Nincs semmi meglepő az alacsony hozamkörnyezetben (Melléklet – Private Banking)

Nemcsak a befektetőknek, de néhány privát banki szolgáltatónak is komoly nehézséget okoz a megváltozott hozamkörnyezethez való alkalmazkodás. Szabó Sándor, a K&H privát banki igazgatója szerint a szakma egy részének meglepődése azért különös, mert csak egy több éve tartó folyamat felerősödéséről van szó. Bilibók Botond, a Concorde Alapkezelő vezérigazgatója pedig azt mondja, hogy az igazi nehézséget az alacsony profit ügyfelekkel való megértetése fogja okozni.

A csökkenő hozamkörnyezetből adódó kockázatvállalási következ­ményeknek milyen hatása lehet a privát banki szegmensre?

Szabó Sándor (Sz. S.): Kétségtelen, hogy edukálódnak az ügyfelek és elfordulnak a be­fektetési alapok és egyéb hozzáadott értéket tartalmazó termékek irányába. Ez viszont egyáltalán nem új tendencia, legfeljebb fel­erősödött egy 2006 óta tartó folyamat. Azok a szolgáltatók, akik még 2013-ban is betétek­kel akarták kiszolgálni az ügyfeleiket, nem a hozamkörnyezetnek, hanem saját maguknak köszönhetik a problémáikat. Természetesen mi is rá vagyunk kényszerítve, hogy nagyobb kockázatot vállaljunk a termékekben, de ha ez kiszámított, akkor az ügyfelek számára vállalható lehet. A másik klasszikus megoldás egy ilyen helyzetre az aktív menedzsment, és haladunk is errefelé, de összességében túlér­tékeltnek látom ezt az egész kamatkörnyezet dolgot. Aki most ébredt rá, hogy jönni fog a vonat, az önmagát minősíti.

Bilibók Botond (B. B.): A lélektanát és nem a szakmai oldalát látom jelentős kihí­vásnak. Amikor az ügyfelek szembesülnek azzal, hogy a kockázatmentes hozamok a nullához közelítenek, akkor azt nehezen tudják megemészteni, de egy-két év alatt meg fogják szokni. Aki az utóbbi időben a nemzetközi környezetet is figyelemmel kí­sérte, az minden év végén összetette a ke­zét, hogy Magyarországon nagy és magas hozamok vannak, de nagy valószínűséggel nincs igazán meglepődve, hogy ide is meg­érkezett ez a folyamat.

Sz. S.: A lélektanhoz kapcsolódva: a múlt év elején mindenki látta, hogy jönnek le a kamatok és a hozamok, most pedig már el­hiszik, hogy ez tartósan is fennmaradhat. Ez viszont nyithat új lehetőségeket például a devizaeszközök területén, hiszen csökken a hozamkülönbség a forintos termékekhez képest. Nálunk eddig is 35-40 százalékot képviselt a deviza, és ez az érték valószínű­leg még feljebb fog menni.

B.: Ez abszolút logikus, az elmúlt húsz évben a magyar gazdaságpolitika legna­gyobb változása, hogy a jegybank nem ka­mat-, hanem árfolyam-politikát folytat. Ez egy óriási fordulat, és sok ügyfélben, illetve laikusban felmerül a kérdés, hogy meddig gyengülhet a forint és mennyi nem forint megtakarítást tartson a portfólión belül.

A szektorba áramló pénzek ellenére a profit jellemzően stagnál. Mit lehet tenni a növekedés érdekében?

Sz. S.: Magyarországon a privát banki profitabilitás egy beállt nyugat-európai standardhoz képest a felső részen helyez­kedik el. Nem hiszem, hogy a végtelensé­gig lehetne a profitelvárásokat húzni, főleg nem a csökkenő kamat- és hozamkörnyezet mentén. Ráadásul ezt a stagnálást nem lá­tom olyan csapásnak, ami ellen mindenáron küzdenünk kell. Azt a hatékonysági limitet kell megtalálnunk, ahol a csökkenő margin­trend mellett a növekvő volumeneknek és az intenzívebb ügyfélkapcsolatnak köszön­hetően profittömeget tudunk növelni, mert ez az igazi kulcskérdés.

B.: Az alacsony kamatkörnyezetnek nagy szerepe van abban, hogy ez a trend miként fog alakulni. Nekem valami azt súgja, hogy itt 2-3 éven belül egy erőteljes marginszűkülés fog bekövetkezni. Nehe­zen tudom azt elképzelni, hogy ma ugyan­úgy 100-150 pontot lehessen keresni egy ügyfélen, mint évekkel ezelőtt. A magas hozamkörnyezetben ezt sokkal könnyebb volt megtenni, mert a nominális hozamok is magasak voltak. Az alacsony kamat, illetve az irtózatos és valószínűleg hosszú távon fennmaradó szabályozási dömping ezt fe­lülről erősen korlátossá teszi. Mi fix díjban zsugorodásra készülünk és valószínűleg 80 bázispontra fogunk beállni.

Ez adhat egy lökést a piaci konszo­lidációnak. A Citibank már elkezdte, kik jöhetnek utánuk?

Sz. S.: Versenytársakról vagy jót, vagy semmit. Ugyanakkor látjuk, hogy melyek azok a bankok, amelyek már jó ideje prob­lémákkal küszködnek – igaz, ez nem pri­vát banki, hanem sokkal inkább nagybanki kérdés.

B.: Konszolidáció biztosan lesz. Ez egy­részt a válság következménye, másrészt lát­szik, hogy van erre szabályozói akarat is.

Mennyire kompenzálható extra szol­gáltatásokkal az ügyfélnek, hogy csök­kenő hozammal kell szembesülnie

B.: Látható, hogy bővülnek a szolgál­tatások, többen gondolkodnak ebben, mint korábban, de ez nem azért jelenik meg, mert lement a kamat. Az elmúlt 20 évben történt egy vagyonfelhalmozás, és ma egy privát ­banki ügyfél nem úgy néz ki, mint 10 évvel ezelőtt, ezért megjelennek különböző adózási és stratégiai eszközök.

Sz. S.: Komplexebbé válnak az ügyféligé­nyek, ezáltal komplexebbé válnak a szolgál­tatások is, de én sem gondolom, hogy a mai magyar környezetben a kiegészítő szolgálta­tások lennének azok, amik eldöntik, hogy mi­nőséget tudsz-e adni az ügyfélnek vagy sem.

Eközben megjelent az állam kü­lönböző prémium termékekkel. Új versenytárs lépett a piacra?

Sz. S.: Mindenképp támogatható és po­zitív lépés, ha belföldön arra törekszenek, hogy szétterítsék a finanszírozást, de nem becsülném túl ennek az elszívó és a belső konkurencia hatását, hiszen ezek a termé­kek nálunk is elérhetőek. Az állam ilyen értelemben egy olyan harmadik szereplő, akivel együttműködünk és megpróbáljuk ezt az együttműködést minél jobban ki­használni.

B.: Jó sok prémiumot fizessenek! Ez zajlik most. Ettől az állam nem versenytárs, hanem jó partner. Prémium államkötvé­nyünk már volt, most Bónusz van, mi pedig örülünk és várjuk a következő mozaikszót.

Leitner Attila

Forrás: Napi Gazdaság – 2014. november 21.