Nem oldódó feszültségek a bankközi piacon

Ismét felszökött a lázmérő higanyszála: emelkedik a bázis swap szpred (vagy röviden: bázis). A láz a betegség jele, a betegség a forráshiány, a beteg pedig a bankrendszer. A számok alapján úgy tűnik, a jegybankok által két héttel ezelőtt beadott gyógyszer (olcsóbb és csaknem korlátlan dollár likviditás nyújtása) csak átmenetileg javította a beteg állapotát.

A bázis swap (pontosabban hivatalosan fx swap) egy olyan ügylet, amelynek keretében egy bank az egyik devizában fennálló forrását egy időre egy másik devizára cseréli. Lényegében eladja az egyik devizát és rögtön határidőre vissza is vásárolja azt. Ezáltal az adott határidőig rendelkezésére áll a másik deviza. Az azonnali és a határidős ár különbségét elméletben a kockázatmentes kamatok különbsége határozza meg. Mivel azonban a kockázatmentes szó a bankközi piacon manapság gyakorlatilag nem létezik, a határidős ár nem feltétlenül a bankközi kamatok különbségével magasabb (vagy alacsonyabb) az azonnali árnál. A bázis swap szpred (vagy röviden csak bázis) az azonnali és a határidős ár közötti százalékos különbség, valamint a bankközi kamatok eltérése közötti differencia, tulajdonképpen a bankközi piac finanszírozási nehézségeinek egyfajta indikátora.

Az EURUSD bázis swap szpred azt mutatja, hogy egy euró forrással rendelkező bank a LIBOR (USD bankközi kamat) fölött hány százalékponttal kap dollár hitelt, az euró forrásainak a deviza határidős piacon történő átmeneti elcserélésével. Jelenleg ez a 3 hónapos futamidőre közel 150 bázispont, alig valamivel alacsonyabb, mint a jegybankok két héttel ezelőtti összehangolt likviditásbővítő bejelentését megelőzően volt. Októbert leszámítva, gyakorlatilag az elmúlt 3 év legmagasabb értéke. Az európai bankoknak inkább euróban vannak forrásaik (betéteik) és jelenleg dollárhiány van a piacon, köszönhetően többek között annak, hogy az amerikai pénzpiaci alapok elmúlt időszakban drasztikusan csökkentették dollár kihelyezéseiket az európai bankszektor felé. Éppen ezt a problémát volt hivatott kezelni a két héttel ezelőtti összehangolt jegybanki akció. A bejelentés hatására a 3 hónapos bázis swap spread 165 bázispontról 110-re esett, de azóta ismét emelkedik. A dollárhiány továbbra is érzékelhető, talán ennek is köszönhető a dollár erősödése az euróval szemben.

A magyar bankközi piacon is emelkedett az EURHUF bázis swap szpred. Az európai bankok dollár szűkében, a magyar bankok euró szűkében vannak. A 3 hónapos EURHUF bázis swap szpred alapján jelenleg a hazai bankok forint forrásaik elcserélésével az EURIBOR fölött 190 bázisponttal jutnak 3 hónapos euró forráshoz. Forint forrásokkal relatíve jól állnak, inkább euróra van szükségük. (Különösen a pénzügyi beszámolók tekintetében igen fontos naptári év végének közeledtével. Ehhez hasonló folyamatokat tavaly év végén is megfigyelhettünk…) Az anyabankok vélhetően nem vagy csak nagyon drágán adnak euró hitelt leányaiknak (hiszen nekik is nagyon kell a pénz), így a leányok akciós kamatot ígérve gyűjtenek euró betéteket vagy elcserélik forintforrásaikat euróra. A csereügylet (swap) keretében egy 3 hónapos BUBOR-nak megfelelő 7 százalékos forintforrást körülbelül 3,3 százalékos költségű (1,4% EURIBOR + 1,9%pont bázis swap szpred) euró forrásra tudják konvertálni. A jelenleg elérhető 8% körüli akciós forintbetét kamatok elswapolás után 4,3 százalékos euró forrást jelentenek. Nem véletlen, hogy több bank 3-4 százalékos euró betétlekötési lehetőségeket kínál.

Az EURHUF bázis swap szprednek azért van kiemelt jelentősége a magyar bankszektor számára, mert nagyon sok hitelintézet EURHUF és CHFHUF swapok (csereügyletek) segítségével finanszírozta a hosszú távú devizás hitelkihelyezéseit. A swapokat a hitelek futamidejénél általában jóval rövidebb időszakra kötötték, így azokat lejáratkor rendszeresen tovább kell görgetni. Miután megnőtt a bázis swap szpred, a bankoknak is megemelkedett a forrásköltsége, rontva a profitabilitásukat.

A befektetők számára is érdekes helyzetet teremt a bázis swap szpred emelkedése. A 3 hónapos BUBOR és az EURIBOR különbsége (éves szinten) körülbelül 5,6 százalékpont. Ehhez képest 3 hónapos határidőre vett EURHUF csak 0,9, éves szinten 3,7 százalékkal kerül többe, mint az azonnali piacon vett euró. Akinek most van euró forrása, az egy magyar bankkal (pl. 3 hónapra) elcserélve azt szépen kereshet ezen. Eladja az azonnali piacon, éves szintre átszámítva 3,7 százalékkal drágábban veszi vissza, miközben 7-7,1 százalékos forintos hozammal vehet 3 hónapos diszkontkincstárjegyet (DKJ-t). Hozama euróban éves szinten közel 3,4 százalék, miközben kitettsége a csereügyletben szereplő partner bankkal szemben kisebb, mintha a teljes euró összeget kölcsönadta volna, hiszen csak az EURHUF határidős ügylet eredményét kell majd a lejáratkor megkapnia a partner banktól (nem az egész euróösszeget). A 3,4 százalékos eurós hozam a negatív hozammal kapható, kockázatmentesnek számító német rövid futamidejű állampapírok megtérüléséhez képest nem tűnik rossznak. (Igaz, vannak ennél magasabb hozamú – bár eltérő kockázatú – perifériás rövid állampapírok és banki kötvények is.) Ha a befektetők a 190 bázispontos EURHUF bázis swap szpredet kellően vonzónak találják, akkor ez lent tarthatja a rövid futamidejű magyar állampapírok hozamát, tudniillik elcserélik eurójukat és abból biztonságos (kockázatmentes) forint forrásokat vesznek. Ha a bázis swap szpred hosszabb futamidőkre is ilyen magas marad (jelenleg 12 hónapra 160 bázispont), akkor ez akár a kicsit hosszabb (1-2 éves) forintos állampapírok piacára is kedvezően hathat. Más nézőpontból szemlélve a táguló bázis swap szpred a forint vonzerejét csökkenti. Hiába ugyanis az Európai Központi Bank (EKB) kamatcsökkentése és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatemelése, a kamatkülönbség csak papíron lett magasabb. Az alapkamatok szintjén ez most 5,5%, ha az egyéves német és magyar DKJ hozamokat tekintjük, akkor 7,3%. A magas bázis swap szpred miatt azonban 3 hónapra határidősen véve (éves szinten) csak 3,8, míg egy évre pedig csak 4,1 százalékba kerül az euró tartása forint helyett.