Németország, Európa – mi lesz veled?

„Semmi különös, minden úgy megy tovább, ahogy eddig” – ez a válasza Holger Schmiedingnek, a Time magazin szerint a világ legjobb ötven közgazdásza egyikének. Az Alapblog.hu-nak adott interjúban a patinás hamburgi magánbank, a Berenberg fő stratégája, a Bank of America-Merryl Lynch volt közgazdája elveti annak a lehetőségét, hogy Angela Merkel kikaphat a következő választásokon, márpedig Merkel – az amerikai változásoktól függetlenül – folytatja az objektíve eredményesnek bizonyult gazdasági, pénzügyi és világpolitikáját. Az Európai Unió és az euró ugyancsak fennmarad Schmieding prognózisa szerint, pláne, ha Franciaországban olyan nem populista elnök kerül jövőre hatalomra, akinek nem marad más választása, mint a gazdasági liberalizálás.

Zentai Péter: Azoknak van igazuk, akik szerint Angela Merkelnek nem kellett volna újra jelöltetnie magát, hiszen – ahogyan sokan mondják – ő már nagyon „elhasználódott”, unalmas, amit képvisel az egyáltalán nincs szinkronban az új korszellemmel?
Holger Schmieding: A legkevésbé sem meglepő, hogy újra indul és nem gondolom, hogy rosszul döntött. Kiváló egészségnek örvend és nincs riválisa, nincs potenciális utódja pártján belül. A migrációs politikája miatt csökkent ugyan a népszerűsége, de nem drámai mértékben. Ugyanakkor senki sem vitatja országunkban, hogy soha korábban nem élt olyan kiegyensúlyozottan és jól a német nép, mint az utóbbi években. A gazdaság a zenitjén van: nincs munkanélküliség, a költségvetés egyensúlyban, az árak stabilak, növekszik a fogyasztás. Lényegesen jobb Németország gazdasági és pénzügyi helyzete, mint bármely más vezető országé.

Ugyanezeket a dolgokat nagyjából az amerikaiak is elmondhatták volna országuk helyzetéről Obama nyolcéves elnöksége után. És mégis az a Hillary Clinton bukott el a választáson, aki a viszonylag népszerű Obama politikájának folytatását sejtette.
Ellentétben Amerikával és az Egyesült Királysággal, Németországban nincsenek „elfelejtett, hátrahagyott embermilliók”, akik a gazdasági változások, a technológiai megújulások, a globalizáció vesztesei lennének. Ezért nem létezik nálunk olyan komoly mozgalom, mint amilyen Donald Trump nevéhez vagy a Brexithez kapcsolódik. A szélsőségesen jobboldali, populista, németországi párt nem képes 13 százalékos támogatottságnál jobb eredményt felmutatni. Angela Merkel támogatottsága viszont stabilizálódik, sőt növekvő tendenciát mutat, mert a németek élvezik mindazt, amit Merkel nevéhez kapcsolnak. Németországban vagy Merkel és pártja arat abszolút győzelmet, esetleg rákényszerül, hogy bevegye maga mellé a Zöldeket, esetleg a szociáldemokratákat, vagy pedig – ennek kisebb a valószínűsége – a szociáldemokraták, a zöldek és az ultrabaloldaliak (die Linke) koalíciója fog kormányozni a következő választások nyomán.

Tegyük fel, hogy bejön a valószínűsíthető eredmény: Angela Merkel folytatja. Csakhogy a Németországot körülölelő globális és európai környezet mégis csak erősen változni fog. Változik-e ennek megfelelően Merkel gazdasági, pénzügyi és külpolitikája?
Nem. Merkel alapvetően nem fog változtatni semmin sem, önmagát és hazáját méltán tekinti annak a stabilitásnak a letéteményesének, amely – minden ellenkező benyomás dacára – kivitte Európát a válságból, amelyre egy, az eddigihez képest komolyabb, erőteljesebb fellendülés alapozódhat. Németország a következő Merkel kormányzás alatt befelé és kifelé egyaránt folytatja a szolidaritásra épülő pénzügyi-gazdasági politikát: továbbra is tevőlegesen támogatni fogja azokat az európai országokat, amelyek reformok révén akarnak megújulni. Merkel ki fog tartani amellett, hogy Oroszországot további szankciókkal kényszerítsék az Ukrajna elleni politika megváltoztatására – tudván, hogy az oroszok számára jóval lényegesebb a német és európai kapcsolat, mint fordítottan.

 De az Egyesült Államokra nem lesz képes nyomást gyakorolni, ez az új Amerika korántsem lesz olyan együttműködő Merkellel, mint az Obama vezette Amerika volt.
Ezt meglátjuk. Mindenesetre Angela Merkelre vár a feladat, hogy „megtanítsa” Donald Trumpnak, miként működik Európa…

Nem kizárt, hogy elveivel, hozzáállásával éppenséggel Merkel fog elszigetelődni a következő években és Trump barátai, támogatói kerülnek hatalomra például Hollandiában, Franciaországban, Olaszországban…Hollandiában Gert Wilders radikális Szabadság Pártja kétségtelenül roppant népszerű, de maximálisan csak 25 százalékot tud felmutatni. Olaszországban valóban összeomolhat a Renzi kormány a referendumot követően, ott ténylegesen új kormányválságok követhetik egymást, s egy időre hatalomra juthat a baloldali populista Öt Csillag mozgalom is. Aztán várhatóan óriási vereséget fog szenvedni, ha ígéretének megfelelően népszavazást ír ki az Unióból való kilépésről és a líra újbóli bevezetéséről. Az olaszok többsége a végén az Unióra és az euróra szavazna. Franciaországban pedig továbbra is működik a jobboldali-baloldali egységfront, hogy megakadályozzák Le Pen asszony hatalomra jutását. Franciaország számára nem marad más alternatíva, minthogy egy nem populista erős elnök irányításával 2017-től kezdődően ugyanolyan mélyreható, a munkaerőpiacot és az egész gazdaságot felszabadító, rugalmasságot biztosító reformcsomagot valósítson meg, mint amilyet Németország csinált 2004-ben.
A korábbiakhoz képest sokkal nagyobb kockázatok dacára az Európai Unió és az euró fenn fog maradni, mert nincs alternatíva. S ezt az európaiak többsége érti, belátja: képes még mindig nagyra értékelni mindenféle belső mozgási szabadságot, a határok eltűnését. Az európaiak tudatába ugyanis beépültek a korábbi véres, drámai történelmi élmények, amelyek megismétlődésétől retteg a többség. Ilyen problémát az amerikaiak nem ismernek, ők ezért mernek inkább kockáztatni.

Úgy beszélünk, mintha nem kezdődött volna új fejezet a világgazdaságban Donald Trump megválasztása nyomán…
Addig, amíg Trump – és ezt komolyan kell venni – Amerika belső infrastruktúrájának megújítására fókuszál, addig Európa csak örvendezhet. Ugyanis terveinek megvalósítása közvetve-közvetlenül élénkítheti az európai gazdaságokat. Ha azonban ideológiai okokból az ottani fejlesztések protekcionizmussal párosulnak, akkor az európaiak fogják a rövidebbet húzni, leginkább pedig azok a kisebb európai nemzetek, amelyek körében inkább mutatkozott meg valamiféle eufória Trump győzelme okán. Amerika kétségtelenül könnyebben megvan Európa és a világ többi része nélkül, mint fordítva. Ki kell várnunk, mit fog valójában csinálni az új amerikai elnök.

Ön is azok közé tartozik, akik a tőkepiacok további felfutását prognosztizálják?
Igen, hiszek abban, hogy jól jár az, aki ma a nagy infrastruktúra-fejlesztésekhez, az építőiparhoz és a védelmi, katonai iparhoz kapcsolódó részvényekbe fektet. Mindazonáltal fenntartom az óvatos hozzáállásomat, mert Donald Trump a következő egy-két évben bakikat követhet el – mindenekelőtt a külpolitikában és pláne azzal, ha kereskedelmi háborúba keveredik Kínával. Ezek az egyáltalán nem kizárható fejlemények alaposan visszavághatják a részvénypiacokat.
Eközben azonban kétségtelenül véget ér a deflációtól való félelem kora a piaci szereplők körében. Egyébként konkrétan azt várom, hogy az amerikai jegybank most decemberben – a következő évben pedig még egy alkalommal – kamatot emel. Az európai jegybank a maga részéről 2017-ben lassan, de biztosan leállítja a kötvényvásárlási programját. A kötvények – beleértve a német tízévest is, amelynek hozama másfél százalékra fog növekedni – és általában a banki kamatok végre normális szinten stabilizálódnak.
Aztán 2019-2020 olyan új realitásokat hozhat, amelyeket egyelőre képtelenség előrelátni.