Nemzetközi összeesküvés Ciprus ellen? – Ciprus hagyja ott az eurózónát

Ciprussal szemben kettős mércét és valójában elsősorban politikai és csak másodsorban gazdasági nyomást alkalmaz az Európai Unió – állítja az alapblog.hu-nak adott interjújában a görög miniszterelnök tanácsadójaként is ténykedő egyetemi professzor, a Center for European Studies, a legnagyobb ciprusi agytröszt igazgatója. Andreas Theophanous szerint óriási igazságtalanságokat és végső soron összeurópai károkat okozna, ha hazája maximálisan követné a Berlinből és Brüsszelből Ciprus címére feladott ultimátumot.

Szerinte a betétek brutális megadóztatásának követelése mögött politikai célok húzódnak meg, hogy Ciprusról és közvetetten Görögországból, általában pedig az Unió egész területéről – amennyire lehet – korlátozzák, sőt eltávolítsák az orosz tőkét, továbbá, hogy éket verjenek Oroszország és Ciprus közé. Az interjúalany sejteti, hogy Törökországnak is kedvezni óhajt az Unió Ciprus és Görögország aránytalan megbüntetésével. A ciprusi emberek méltányosságot, tisztességes eljárást követelnének a Nyugattól, de ez a jelek szerint elmarad. A jelenlegi helyzetben a nagyon tekintélyes ciprusi tanácsadó politológus közgazdász megfontolásra méltónak tartja, hogy hazája, Ciprus kilépjen az eurózónából. Ez szerinte nem kizárható megoldás a jelenlegi súlyos gazdasági és geopolitikai problémára.

Zentai Péter: Frissen megjelentett cikkében azt írta: „Ciprust robbanás fenyegeti”. A parlament mindenesetre nemet mondott a Nyugat által erőltetett megoldásra. Hogy kell értenem ezek után a szavait?

Andreas Theophanous: Először is, ragyogó napra ébredtünk. A parlament éretten viselkedett, a képviselők valóban kifejezték a népakaratot: nem hagyjuk, hogy hazánk mások játékszerévé váljék. Velünk csak és kizárólag tisztességgel, nemzeti önérzetünk tiszteletben tartásával lehet és szabad beszélni. Ez volt a fő üzenet tegnap este. A pénzügyi mentésnek címkézett uniós beavatkozást példátlan agresszivitással és gyorsasággal kívánták végrehajtatni velünk. Egyik napról a másikra szabályos ultimátumot kapott egy olyan ország, amellyel egyszer már alaposan elbántak. Két-két és fél évvel ezelőtt a Görögországra kényszerített rendkívüli intézkedések nyomán Ciprus elveszítette GDP-jének egynegyedét. Akkor a bankszektor tiszta veszteségét ötmilliárd euróra becsültük. Azt a drámát az egész ciprusi nép alaposan megszenvedte, az életszínvonal hatalmasat esett. És íme, most lekevernének nekünk még egy hatalmas pofont. Gondolja, hogy ezt a második megrázkódtatást csak úgy, könnyedén elviselik az itteni emberek? Ennek robbanás lehet a vége…

Mi mást tehetett volna az Unió? Az Ön országa csődhelyzetbe került. Ehhez képest az Uniótól kapnak legalább 10 milliárd eurót, cserében pedig természetesen a ciprusiaknak is áldozatot kell hozniuk. Egyébként pedig bizonyosan összeomlott volna a bankrendszerük…

Maradjunk abban, hogy más országok bankjaival szemben közel sem mutatott ilyen szigort az Unió, azon belül Németország. Ön szerint rendben van a szénája más európai országok bankjainak? Tudjuk jól, hogy szó sincs erről. Azokról azonban hallgatnak, körülöttünk viszont hatalmas zajt csapnak.

Más uniós országokban azért mégsem nullázódott le a bankok értéke. Ez csak és kizárólag Cipruson történt meg.

Akkor is bátran kijelenthető, hogy itt és most egy egész népet akarnak megbüntetni. Főként olyan emberekkel vitetnék el a balhét, olyanoktól vennék el megtakarításuk egy részét, akik pénzüket tisztességes munkával szerezték meg. Természetes, hogy valamilyen terhet fel kell vállalnia mindenkinek. De ez itt egy páratlan sokkterápia, amely, borítékolhatóan, nagyobb kárt fog okozni, mint amekkora hasznot hoz. És nem csupán Cipruson lehet ebből dráma, hanem az Unió egészében. Senki mást, csak a görögöket, a görögországi és a ciprusi görögöket büntetik ilyen keményen. Miközben az egésznek nincs igazi gazdasági haszna. Az Unió országai velünk szemben semmiféle szolidaritásról nem tesznek tanúbizonyságot.

A szavai azt sugallják, hogy valamiféle nemzetközi összeesküvés áldozata a görög nemzet. Ez azért meglehetősen vadul hangzik…

Maradjunk Ciprusnál. Ez egy részben megszállt ország. Egy ország ugyanakkor, amelynek gazdaságát az úgynevezett tercier szektor, azon belül a pénzügyi szektor élteti. Ciprus nem komputereket vagy autókat termel, nincs energetikai ipara – sorolhatnám tovább, hogy mi mindenünk nincs még –, viszont fejlett szolgáltatási infrastruktúrával rendelkezünk. Ebből él az ország, ez adja a GDP nyolcvan százalékát. Nos, erre mértek kívülről egy szinte végzetes csapást. Ezt nem diktálhatta gazdasági ésszerűség. Mi más állna mögötte, mint politikai megfontolás?

Milyen csapásról van szó? Egyszerűen az történik, hogy nem maradnak ezentúl kiváltságosak azok a gazdagok, akik ha az eurózónán belül akarják tartani a pénzüket, akkor Cipruson háromszor-négyszer magasabb kamatot élvezhettek eddig, mint akik a Zóna más országának bankjait választották.

Mennyire igazságtalanul általánosít! Mi köze a gazdagokhoz annak az egyszerű ciprusi nyugdíjasnak, aki néhány ezernyi, becsületes munkával megtakarított eurójának hat-hét százalékát most azonnal el kell, hogy veszítse? Mit vétett az ilyen ember bárki ellen? Tudni kell, hogy túlnyomó részt az ilyen kisemberek pénzét készül elvenni az Európai Unió. Tízmilliárdot ad ugyan, de a végén, számításaink szerint, az Unió áttételesen több tízmilliárdos veszteséget fog elszenvedni. Ezért a „ciprusi projektért” az Európai Uniót drámai károk fogják érni, ugyanis totálisan meginog benne a nemzetközi bizalom. Mindenki látja, hogy politika van a ciprusi akció mögött, nem józan gazdasági megfontolás, amit pedig csinálni akarnak, azáltal meginog az általános bizalom, hit a bankbetétek biztonsága iránt.

Ön szerint helyén való, hogy a ciprusi bankok által nyújtott privilégiumokból orosz oligarchák profitálhattak leginkább?

Ez megint csak alaptalan általánosítás! Miért éppen az orosz oligarchák jutnak világszerte mindenkinek az eszébe Ciprus kapcsán? Ez egy mesterségesen felépített előítélet-rendszer. Senki nem beszél arról, hogy a ciprusi bankokban valójában sok tízezernyi orosz kisbetétes tartotta, tartja a pénzét? Ugyanakkor miért hallgat a világsajtó, miért hallgatnak a nyugati politikusok arról, hogy orosz oligarchák sokkal nagyobb számban vannak jelen a brit, a német és egyéb uniós országok pénzügyi szektorában? Vagy miért hallgatnak azokról a brit polgárokról, akik viszont nálunk nyitottak betétet? Miért éppen az orosz oligarchákra kell mindjárt asszociálnia bárkinek, aki a Ciprus szót meghallja? Ez kérem egyfajta speciális rasszizmus!

Békén hagyom az oligarchákat. Mondja meg nekem, miért olyan erős az orosz jelenlét Cipruson? Miért baj az, ha az uniós átlagszintre emelik egy uniós tagállamban, ráadásul az eurózónához tartozó tagállamban a pénzügyi szolgáltatásokra rótt adókat?

Azért, mert a ciprusi gazdasági modell lényege, hogy fejlett és viszonylag olcsó pénzügyi szolgáltatásokat nyújtunk. Ez a mi hozzáadott értékünk. Ezzel szemben ultimátumszerűen fel akarják kívülről számolni ezt a modellt, nem gondolván arra, hogy micsoda károk érik – közvetetten az Európai Unió egészét – azáltal, hogy a pénzügyi szektor tönkretételével drámaian megemelkedik Cipruson a munkanélküliség. Fiskális- és bankunió létrejötte nélkül avatkoznak be brutálisan a ciprusi bankok életébe, Ciprus szuverenitását semmibe veszik…

Ha mindezt abnormálisnak tartja az Unió gazdasági szempontjából, akkor Ön szerint milyen célok hajtják a nyugati döntéshozókat?

Szólt bárki is igazán egy rossz szót, amikor Németország folyamatosan megsértette a maastrichti kritériumokat? Indítottak ellene valóságos és hatékony túlzott deficit eljárást? Brüsszel, Berlin, Párizs – mindezen kormányok – kettős mércét alkalmaznak egyes tagállamokkal szemben.

A magyar kormány ugyanezt mondja… Tudja ezt?

És igaza is van. Politikai zsarolásoknak vagyunk tanúi. Alapvető kérdésére a következő a válaszom: éket akarnak verni Oroszország és Ciprus közé. Éket Oroszország és Görögország közé. Görögország népe elképesztő szenvedéseken megy keresztül. Az úgynevezett európai integráció totálisan dezintegrálta, szétverte a görög társadalmat! Ez önmagában véve egy óriási paradoxon. Németországnak eközben nagyon nem tetszik, hogy – legalábbis szerinte – túlzottan erős az orosz pénzügyi jelenlét Cipruson és az egyéb gazdasági jelenlét Görögországban. Ezt akarják felszámolni.

Én is azt merném feltételezni, hogy az Ön országát Oroszország „trójai falóként” akarja használni, hogy aztán terjeszkedhessen az EU-n belül…

Ciprus nem „trójai faló”, hanem egy ország, amely kénytelen eltűrni, hogy területének egy jelentős részét évtizedek óta idegen hatalom szállja meg és emiatt ez a nép egyébként is rengeteget szenved. Ám egyeseknek Berlinben, Brüsszelben elegük van a „problémázgatásainkból”, inkább befogják a fülüket, hogy ne kelljen hallgatniuk a lármát, amit eme megszállás felszámolása érdekében csapunk.

Ha ebben az összefüggésben figyelem a fejleményeket, Törökország, az a bizonyos idegen megszálló hatalom, igencsak örvendezhet most, tapasztalván a ciprusi helyzet alakulását…

Fogalmazzunk inkább úgy, hogy a törökök nem szomorkodnak miattunk… Látni kell a dolgok mögötti politikát. Geopolitikát! Az Unió e tekintetben is bizonyos geopolitikai célokat próbál szolgálni, de nem kívánom ezt most részletezni.

Azt feltételezi, hogy Ciprus illetőleg Görögország meggyengítésével akar az Unió Törökország kedvében járni? Cserében esetleg Törökország megszelídülne, ismét mélyítené a barátságot az Unióval, általában a Nyugattal és Izraellel, ugyanakkor felhagyna a viszonylag újdonsült kemény muszlim politizálással, az iszlám fundamentalizmushoz való közeledéssel?

Azt ajánlom, hogy ebbe ne menjünk bele, beszéljen erről a törökökkel inkább! Mindenesetre figyelemreméltó, hogy a friss ciprusi fejleményekről nem mondhatók, hogy Törökország ízlése ellen valóak.

Mit akar a ciprusiak többsége? Ha Brüsszel, Berlin nem tágít és a napokban megismert recept maximális betartását követeli meg Önöktől, vajon lehet-e az a válaszuk, hogy „lépjünk ki az eurózónából”?

Magamat is beleértve sokan gondolják ezt így. Igen, szerintem Ciprus a végén azzal járna a legjobban, ha otthagyná az övezetet. Ez egy nyitott, bár nem szükségszerűen az elsődleges opciónk.