Német mentalitás

A minap végignéztem, ahogy egy idős és jómódúnak tűnő német házaspár étteremben ebédelt. Gondosan választhattak helyet, mert messze a környéken itt adják a legnagyobb adagokat. Napi menüt rendeltek – ketten egyet. Az amúgy tényleg bőséges két fogást szép aprólékosan, lassan és szótlanul megették, az utolsó salátalevél darabokat is villára tűzve és a kitett olajjal meglocsolva. Megittak hozzá ketten egy félliteres ásványvizet. Desszertnek elfogyasztottak két kávét, akkurátusan, az utolsó kortyot is felhörpintve, a csésze alján lévő maradékot felgőzölt tejjel felöntve itták meg. Ugye jár hozzá? Gazdaságosan, takarékosan és a kiváló étel – és az élet, egy gyönyörű nap – élvezetének látszata nélkül.

Nos, valahogy így működik a német állam is. Hiába az évek óta tartó költségvetési többlet, nem hajlandók csökkenteni az adókat. Ez szinte tabu a közéletben, bal oldalon még érthető (noch dazu a szocdemeket a koalíciós tárgyaláson adóemelésről kellett lebeszélni), de jobb oldalon is, pedig az adóterhelések relatíve igen magasak. 2022-ig 50 milliárd eurót is elérhet a többlet (a teljes éves magyar GDP kb. 40%-a!), az államadósság meg rohamosan csökken a GDP-hez képest, lassan hiánycikk lesz már a német államkötvény. Hatalmas pénzhalmon ülnek, de a németek csak tovább takarékoskodnak. Van, ami nem tud megváltozni. Többféle módja van az életvezetésnek, úgy látszik, a német attitűd már csak ilyen marad.

Mellettük egy spanyol család ebédelt, két férfi, három gyerek, nagy zajjal, a gyerekek tésztát faltak, közben ezzel a takonyszerű nyúlós zöld gyurmával játszottak, a férfiak söröztek, előételeztek, átdumáltak a másik asztalhoz, telefonáltak (talán az asszonyoknak, hogy hol vannak már, mikor lesz vége a shoppingnak?), felállva magyaráztak, átkiabáltak a szemközti barber-üzletbe, hogy mi volt a meccsen, incselkedtek a román pincérnővel, azán jöttek a halak, a húsok, a desszertek, nyomtatásnak valami likőr: boldog ricsajos gondtalanságban töltötték el a kellemes vendéglői egy-két órát. Amíg az asszonyok vásároltak. Egy másik világ. Mindkét attitűdben van tisztelni és szeretnivaló és egymás mellett elférő komponensei Európának.

Forrás: Vakmajom a Facebookon