Nincs defláció, mint ahogy infláció sincs

christoph%20weilA németek elengedik a görög adósságok egy részét, a görög adósságállomány nagy hányadánál kitolják a fizetési határidőt. Ezt borítékolja a nekünk adott interjúban a Commerzbank vezető közgazdásza, Christoph Weil. Hozzáteszi: politikai öngyilkosság lenne a kormányzó német elit részéről, ha hagynák, hogy Görögország távozzon az euróövezetből, de – szerinte – ennek amúgy sem lenne nagy valószínűsége. Az interjúalany megértést tanúsít a svájci jegybank vihart kavart döntése iránt, szerinte ugyanis a berni döntéshozók végül sokkalta nagyobb várható piaci-, gazdasági-, pénzügyi viharok elől fogták ki a vitorlát – még időben. A svájci döntés nyomán mindenesetre lelepleződött, mennyire képlékeny, bizonytalan helyzetben leledzik az euró, hiszen nem csak a frankkal, a dollárral szemben, hanem az égvilágon minden más vezető, mérvadó devizával szemben gyengült az európai közös pénz. Az EKB újabb várható nagy mennyiségi könnyítési programját a Commerzbank vezető közgazdásza nem tartja kellőképpen indokoltnak, ezt is kifejti az alábbi interjúban, mint ahogy azt is, hogy a maga részéről nem lát deflációs veszélyt az euróövezetben.

Zentai Péter: Osztja azon német és külföldi közgazdász és bankár kollégái véleményét, miszerint felelőtlenül, netán bután cselekedett Svájc Nemzeti Bankjának vezetése, amikor közölte országgal-világgal, hogy elvágja a svájci frankot és az eurót három éven át egymáshoz láncoló köldökzsinórt?
Christoph Weil: Inkább az feltételezhető, hogy a svájci jegybank irányítása megelőlegezte a következő időszaknak, akár már ennek a most kezdődött hétnek a várható piaci, különösképpen devizapiaci viharait. Azokat a fejleményeket hozta ki már előre a piacokból, amelyek nagy valószínűséggel egyébként is bekövetkeztek volna, de halmozottabb, ezért sokkal veszélyesebb mértékben. A bank
döntéshozói szerintem úgy gondolták, hogy a „méregfogat” húzták ki – még időben.


Arra céloz, hogy az euró amúgy is nagyon meggyengült volna ezen a héten, mert óriási bizonytalanság veszi körül az EKB csütörtökre várható bejelentését az államkötvényvásárlási-program felturbósításáról?
Erre is célzok, továbbá a következő vasárnap esedékes görögországi választások következményeire, a deflációs félelmek erősödésére. A svájci döntés nyomán már most „kibújt a szög a zsákból”: a piacok leleplezték, hogy az euró roppant sérülékeny, hiszen nem ám csak a frank vagy a dollár ellenében, hanem minden más mérvadó devizával, még a brazil pénzzel szemben is rengeteget gyengült. Az euróövezethez képest sokkalta jobb gazdasági-pénzügyi helyzetben lévő Svájc fizetőeszközének az egyre nagyobb kockázatoknak kitett szituációba kavarodó euróhoz való rögzítése hamarabb vált tarthatatlanná a svájci gazdaságra nézve, mint azt az elmúlt két-három évben feltételeztük. A svájci jegybank vezetői vélhetőleg úgy gondolták: „legyünk túl a drámán inkább előbb, mint utóbb. A veszteségek, ha most vállaljuk fel, még kompenzálhatók, később már szinte kezelhetetlenné is válhatnak.” Szóval, minél később cselekedtek volna a svájciak, annál nagyobbakat veszített volna Svájc és veszítettek volna a deviza-, a részvény- és a kötvénypiacok. Áttételeken keresztül más nemzetgazdaságok is.


Mit várhatunk az EKB nagy kötvényvásárlási programjának, várhatóan ezen a héten bejelentésre kerülő, beindulásától?
Ellentétes az EKB-ra vonatkozó szerződésekkel. Az EKB egyedüli kézzel fogható célja az elmúlt egy évben semmi egyéb nem volt, minthogy gyengítse az eurót. Ez megtörtént, a svájci jegybank ebbe nagyban besegített. Nem igazán belátható a számomra, miért kell Európának utánoznia az amerikai jegybank QE-jét.


A Fed ezzel messzemenően hozzájárult az amerikai gazdaság fellendítéséhez…
Az Egyesült Államok gazdasága már korábban beindult. A QE-t megelőzően makroadatok sora támasztotta alá, hogy erősödik a GDP dinamikája, növekszik a munkahelyek száma, gyarapodnak a házeladások, emelkednek az ingatlanárak. A QE (a mennyiségi könnyítések, a gazdaság olcsó, nagy mennyiségben nyomtatott új pénzekkel való elárasztása) mindenesetre egy ideig erősen gyengítette a dollárt. Ez jót tett az amerikai exportnak.


Az európai QE pedig az európai exportőröknek tesz majd jót.
A német vállalatok mindenképpen profitálnak. Jobban, erőteljesebben, mint más euró-övezetbeli gazdaságok. A többiek exportjának meghatározó része ugyanis az euróövezeten belülre irányul. A németeknek viszont sokkal erősebb a jelenléte az amerikai, a kínai, a japán, a latin-amerikai, a kelet-európai piacokon. Ezért lőtt ki a DAX (a német részvénypiaci index). A konjunktúra kilátások, az euróövezet egészére nézve – az euró gyengüléstől függetlenül – mégsem rózsásak. Szerintünk 0,8 százaléknál nem lesz erőteljesebb idén a GDP-növekedés átlaga. Nálunk, Németországban persze ennél valamivel dinamikusabbat prognosztizálunk. Óvunk azonban mindenkit attól, hogy ezt csakis az euró gyengülésével hozza összefüggésbe! A német helyzet egyebek között azért jobb, mert nem hagytuk, hogy ingatlanlufi képződjön. Nincs túlfűtött ingatlanpiacunk, az árak emelkedése évek óta tűrhető keretek között zajlik. Sem az ingatlanvásárlók és -befektetők, sem a bankok nem bonyolódtak bele olyasfajta kibogozhatatlan hitelezési komplikációkba, amelyek drámát okoztak másutt, különösképpen Spanyolországban. Ami pedig a munkanélküliséget illeti, az az euróövezet legtöbb országában semmiképpen sem csökken jelentősen. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy a sok, egyre mesterségesebb és egyre több politikai vitát kiváltani képes, a konjunktúra felturbósítását célzó beavatkozás nem fog csodákat csinálni. A Commerzbanknál arra figyelmeztetünk, hogy rengeteg veszély fenyegeti hosszabb távon az euróövezetet és annak minden egyes nemzetgazdaságát, ha tartósan be akarnánk rendezkedni egy művi módon legyengített euróra. A gyengülő euró dacára is lassúnak ígérkezik a gazdaság megújulásának és dinamizálódásának a folyamata. Beérését türelemmel ki kellene tudni várni. Ez időigényes.


Ha nincs ez az erőltetett EKB-beavatkozás, akkor Európa bizonyosan deflációba zuhan…
Ugyan. Én egyáltalán nem értek egyet Draghi úrral, az EKB elnökével és mindazokkal, akik hozzá hasonlóan deflációs veszélyben látják Európát. Egyszerűen azért nincs infláció, mert alacsonyak és még tovább is csökkennek az energiaárak. A fogyasztók azonban ennek örülnek, ráadásul több pénzük marad, hogy másra költsenek. Az árak alacsony volta, vagy akár a negatív infláció nem fogja akadályozni a gazdasági növekedést. Japánban a kilencvenes években defláció volt ugyan, de az egy főre jutó GDP-növekedés egy centtel sem maradt el az amerikaitól. A deflációs spirálszerű állapottól, amelyben az ember folyamatosan halasztgatja vásárlásait, a tőkés pedig a beruházásait, mert a költségek további, megállás nélküli zuhanását feltételezi – ettől az állapottól az euróövezet fényévnyi távolságra van.


Az euró körüli bizonytalanság a következő időszakban nyilván a görög helyzettel is összefügg. Mire számítanak a Commerzbanknál? Tényleg hagyná-e Németország, hogy Görögország kilépjen az övezetből? A német pénzügyminiszter ugyanis célzott erre…
Szinte lehetetlenség a görögök távozása. Német szempontból ez külön dráma lenne, mert a kancellár asszony nem tudná megmagyarázni idehaza, miért hagyja, hogy a németek elveszítsenek euró százmilliárdokat, amelyeket a görögöknek hiteleztek. A görög kilépéssel, sőt akárcsak a fizetésképtelenség bejelentésével a német adófizetők lemondani kényszerülnének súlyos pénzekről. Már-már politikai öngyilkossággal érne fel a német elit részéről, ha mindebbe belemennének, hiszen félelmetesen megerősödnének ebben az országban az euróövezetből való német kilépést, az Európai Unió lebontását szorgalmazó politikai erők. Egyébként pedig a valószínűsíthetően győztes görög pártnak, a Szirizának és általában a görögök túlnyomó többségének sem áll érdekében az euróövezet elhagyása.


Önök a Commerzbanknál ezek szerint azt valószínűsítik, hogy kompromisszumot fog kötni a hitelezők Németország vezette csoportja Görögország új kormányával?
Görögország óriási adóssághegyeket halmozott fel, ám ez a problematika praktikusan kezelhető. Az európai mentőcsomagból Görögországnak átutalt mintegy százötvenmilliárd euró után a következő tíz esztendőben Athénnak még kamatokat sem kell fizetnie. Harmincéves kölcsönökről beszélünk! Ráadásul Görögországnak nem csekély ideje pozitív a költségvetése, a fizetési mérlege is az. Márpedig az euróövezet pénzügyminiszterei annak idején megígérték Athénak, hogy ha tartósítani képes az államháztartási többletet, akkor jutalmul elengedhető az adósságok egy része. Ne legyen senkinek se kétsége afelől, hogy a Sziriza vezette kormány „le fogja hívni ezt a kártyát”. Mindezek alapján azt mondjuk, hogy Görögországgal kompromisszum születik, melynek része némi adósságelengedés lesz, továbbá az, hogy harmincról kinyújtják – talán ötven évre – az európai mentőcsomagból a görögöknek juttatott hatalmas kölcsönök lejáratát.