Nincs innováció, ezért nincs növekedés

Az amerikai gazdaság kétszáz éves történetét vizsgáló bestseller, a Rise and Fall of American Growth szerzője az igazán áttörő műszaki, tudományos találmányok hiányára vezeti vissza a nyugati gazdaságok stagnálását. Robert Gordon ugyanakkor erősen hisz a Fed és a többi központi bank évek óta folytatott pénzbővítési politikájának eredményességében. A Northwestern University közgazdász professzora egyéb pozitívumokat is lát Amerikában, például azt, hogy megállni látszik a szélsőséges profit kisajátítás és koncentrálódás társadalmi és politikai feszültségeket gerjesztő folyamata. A vállalati nyereségeknek kezd megint növekvő hányada visszavándorolni a munkába, a termelésbe, és egyre nagyobb keletje van a munkaerőnek. Ezáltal növekedni kezdenek a bérek, és beindulni látszik az infláció. Gordon szerint távolról sincs még itt az ideje a kamatemeléseknek.

Zentai Péter: Világunk egyik legsúlyosabb baja, hogy képtelen a tartós növekedésre az amerikai és általában a nyugati gazdaság, emiatt nem emelkedik észlelhetően a középosztály életszínvonala. Semmit sem ér a technológiai forradalom?
Robert Gordon: E forradalom az utóbbi mintegy 10 évben megbicsaklott, legalábbis nem befolyásolja alapvetően a gazdaságot, nem járul hozzá érdemlegesen a növekedéshez. Nincsenek áttörő jelentőséggel bíró innovációk.

Az elektromos autó térhódítása? A robotok terjedése?
Semmi olyan lélegzetelállító és főként gyors változást szülő fejleményeket nem produkálunk Nyugaton, mint amilyeneket a 20. században példának okáért a repülés vagy csak az írógép feltalálása és gyors elterjedése hozott. Nem szólva arról a gazdaságot befolyásoló erőről, amit a múlt század végén a komputerizáció, a 21. század elején pedig az internet jelentetett. Ilyen innovációk – tehát olyanok, amelyek egyértelműen befolyásolják a GDP-t – 2003-2005 óta nem születtek.

Facebook, Twitter és még egyszer felhoznám az elektromos autózást, pláne azt, hogy eltolódik az energiatermelés a megújuló források irányába…
Erről van szó. Az emberek életét most teszik komfortosabbá olyan dolgok, jellemzően alkalmazások, amelyek a korábban kifejlesztett innovációkból származnak. A közösségi felületek egyre rafináltabbá válása, a múlt század végén, e század elején született elektronikai találmányok alkalmazása az autózásban és közlekedésben erősítik ugyan a biztonságot, de – ahogy kimutattuk – nem járulnak hozzá érdemben a gazdaság növekedéséhez. Ami még szintén megfigyelhető és előre kalkulálható, hogy a korábbi várakozásokhoz képest – a most tapasztalható fellendülés dacára – a végén csak nagyon lassan fog átállni a nyugati világ az elektromos autózásra, ennek elterjedésének technológiai korlátait 15-25 év alatt lehet csak ledönteni. A robotok meghatározóan továbbra is csak bizonyos szolgáltató szektorokban – például a kereskedelemben – hódítanak teret még jó hosszú ideig. Másfél-két évtizedes távlatban lehet csak azzal számolni, hogy a robotok számottevően befolyásolják a termelés hatékonyságát. Az önvezető autóknak a mindennapi közlekedésben való elterjedése ugyancsak mintegy két évtizednyi további fejlesztést és marketinget igényel és e téren sem mutatható ki lényegi hatás gazdasági hatékonyságnövelésre. Viszont a 3D-s nyomtatás kapcsán és a gyógyítás technológiájában valóban viharos a fejlődés. Ettől közvetve-közvetlenül tényleg lendületet kaphat, főként Nyugaton, a növekedés.

A nagy infrastrukturális beruházások beindítása fog segíteni: például Amerika egész közlekedési, főként közúti hálózata komoly megújulásra szorul, a vonatozás is forradalmi átalakulás előtt állhat… Ezek a beruházások akár milliós nagyságrendben teremthetnek új munkahelyeket…
Két dologról beszél. A munkahelyteremtés az érem egyik oldala, a gazdaság hatékonyságának és bővülésének ügye viszont az érem másik oldala. Kétségtelen, hogy az infrastruktúra átalakítása új beruházásokat igényel, és ezáltal új munkahelyek jönnek létre. A megvalósítás azonban 30-40 évvel ezelőtt kifejlesztett gépekkel, módszerekkel, technológiával történik. A termelékenység, a hatékonyság nem növekszik és ez a fő oka a viszonylagos gazdasági stagnálásnak.

Ezért nem emelkednek a bérek, ezért nem érzékelik a nagy tömegek, hogy egyről a kettőre juthatnak és azt hiszik, hogy korábban jobban éltek?
A bérek elsősorban emiatt – a termelési körülmények változatlansága miatt – nem emelkednek. Ez az egyik alapja annak, hogy úgy érezzük, „rosszabbul élünk, mint 8-10-15 éve”. A másik ok, hogy a 2000-es évek elejétől, de különösen a nagy válság óta, a termelésből fakadó, növekvő vállalati profitok egyre inkább a tőkésekhez, tulajdonosokhoz, részvényesekhez vándoroltak. A vagyonok koncentrálódása egyre nyilvánvalóbban a munkát effektíve végzők kárára történt, történik. Ez egy valós feszültségforrás jelenleg a nyugati társadalmakban és a nyugati országok politikai életében.

Talán Donald Trumpnak lehet, hogy igaza van: szerinte Amerika akkor lesz megint ütőképes, valóban növekvő gazdaság, ha hazahozzák a termelést Kínából, Mexikóból?
Kutatások garmadája és a mindennapos tapasztalatok egyaránt igazolták hosszú évtizedeken át, hogy a termelés globalizációja kölcsönös előnyökkel jár. Kína és társai, például Mexikó olcsóbbá tette az amerikaiak és a nyugatiak életét éppenséggel azáltal, hogy az itthoni drága termelést hozzájuk exportáltuk. Cserében Kína viszont egyre nagyobb vásárlója lett az Amerikában százezernyi munkahelyet biztosító Boeing gépeknek és közben kínaiak százmilliói polgárosodhattak – csak hogy egy szimbolikus jelentőséggel bíró példát említsek. Ha Trump vámokkal akarja büntetni Kínát vagy Mexikót, mert csak ezt a két országot támadja, akkor az ő helyüket átveszi például Vietnam, Banglades, Malajzia. Ha viszont minden külföldi termék behozatala elé gátat építene, akkor ezáltal megdrágulna az élet Amerikában, az amerikai vásárlóerő gyengülne, a gazdaság ezáltal kerülne igazán recesszióba.

Ön milyen gazdasági és monetáris politikát javasol?
A Fed folytassa, amit eddig csinált, mert annak gyümölcsei lassan, de biztosan megérnek. Nem igaz, hogy Amerikában negatív kamatkörnyezet kialakulása fenyeget. Az államkötvények hozama kényelmesen nulla felett van, az infláció pedig közelít a Fed által kívánatosnak tartott kétszázalékos szinthez. Az ön által mesterségesnek nevezett monetáris könnyítések hozzájárultak ahhoz, hogy ismét csökkenőben van a vállalati profitok kivonása, a nyereség egyre nagyobb hányadát forgatják vissza a tulajdonosok a termelés bővítésébe, miközben egyre nehezebben jutnak a szükséges, képzett munkaerőhöz. Így emelkedni kezdenek a bérek, ami erősíti a kívánt, de kordában tartható infláció beindulását. Azon közgazdászok közé tartozom, akik óvják a Fedet a kamatemeléstől a közeli jövőben, s akik szerint a következő kormánynak költségvetési stimulussal is segítenie kell a fogyasztás és a termelés minőségi és mennyiségi javulását.