Nemzeti decentralizált pénz

Izland sztorija már eddig is sok tanulsággal szolgált, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben sem leszünk tanulságok híján. Az ottani bankok összesített mérlegfőösszege 2008-ra elérte az ország éves GDP-jének a tízszeresét. Ez hatalmas szám, és ehhez mérten hatalmas volt a pánik is, amikor beütött a hitelválság. A javarészt brit és holland betétesek fejvesztve mentették volna pénzüket, de többségük persze már csak későn kapott észbe.

Így megtakarításaik beragadtak a gyors egymásutánban fizetésképtelenné váló, majd állami gondnokság alá vett három helyi nagybank egyikében. Az izlandi korona értéke a harmadára esett, a további leértékelődés elkerülése végett a kormány kénytelen volt szigorú tőkekorlátozást bevezetni.

A bajokat csak tetézte Nagy-Britannia és Hollandia fenyegetésekkel teli hangos követelése, hogy márpedig Izland fizesse vissza külföldi betétesei pénzét. Azonban a bankokból az ország GDP-jével összemérhető összeg hiányzott, így az adófizetők végső soron évtizedekig adósrabszolgáivá váltak volna külföldi magánszemélyeknek. Ugyan a politikusok hajlottak volna engedni, de végül Izland polgárai úgy döntöttek – és ezt két népszavazáson is megerősítették –, hogy nem fizetnek, mert nem hajlandóak helytállni az eredetileg magántulajdonú bankok felelőtlenségéért.

Izlandon máshogy mennek a dolgok, mint a világ többi részén, ahol az óvatlan bankokat adófizetői pénzből mentették meg. Abban is különböznek, hogy náluk a trükköző bankárokat bíróság elé állították, és börtönbe csukták. Az izlandi elnök szerint a fejlett világ hatalmasat hibázik, amikor a bankokat a modern gazdaság szent templomaként kezelve nem hagyja csődbe menni. Úgy gondolja, hogy ők, többek között, azért jöttek ki viszonylag jól és gyorsan a válságból, mert az elbukott bankjaikat az állam nem mentette ki. Az alábbi kép kétségtelenül némiképp bulváros, de nem minden alap nélküli.

 

f 140217

 

A bankbetétek biztonsága

Mindezek után talán nem meglepő, hogy Izland népe nincs túl nagy bizalommal a világon mindenhol megszokott, nagy tőkeáttétellel működő bankrendszer felé. Ráadásul az elnökük szerint baj esetén a bankokat hagyni kell csődbe menni. Egy ilyen országban a pénzügyi rendszernek lehetőséget kell biztosítania a megtakarítások bankcsődöktől független, biztonságos elhelyezésére. Éppen ezért az izlandi parlament, az Althing, egy bizottságot állított fel azzal a céllal, hogy megvizsgálja a teljes tartalékolású bankrendszerben rejlő lehetőségeket. Ebben a rendszerben elkülönülnének a hitelezést és a fizetési forgalmat végző bankok. Az utóbbiak tulajdonképpen egy pénzraktárként funkcionálnának, amik nem hitelezhetik ki, vagyis nem is veszíthetik el betéteseik pénzét, abszolút biztonságosak lennének.

A munka azonban nem megy túl gyorsan, és úgy néz ki, az izlandi népnek nincs elég türelme megvárni a végét. Mit tegyenek, nagyon nincsenek oda a bankokért. Amúgy is rettenetesen unják a 2008-ban – persze csak ideiglenesen – bevezetett tőkekorlátozást, azóta sem vehetnek szabadon dollárt vagy eurót, az exportra termelő vállalatoktól pedig a Nemzeti Bank elveszi a devizát, és Izland abból fedezi az importját. Néhány izlandi cryptopénz rajongó arra vállalkozott, hogy egy csapásra kezelje a fenti problémákat. A megoldást egy nemzeti decentralizált virtuális pénzben látják, melyet stílszerűen a sarki fényről neveztek el , és ami a terv szerint hamarosan felragyog az északi ország sötétbe borult pénzügyi rendszerének egén. Ez lesz az auroracoin.

Izlandi cryptopénz

Természetesen egy bitcoinhoz hasonló pénzről van szó, amit egy nyílt közösség üzemeltet előre lefektetett szabályok szerint. A bitcoin egyik ismert hibáját kiküszöbölik azzal, hogy bányászni a litecoin által is használt scrypt algoritmus futtatásával lehet. Az auroracoin előre bejelentett módon, március 25-én fog elindulni. A nagy különbség a többi cryptopénzhez képest, hogy az indulás pillanatában már létezni fog 10,5 millió auroracoin, azokat nem kell kibányászni. Ezt az összeget pedig – és ettől lesz nemzeti – egyenlő arányban fogják elosztani az összes izlandi állampolgár között. Mivel 330 ezren vannak, ezért mindenkinek jutni fog 31,8 egységnyi. A későbbiekben további 10,5 millió auroracoin keletkezik majd, amit már a világ bármely pontján auroracoin bányászására programozott számítógép nyerhet meg.

A terv realitása

A kis népességszám miatt az induló auroracoin híre a lakosság jelentős részéhez eljuthat. Kis túlzással egy ekkora nemzet minden tagja egyetlen körüzenetre felvehető a Facebookon, ami a kommunikáció fontos csatornája lehet. A közösségépítő oldalt már eddig is használta közéleti kérdések megvitatására az ország. Nemrég új alkotmányt írtak, mégpedig a nép teljes és közvetlen bevonásával, aminek egyik jellemzője volt, hogy a vitás kérdésekről a Facebookon szavaztak. Hasonló, a teljes lakossághoz eljutó, az induláshoz közeledve egyre aktívabb konzultáció várható ebben a kérdésben is, aminek a magja az auroracoin Facebook oldala lehet.

A terv kritikus pontja a kezdeti pénzmennyiség kiosztása, amit az auroracoin kitalálói airdropnak neveznek. Mivel az államtól teljesen független kezdeményezésről van szó és érthető módon nem is számíthatnak kormányzati támogatásra, ezért azt nem is lehet központi segítséggel megvalósítani. A cryptopénz-forradalmároknak maguknak kell ezt lemenedzselni, ami meglehetősen nehéz feladat lesz. Ebben a fázisban visszaélések is könnyebben fordulhatnak elő. Azonban szerintem van esélyük. A dolgukat egyszerűsíti, hogy Izlandon nem laknak túl sokan, és minden izlandi állampolgár személyi azonosító száma bárki számára elérhető publikus adat, ami alapján könnyen azonosíthatóak.

További kérdés, hogy vajon lesz-e hajlandóságuk használni. Ebben sem teljesen reménytelen a helyzet. Izlandon nagyon elterjedtek az elektronikus fizetések, készpénzt alig használnak. Ugyanakkor nagyon magas, 96%-os az internet penetráció, nyitottak az új technológiákra, early adopterek, a bitcoint is az átlagosnál sokkal többen ismerik és bányásszák. Nem lenne tehát idegen tőlük az új, virtuális pénz használata.

Nem várt siker esetén azonban minden bizonnyal az államnak is lesz egy-két keresetlen szava az auroracoinhoz. A decentralizált pénzek széles körű elterjedésével kapcsolatos egyik komoly ellenérv ugyanis éppen az, hogy a kormányok, nemzeti bankok minden erejükkel akadályozni fogják, mert nem szeretnék kiengedni kezükből a pénzteremtés jogát. Az auroracoin esélyeit az is csökkenti, hogy testvére, a bitcoin használata tiltott Izlandon. (Ez egyébként nem is lehet másként, hiszen a tőkekorlátozást ki lehetne játszani úgy, ha valaki az izlandi koronáját bitcoinra váltja, majd azt egy másik tőzsdén dollárra. Végső soron bitcoin közbeiktatásával a koronát dollárra lehetne váltani. A tiltás motivációja tehát nem az adókerülés vagy pénzmosás megelőzése, hanem a tőkekorlátok fenntartása. Kína is pont ezért igyekszik ellehetetleníteni a jüanos bitcoin tőzsdéket.) Azonban éppen egy ilyen kis, fejlett demokratikus kultúrájú országban van realitása legyűrni még az erős központi akaratot is.

A polgárok politikai tudatosságára az elmúlt évekből több példa is hozható. Egyrészt az alkotmányozás folyamatában közvetlenül és nagy számban vettek részt az izlandiak, az új alkotmány megírásáért felelős Alkotmányozó Testületnek például nem is lehetett politikus tagja. Másrészt náluk a fülkeforradalom egészen mást jelentett, mint itthon; ők leváltották gyakorlatilag a teljes politikai elitet. A korábbi miniszterelnök és jegybankelnök bíróság elé került. 2010-ben pedig a főváros képviselőtestületének 15 helyéből 6-ot a frissen alakult Best Party, vagyis a Legjobb Párt nyerte el, ami egy deklarált viccpárt. Sőt, mivel ők kapták a legtöbb szavazatot, ezért ők adhatták a főpolgármestert is, Jón Gnarr urat, akit az alábbi képen láthatunk. A mai napig ő Reykjavík első embere. Nyilván az uszodákba ígért ingyen törülköző, illetve a 2020-ra megvalósítandó drogmentes parlament víziója volt kellően csábító a választópolgárok széles köre számára. Láthatóan az izlandiak torkán a politika nem tud már bármit lenyomni. Ha elegük lesz valamiből, akkor nem cécóznak.

Még ha nagyobb összegben nem is fogadnék rá, de mint láthatjuk, nem kizárt, hogy az auroracoin gyökeret ver. Ugyan még rengeteg helyen félrecsúszhat a projekt, függ a szervezők rátermettségétől és elhivatottságától, a kormányzat reakciójától, az új pénz hatékony működéséhez szükséges infrastruktúra kiépülésétől. És legfőképpen függ a lakossági fogadtatástól, hogy mennyire lelkesülnek be az ötlettől, elég fontos lesz-e számukra a léte, hogy akár tömegesen kiálljanak mellette, vagy hogy hajlandóak lesznek-e használni. Március végére minderről többet fogunk tudni.

 

f2 140217

 

Következmények

Az auroracoin esetleges sikere csattanós válasz lehetne a gátlástalan bankoknak. Elterjedésével Izlandon lényegében megvalósulna a partnerkockázat nélküli, teljes tartalékolású bankrendszer. Az egyik irányban kitérített inga átlendülne a másik oldalra. Éppen abban az országban van esélye egy biztonságosabb pénzügyi rendszer kiépülésének, ahol korábban a bankok talán a leginkább felelőtlenek voltak. Az lehet a büntetésük, hogy kiszorulnak a fizetési forgalom bonyolításából.
A lakosság számára az új pénz némi fellélegzést jelenthet a tőkekorlátozások alól. A decentralizált virtuális pénzek forgalmára ugyanis senkinek, vagyis államoknak, kormányoknak sincs ráhatása, annak szabad áramlását nem tudják megakadályozni.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az auroracoin elterjedése legalább annyi problémát okozna, mint amennyit megoldana. Csak néhány ezek közül: partnerkockázat helyett többfajta IT-kockázat jönne a képbe, a pénzmennyiségre pedig a jövőben senkinek sem lenne ráhatása, annak szabályozásával nem lehetne a gazdaságot stimulálni vagy hűteni. Mégse gondolom, hogy felesleges próbálkozás, hiszen ezzel a kísérlettel is csak okosabbak lennénk. Túl nagy kárt nem okozhat, viszont sokat profitálhatunk a tapasztalatokból.

Tangocoin

Cryptopénz forradalmárok azonban máshol is vannak a világban. Nyilván ott kell keresni őket, ahol nagy baj van a hivatalos pénzzel. Ilyen ország Argentína, ahol a tőkekorlátozás mellett még az infláció is hatalmas. A sors fintora, hogy néhány argentin már inkább egy bitcoin-szerű, volatilis pénzben látja a stabilitás zálogát, mintsem az értékéből folyamatosan vesztő pesóban. Ezért kitalálták a tangocoint, aminek a működési elve az auroracoinéhoz hasonló: ez is egy decentralizált virtuális pénz lenne azzal a specialitással, hogy kezdetben minden argentin jogosult egy fix összegű tangocoinra. Az indulás március 9-ére van meghirdetve. Azonban központi akarat nélkül a 40 milliós Argentínában egy ilyen projekt sikerének valószínűsége zéró, sok más mellett már csak azért is, mert képtelenség a lakosság jelentős részéhez eljuttatni az alanyi jogon járó tangocoinokat. Hiába, a forradalmárok dolga sosem volt könnyű.