Nem emel a Fed, de amúgy sem számít

A mai napon az amerikai jegybank végül nem emelt kamatot, és a kiadott kommentárból nagyjából az derült ki, hogy habár szeretnének emelni, de valahogy mindig közbejön valami. Mivel pedig mindannyian tanulmányozták a történelmet, és tudják, hogy a túl korai fiskális és monetáris szigor/óvatosság hogyan lökte vissza 1937-ben ismét a Nagy Válságból végre kilábalni készülő amerikai gazdaságot a recesszióba, ezért ezt a hibát nem szeretnék elkövetni, és inkább túlzottan óvatosak lesznek, mint hogy túl hamar emeljenek kamatot.

De mindegy is, mert nem ez játssza most a főszerepet, hanem a feltörekvők+Kína irányából érkező globális lassulási/recessziós hullám. Ez a fő csapásirány, a többi csak kiegészítő sztori. Ezen a fronton pedig nem látunk még javulást, ugyanis nem elég rossz még ahhoz a helyzet, hogy a gazdaságpolitikusok bepánikoljanak és valami komolyabbat lépjenek. Mihelyst ők pánikolnak, mi megnyugodhatunk.

A klasszikus CRIC-ciklusból (“crisis-response-improvement-complacency”), azaz a krízis-válasz-javulás-elbizakodottság örök gazdaságpolitikai körforgásán belül a feltörekvő országokban* az elmúlt években az árupiaci szupercikluson (ezeknek az országoknak a szempontjából ez csak jó szerencse, semmi más**) alapuló elbizakodottság/önhittség alakult ki, amely most megy át krízis-üzemmódba. Befektetők számára a krízis vége – gazdaságpolitikai válasz első fázisa nyújtja a legjobb terepet a belépésre. Lehet, hogy ettől nem vagyunk messze, de még nem értünk oda, egyelőre csak mélyülő krízis van ezekben az országokban, nem értik, hogy az őket magasba emelő szuperciklusnak vége, és nagyon sok éven át nem is jön újra el.

Ceterum censeo: amíg nem áll fejre egy nagy hedge fund/befektető (lásd pl 1994 Orange County, 1998 LTCM, 2008 Lehman), csődöl be egy óriásvállalat vagy ország (1994-95 Mexikó, 1998 Oroszország, 2001 Argentína), addig nincs miről beszélni. A feltörekvők/Kína csúsznak bele a válságba…

*Magyarország a CRIC-cikluson belül jelenleg az “improvement” fázisában van, amikor mindenki felismeri, hogy „a magyar reformok működnek” és amint látjuk ez megy is át elég gyorsan elbizakodottságba. A javulást támogató tényezők azonban elég erősek, így az elbizakodottság fázisában akár több évet is eltölthetünk. 2018-20-ig, amíg az EU-s pénzek dőlnek ránk, nagy strukturális problémák nem nagyon látszanak.

**Ebből a szempontból külön érdekes Putyin helyzete, aki kb 15-20 dolláros olajárnál került hatalomra, és sikerét legnagyobb részben az olajárak emelkedésének köszönheti. Az olajárak összeomlásával rendszere is vagy szétesik, vagy militarizálódik, nagyon más út nem lesz, mert a Szovjetunió tartós pangásra ítéltetett az új világrendben. Putyin felemelkedését az olajáraknak köszönheti, semmi másnak, olajpénzek nélkül nem lett volna növekedés, nem lett volna lehetőség osztogatásra, katonai akciókra, stb…

www.zsiday.hu