„Nem most kell sok részvényt vásárolni”

Miután az adósság nem csökkent a világban, a helyzet valamelyest hasonló a 2000 és 2007 között tapasztaltakhoz: a probléma nem oldódott meg, de a monetáris hatóságok segítségével sikerült néhány évvel azt elodázni. Nem kizárt, hogy egy-két évig még tart a részvénypiaci emelkedés, de nem most kell sok részvényt vásárolni, véli Móricz Dániel, a Concorde Alapkezelő befektetési igazgatója.

 A Columbus Alap befektetési politikájában az olvasható, hogy alulértékelt vállalatokba fektetik az alap eszközeit. 5 év tőzsdei emelkedés után milyen szektorokban látnak még lehetőségeket? Mondana néhány érdekes konkrét részvénysztorit?

Móricz Dániel: Sajnos egyre kevesebb olcsó eszközt találunk globálisan, a közép-kelet-európai részvényeket azonban nem tartjuk drágának. Úgy gondoljuk, hogy ez a régió az elmúlt hat évben – hasonlóan a dél-európai országokhoz – nagyon komoly alkalmazkodási folyamaton ment keresztül, javult a külső és a költségvetési egyensúly és jelentősen visszaesett a lakossági fogyasztás, csökkent az eladósodottság. A befektetők azonban – ellentétben az európai periféria részvénypiacával – ezt a régiót még nem „fedezték föl”, talán azért, mert a fejlődő piacokkal kapcsolatban már egy ideje erős a pesszimizmus. Fontos azonban látni, hogy az elmúlt időszakban a közép-kelet-európai régió gazdaságai épp ellentétes utat jártak be a latin-amerikai, ázsiai országok gazdaságával: itt nem volt hitelboom, hanem az adósságok törlesztése zajlott. Úgy látjuk, hogy az alkalmazkodás nehéz időszaka után a román gazdaság előtt szép jövő áll, emiatt is tartunk vonzónak néhány román tőzsdén jegyzett bankot. Véleményünk szerint megállhat a nemteljesítő hitelállomány növekedése és lassan a hitelezés is beindulhat. Ehhez képest a Romániában tevékenykedő bankok részvényára nem árulkodik a befektetők optimizmusáról.

Adódik a kérdés: melyek azok a szektorok, amelyeket már túlértékeltnek tartanak?

D.: Általában elmondható, hogy a kötvények és a kiszámítható cash flow-val rendelkező (kötvényjellegű) eszközök elég drágák. Látni kell, hogy egy 30 éves globális kötvény bikapiac van a hátunk mögött, a kötvényhozamok nagyon alacsonyak, ami jelentősen emeli a kockázatukat. Véleményünk szerint a dél-európai államkötvényhozamok, valamint a magas hozamú (high yield) vállalati kötvények általában véve már drágák. A nagyon alacsony globális kamatkörnyezet szinte az összes eszköz árát megemeli, emiatt általában véve elmondható, hogy drágák az eszközök, a következő 5-10 évben várhatóan nem lehet azok többségével érdemi reálhozamot elérni.

Vannak olyan vállalati szegmensek, ahol már lufiról beszélhetünk?

D.: Kifejezetten nagy optimizmus övezte, emiatt túlzottan drágává váltak a közösségi médiacégek részvényei, de említhetjük a biotechnológiai részvényeket is. Drágának tartjuk az amerikai kisvállalati (small cap) részvényeket, valamint számos fejlődő piaci fogyasztásorientált vállalat részvényét. A magas árazás oka egyrészt az alacsony kamatkörnyezet, másrészt az, hogy a befektetők memóriájában már távolinak tűnik a 2008-09-es válság kellemetlen élménye. Elképzelhető, hogy ezek a papírok még drágábbá válnak a közeljövőben, így tehát lehet, hogy nagyobb, igazi buborékokat látunk majd, de most úgy látjuk, ezekkel hosszú távon a jelenlegi árazást tekintve nem lehet érdemi hozamot elérni. Sőt!

Mennyire optimisták a további részvénypiaci emelkedéssel kapcsolatban?

D.: Alapvetően nem vagyunk optimisták. A hatalmas adósság nem csökkent a világban, sőt, számos fejlődő országban tovább nőtt. Ezt a terhet előbb-utóbb, így vagy úgy, le kell dobniuk magukról a gazdaságoknak, mert a sok hitel rontja a növekedési kilátásokat. Miután az adósság nem csökkent, a helyzet valamelyest hasonló a 2000 és 2007 között tapasztaltakhoz: a probléma nem oldódott meg, de a monetáris hatóságok segítségével sikerült néhány évvel azt elodázni. Nem kizárt, hogy egy-két évig még tart a részvénypiaci emelkedés, de nem most kell sok részvényt vásárolni.

Mik a legfontosabb kockázatok, ami miatt eshetnek a tőzsdék?

D.: Az egyik ilyen kockázatnak azt gondoljuk, hogy a vártnál hamarabb megjelenhet az infláció az Egyesült Államokban, amelynek devizája és jelenlegi alacsony kamatszintje a globális likviditásbőség legfontosabb forrása. Úgy látjuk, hogy szépen javul az amerikai munkaerőpiac, előbb-utóbb ez bérfeszültséggel járhat. Akkor kell szembesülnie a Fed-nek azzal a nehéz helyzettel, hogy vagy hagyja emelkedni az inflációt, vagy kamatot emel, de ezzel – a magas adósság következtében – várhatóan megöli a növekedést (talán kevésbé az USA-ban és sokkal inkább számos más kamatérzékeny, külső finanszírozásra szoruló országban). A másik kockázatnak a kínai hitelbuborék kidurranását, valamint ezzel párhuzamosan a fejlődő piacok – belső, strukturális problémákra is visszavezethető – lassulását gondoljuk. Ma már sokkal nagyobb a fejlődő országok részesedése a globális GDP-n és külkereskedelmen belül, mint 15-20 éve, amikor a fejlett országok a sorozatos latin-amerikai, ázsiai és orosz válságok ellenére is szépen tudtak nőni.

Melyek azok a tényezők, amelyek miatt folytatódhat az emelkedés?

D.: Amennyiben fennmarad a jelenlegi nagyon alacsony kamatkörnyezet, az tovább fűtheti a befektetők kockázatvállalási hajlandóságát, akik előbb-utóbb mindent megvesznek, ami bármi kis hozammal kecsegtet. Jelenleg ezt látjuk; az alacsony kamattal finanszírozott magasabb hozamú befektetések (deviza carry-trade-ek, hitelből történő felvásárlások, stb.) népszerűek. Elképzelhető, hogy egy-két évig még fennmarad ez a környezet, ami tovább hajthatja felfelé a részvényárakat.

Forrás: Portfolio.hu – 2014. május 26.