási eredménye, amely tulajdonképpen ellentmond a világszerte terjedő közvélekedésnek, egyúttal politikai célnak is, hogy minden szempontból helyénvaló felemelni a nyugdíjkorhatárt.
Aspen Gorry: A kutatási eredményeink nem az Ön tapasztalatait cáfolják. Mi azt bizonyítottuk, hogy jobb eséllyel marad az ember – az Ön szavait kölcsönvéve – jobb formában, tehát hosszabb időn át, tartósabban őrzi meg a jó egészségét, ha 60-63 évesen megy nyugdíjba, mintsem, ha évekkel később teszi ezt. Ehhez az is hozzájárul, hogy a korábban visszavonultak boldogabbak, elégedettebbek: jobban tudják élvezni az életet, egészségükre és környezetükre nézve hasznosan töltik életük következő időszakát.

Amerikáról beszélünk csupán? Mert az ilyesfajta kutatások eredményeit jelentős mértékben módosítaná az a tény, hogy máshol sokkal alacsonyabb a nyugdíj…
A rendelkezésünkre álló adatbázis hivatalos amerikai statisztikákon alapul és valóban csak amerikaiak körében mértük fel – célzott kérdésekre kapott válaszok alapján – a korábban és a később nyugdíjba vonultak lelki állapotát: tehát, hogy mennyire érzik magukat jól a bőrükben, mennyire elégedettek az aktuális életükkel. Most dolgozzuk fel a Nagy-Britanniából érkező adathalmazt is. Az előjelek szerint a britekre vonatkoztatva is az amerikaihoz erősen hasonló megállapításokat fogunk tudni tenni. A fejlett országok között e téren csekély különbségek körvonalazódhatnak csupán.
Kutatásunknak az egészségügyi ellátást terhelő mondandói ugyanakkor a szegényebb európai országok számára is komoly tanulságokkal szolgálhatnak.
Amerika egyébként azáltal válik különösen „értékes tereppé” az ilyen kutatások elvégzése szempontjából, mert szinte egyformán széles a 60-63 évesen, a 67-70 évesen, és a még idősebb korban nyugdíjba vonulók köre.
Hangsúlyozom, hogy ez a kutatás csak a 60-70 év közötti – a többséget kitevő – alapvetően egészséges emberekre fókuszál. Olyanokra nem, akik súlyosabb betegség, munkaképtelenség miatt kényszerültek korábban nyugdíjba vonulni. A vizsgált csoportok tagjai és/vagy a munkaadóik rendszeresen fizették a társadalombiztosítási járulékokat, s így szereztek nyugdíjjogosultságot.

A később nyugdíjba vonulók köre világszerte eleve szélesedik: mindenütt emelik a nyugdíjkorhatárt, illetve nagyon sokan imádják a munkájukat. Egyes érintettek szinte belebetegednek, ha nyugdíjazzák őket. Ezért is csodálkozom ennek a kutatásnak az eredményein.
Ha magamból indulok ki, én is nyilván folytatnám a tudományos kutatásokat a nyugdíjazásom után. Nem a pénzért csinálnám, hanem azért, mert ez a szenvedélyem. Ezzel tényleg sokan vannak így világszerte, ám a túlnyomó többség mégiscsak örül: azt élvezi a legjobban, hogy a munkára senki és semmi sem kötelezi őt többé, szabadon választhat, hogy mit csináljon, melyek legyenek a prioritásai. Szabadon bánhat az idejével. Jót tesz a lelkének, hogy megszűnik a mindennapos robotkényszer. Ugyanakkor jellemző – ezt is kimutattuk –, hogy az ember a nyugdíjazását követően a korábban háttérbe szorított kedvteléseinek akar élni. Egyúttal sokkal több időt szán a családjára, továbbá kulturális, művészeti élvezetekre, főként utazásokra. Többet mozog, sportol, mint amennyit a munkában eltöltött évtizedekben megengedhetett magának.

Ezt simán tudja manapság az ember 67 éves korától kezdődően is így érezni és így csinálni…
Nem tudja! Ebben téved és tévednek mindazok a politikai és pénzügyi döntéshozók, akik úgy képzelik a dolgot, ahogyan Ön is.
A mi kutatásunk az első, amely tudományos alapon bizonyítja, hogy a korábban, tehát 60-63 éves korban egészségesen visszavonulók szinte nyugdíjazásuk pillanatától kezdődően jobb állapotba kerülnek, kellemesebben, boldogabbnak érzik magukat és a lényeg, hogy ez az állapot nagy eséllyel tartósan fenn is marad! Többek között azért, mert a korábbihoz képest egészségesebben tudnak élni: több sport, több utazás, nagyobb szabadságérzet. Ezzel szemben – ezt mutatjuk ki –, ha az ember 67 évesen vagy még annál is később vonul vissza, akkor az azt megelőző 2-3-4 évben fokozottabban kezd kifáradni, „elhasználódni”, lelki és fizikai állapota meginog. Nyugdíjasként aztán sokkal inkább egészségügyi ellátásra szorul, sokkal többet jár orvoshoz, és jóval több gyógyszerre van szüksége, mint azoknak a vele egykorúaknak, akik évekkel korábban már visszavonultak

A tanulmány lényegében azt üzeni, hogy nem szabadna kitolni a nyugdíjkorhatárt. Ez azonban elkerülhetetlen, mert – Európában mindenképpen – vészesen csökken a munkaképes korúak, a nyugdíjjárulékot fizetők száma, a társadalombiztosítási rendszer összeomlóban van…
Nálunk, az Egyesült Államokban is – még ha kétségtelenül jobban állunk e téren, mint Nyugat-Európa és pláne Japán – az előzetes számítások szerint 2034-re kiürülhet a társadalombiztosítási kassza. Ámde a mérleg másik serpenyőjében ott van az egészségügyi ellátási rendszer problémája, amely e tekintetben egyformán erőteljesen jelentkezik Amerikában, Európában és Japánban is.
Ez utóbbi fedezete sokkal hamarabb fog elillanni – minden szakmai várakozás szerint –, mint az állami nyugdíjkasszáké.
Ezért aztán a kormányzati döntéshozók, a politikusok, a költségvetés-tervezők számára komoly jelentőséggel bíró adalékkal szolgálhat mindaz, amiről mostanáig beszéltünk.
Pontos dollárösszegekre vonatkoztatva még nem, de a lényeget tekintve most először állnak tudományos bizonyítékok rendelkezésre annak alátámasztásául, hogy a nyugdíjkorhatár kitolása gyorsítottan képes nagy károkat okozni az egészségügyi ellátó rendszernek. Erősen gyaníthatóan sokkal nagyobb károkat, mint amelyek az állami nyugdíjellátást érik, ha marad továbbra is az alacsonyabb nyugdíjkorhatár.