feb.
7
2012

Németország = IMF ???

http://www.privatvagyonkezeles.hu/alapblog/37-zentuccio/1125-a-nemet-csokonyosseg-sodorhatja-europat-a-katasztrofaba

Az IMF azzal lett világszerte hírhedt és utált intézmény, amit Latin-Amerikában mûvelt, és ami valóban nagyon sok szempontból hasonlít a jelenlegi helyzethez. Mi történt akkor? A 70-es évek olajárrobbanása után hirtelen meggazdagodó és a rájuk szakadó pénzzel (petrodollár) kezdeni nem nagyon tudó (elsõsorban arab) országok ezeket a pénzeket a nagy nemzetközi (elsõsorban amerikai) bankokban helyezték el, amelyek pedig megpróbálták kihelyezni. "Szerencsére" a latin-amerikai országok örömmel vettek fel hiteleket, tehát a pénz megtalálta a helyét, ám ezek az országok egyre inkább eladósodtak, ráadásul nem saját devizájukban, hanem dollárban (ismerõs?). Amikor a 70-es évek végén, 80-as évek elején lezajlott második olajárrobbanás és azt követõ recessziós hullám miatt adóbevételeik lecsökkentek – miközben a kamatszintek drasztikusan megugrottak – ezek az országok további külföldi hitelekbõl próbálták helyreállítani egyensúlyukat, ám ez egyre kevésbé sikerült. A romló helyzetet látva a külföldi és hazai tõke menekülni kezdett, ami az adott országok devizájának jelentõs gyengüléséhez vezetett, ennek következtében pedig a dolláradósságok értéke (saját devizájukban kifejezve) megugrott, eladósodottsági mutatóik túl magasak lettek, nem tudtak törleszteni és a fizetésképtelenség küszöbére kerültek. Mondani sem kell, hogy ezt látva jellemzõen még inkább felgyorsult a tõkemenkítés, tovább gyengült a deviza, amibõl gyakran infláció/hiperinfláció, bankrendszerösszeomlás, tõkekorlátozások lettek, szélesebb társadalmi következményként pedig komoly politikai-rendszerszintû változások. Az 1982 nyarán kitört válság Mexikó problémáival kezdõdött, de 1983 végére 27 ország (össztartozás 239 milliárd dollár!) ütemezte át adósságát – ebbõl a 4 legnagyobb Mexikón kívül Brazília, Argentína és Venezuela voltak.

Általában ilyen helyzetekben, vagy efelé haladó országokba érkezett meg segítõ kézként az IMF, hogy az országot visszajuttassa a fizetõképesség útjára. Az általános receptjük egyszerû volt (pont mint most a németeké): adósságot csak úgy lehet csökkenteni, ha az állam megszorít és adóbevételeit növeli és/vagy kiadásait csökkenti. Habár az utóbbi jellemzõen kevésbé káros a gazdasági növekedésre, ám az elõbbi a politikusoknak egyszerûbb, így inkább ehhez nyúlnak/nyúltak akkor is. Az adóemelések hatására azonban visszaesett a gazdaság, egyes szektorok a szürke/fekete zónába húzódtak vissza, és e kettõ eredõjeként gyakran nem nõttek, hanem csökkentek az adóbevételek a megszorítás ellenére. Tehát a súlyos adóemelések és egyéb megszorítások recessziót és a feketegazdaság erõsödését okozták, miközben az eredeti problémát nem orvosolták. Így aztán ismét meg kellett szorítani, ami még mélyebb recessziót okozott, és így tovább. A görögökkel pontosan ez történt, és már 2 éve is megírtam, hogy ez fog történni – nem azért mert feltaláltam a spanyolviaszt, hanem azért, mert tudom, hogy görögország helyzete milyen sokban hasonlít a Latam válságra és annak kimenetelére. Érdemes gazdaságtörténetet tanulni…

A jelenlegi német recept pont ugyanez Európa számára: szorítsatok meg, állítsátok helyre a költségvetési egyensúlyt – ám ez az egyébként is hitelvisszafizetõ és keresletet nem támasztó magánszektor mellett oda vezet, hogy a gazdaságban nem lesz forrása a növekedésnek, recesszió alakul ki, ami újabb megszorításért kiált. Sajnos nem kétséges, hogyha ezt az utat eröltetik, akkor hasonló lesz a végkimenetele, mint a Dél-Amerikában: önerõsítõ recesszió sok éven át. Reméljük ezt megértik, és inkább a növekedésösztönzés útján indulnak el, bár erre egyelõre sok esélyt nem látok.

A megoldások között lehet többek között a részleges adósságelengedés (á lá Görögország, "önkéntes" adósságleírás), közvetlen 1%-on történõ ECB hitelezés az államoknak (aminek következtében a kamatkiadások csökkennek és nem kell megszorítani), növekedésösztönzõ strukturális reformok, stb. 

http://www.zsiday.hu/blog/n%C3%A9metorsz%C3%A1g-imf