„Nem kell félni, úgyis megmentenek!”

A múlt héten benyújtott törvényjavaslat értelmében valamennyi Quaestor-kötvényest kártalanítanának, függetlenül attól, hogy normál vagy fiktív kötvényekről van szó. A kártalanításra jogosultak körét ráadásul olyan mértékben kiszélesítenék, amennyire csak lehet. Félreértés ne legyen, nem a kártalanítással van bajunk, hanem azzal, hogy a politika egy tollvonással képes bizonyos befektetői csoportokat indokolatlan előnybe hozni másokkal szemben. Mit szóljanak mindehhez az egykori E-Star kötvényesei, akik nem kis áldozatok árán végül részvényesek lettek, tőkeköveteléseik viszont máig nem térültek meg? Vagy a Btel és a Hungária Értékpapír kötvényesei? A tőkepiaci kártalanítás Magyarországon épp úgy működik, mint a gazdaság többi területe: lehetetlen tervezni. Nem tudni, hogy ha baj van, ki, mikor és mennyit fog kapni –  írja a Portfolio.hu.

A Quaestor-kötvényeseknek ilyen módon való kimentése ugyancsak nem segíti elő a tudatos pénzügyi magatartás kialakulását. Mármint azon magatartásét, ami egy normálisan működő, fejlett tőkepiacon elvárható volna. Egyre inkább úgy tűnik viszont, hogy a magyar átlagember igenis tudatos, olyan döntéseket hoz, ami az itteni intézményrendszeri keretek között célravezető: átlag feletti hozamokra vadászik, majd ha baj van, üti az asztalt. A végén meg kimentik.

30 millió forintig minden Quaestor-kötvényest kártalanítana a kormány a pénteken benyújtott törvényjavaslat értelmében, függetlenül attól, hogy fiktív, vagy az MNB által jóváhagyott program során kibocsátott értékpírokról van szó. A legutóbb benyújtott módosító javaslat pedig ehhez képest további érdekes részleteket vet fel: a kártalanítás nemcsak a Quaestor Financial Hrurira vagy a Quaestor Értékpapírkereskedelmi Zrt. által értékesített kötvényekre terjedne ki, hanem a kapcsolt vállalkozások kötvényeire is. A Hrurira esetében, melynek kötvényeit a brókercég forgalmazta, még érthető, hogy a csalás okozta károkért a befektető védelmi alap helyt kíván állni. Na de mi köze a Bevához mondjuk a csoport holdingcégének? A felügyeleti biztos erre nem lát rá. Mi a garancia arra, hogy az utóbbi hetekben nem érkeztek be a milliók és készültek el gyorsan a fiktív kötvényekről szóló igazolások?

Az elmúlt hetek eseményeinek tükrében ezen már egyáltalán nem kellene csodálkoznunk, mi mégis feltesszük a kérdést: miért veszik egy kalap alá a normál és a fiktív kötvényeseket, tudva, hogy a befektetővédelem kártalanítása nem vonatkozik a kötvénykibocsátó vállalkozás kockázatára? Miért vonják be a kártalanításra jogosultak közé azokat a cégeket, melyeknek alapesetben semmi közük nem lenne a befektető védelmi kártalanításhoz? Azokat a cégeket, ahol halvány sejtése sincs a legtöbb embernek, hogy az elmúlt hónapokban valójában mi történt.

Már az elején szögezzük le, nem azzal van bajunk, hogy kártalanítják a Quaestor kötvényeseit, sőt, együttérzésünket fejezzük ki a károsultakkal és őszintén szólva csodálkozunk azon, hogy 7 évvel a pénzügyi válság kitörését és 25 évvel a rendszerváltást követően ilyenek még megtörténhetnek. Azt is értjük, hogy a Quaestor ügye különösen bonyolult és pontosan nem lehet meghatározni, kinek van fiktív és kinek normál kötvénye. A lényeg az elv, ezzel van csak bajunk. Miért szabnak külön törvényt a Quaestorra? Mert a méreteket tekintve még nemzetközi viszonylatban is szemet szúró csalássorozatról van szó? Mert sok embert és választói szavazatot érint? Mert előre lehet már tudni, hogy a felszámolásnál a vagyon mértéke elenyésző lenne a jogos követelésekhez képest? Mert vannak még a politikához közel álló érintettek, akik nem voltak olyan gyorsak, mint a külügyminisztérium és bennragadtak jó pár millió forinttal? Mert itt égette meg magát a politika olyannyira, hogy már komoly válságkezelésre volt szükség? Egyértelmű racionális magyarázatot most is nehéz lenne találni.

Az csupán egy dolog, hogy minden Quaestor-kötvényest ki akarnak menteni. Az meg a másik, hogy ezt milyen áron akarják megtenni. Itt most a kártalanítás mértékére gondolunk, ami politikai közbenjárásra rögtön 100 ezer euróra emelkedett (míg a Buda-Cash ügyfeleknek csak 20 ezer euró, nem értjük, mi a különbség a két eset között), a kötvényeseket ráadásul névértéken kártalanítanák. Ez utóbbi azért lényeges, mert a Quaestornak voltak diszkont kötvényei is, még idén januárban is bocsátottak ki ilyeneket. Nem kellene mindjárt a gigaméretű pilótajáték építéséhez kibocsátott fix kamatozású kötvények elmaradt kamatait meg késedelmi kamatokat is kifizettetni a befektető védelmi alappal? Vagy esetleg némi fájdalomdíjat az utóbbi hónapokban átélt nagy stressz miatt?

Sajnos a befektetők többsége nem élvezhet ilyen kiváltságokat. Mit szóljanak mindehhez az egykori E-Star kötvényesei? Azok, akik végigverekedték magukat egy kilátástalannak tűnő csődegyezségi procedúrán, ahol sokadik próbálkozásra tudtak csak valami eredményt elérni. Nekik maradt a kötvények részvényre konvertálása, melyből az egykori tőkekövetelésük máig nem térült meg. Ezeknek a befektetőknek nem volt választásuk, a rosszból alaposan kivették részüket. Viszont máig nem panaszkodtak, arra legalábbis nem, hogy a kibocsátó cég hitelkockázatát más nem vállalta át helyettük. A sort pedig lehetne folytatni: kötvénytörlesztési problémák voltak legutóbb a Business Telecomnál is, de a brókerbotrányban nem túl sok figyelmet kapott Hungária Értékpapír Zrt. sem tudta visszafizetni forgalomba hozott kötvényeit. Ezek a befektetők most vonuljanak utcára és követeljék a névértéken történő kártalanítást?

Ezzel mindössze arra szeretnénk rávilágítani, hogy láthatóan a tőkepiaci kártalanítás is hasonlóan működik Magyarországon, mint a gazdaság többi területe: lehetetlen előre tervezni, ha baj van, nem tudni, hogy ki, mikor és mennyit fog kapni.

Az ilyen és az ehhez hasonló dolgok különböztetnek meg minket több más fejlődő országhoz hasonlóan a fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező régióktól, azoktól, ahol normálisan működnek a tőkepiacok. A magyar jogrendszer amúgy is roppant bonyolult, a jogbiztonság messze van a kívánatostól, a szerződéses feltételek betarthatósága erősen kérdéses. Emellé pedig bejátszik még egy jó adag politikai bizonytalanság is: látható, hogy bármikor egy törvényjavaslattal befektetői csoportokat indokolatlan előnybe lehet hozni. Nem kell ezek után csodálkozni, hogy a tőzsde olyan amilyen, a vállalati kötvénypiac egyes szegmenseit pedig fehérgalléros bűnözők uralják.

A Quaestor-kötvényesek kivétel nélküli kimentése újabb csapást jelenthet a magyar pénzügyi kultúrára. Hogyan várjuk ezek után, hogy a befektetők tudatosabbá váljanak, körültekintőbb, megfontoltabb döntéseket hozzanak? A Quaestor esetéből is csak az fog így megmaradni az átlagember szintjén, hogy mindegy mit csinál pénzügyi kérdésekben, ha nagy tömegről van szó, úgyis megmentik. Az ilyen befektetői hozzáállás viszont vonzza a piacra a pénzügyi csalókat, megágyazva az újabb botrányoknak.

Sajnos lehet, hogy a fentebb említett viszonyítás teljesen hibás. Miért is kellene egy magyar befektetőnek úgy viselkedni, ahogy az egy angolszász piacon elvárt lenne, amikor a magyar tőkepiac köszönőviszonyban sincs a jól működő befektetési piacokkal? Az eddigi tapasztalatok alapján azt lehet mondani, Magyarországon az átlagember pénzügyileg igenis tudatos: pontosan olyan döntéseket hoz, amit az itteni intézményrendszer keretei között meg kell hozni. A piaci átlagot meghaladó hozamokat keres, majd ha baj van, veri az asztalt. És végül megmentik.

Gayer Attila, CFA