Nos akkor most mi is lesz velünk és a világgal? (válasz)

A korábbi cikk kérdésére adott válaszom: Szívesen szolgálnék megnyugtató válasszal és szívesen mondanám, hogy szerintem nincs igaza a levélírónak, de nem teszem, mert sajnos szerintem igaza van.

Pár dolgot azonban érdemes kiemelni:

1. Ahogy haladunk a nemfizetés felé valóban lehetnek fegyveres konfliktusok, inkább kisebb államok között vagy egy nagy és egy kicsi között mintsem két nagy között. Egyszerűen a fegyverkezési versenyben eljutottunk egy olyan szintre ahol elég megnyomni egy gombot és mindennek vége. És ezt mindenki tudja. És mivel mindenki tudja hogy sokaknál van ilyen gomb ezért azt nehezen tudom elképzelni, hogy két olyan ország kerüljön fegyveres harcba ahol mindkét oldalon van atomfegyver. Ha mégis ez lenne akkor szerintem nekünk már mindegy, hogy hova fektettünk be…

2. Az EU-t részben azért is kell minden erővel összetartani, mert amíg él addig a belső problémákat diplomáciai szinten és nem katonai szinten oldjuk meg. Elég végiggondolni, hogy mi volt az EU előtt Európa belső konfliktusaival. Nekem megér 10 évet növekedés nélkül az (sőt akár 5-10 százalék reálveszteséget is), hogy ne kelljen beállnom a sorkötelesek közé egy kiszuperált AK-47-essel és menjek lőni a franciákat vagy bárkit… És amíg a népesség (választók) meghatározó százaléka így gondolkodik, addig talán ilyen gond nem is lesz

3. Szerintem nincs más megoldás, pénzt kell nyomtatni. A görög adósságot úgy is meg lehetne oldani, hogy minden papírt megvesz az ECB fedezetlenül nyomtatott pénzből. Majd megszünteti a görög államadósságot (leírja 100 százalékosan) és kirúgják Görögországot az EU-ból (bármely más bajban lévő eurozónás ország neve tetszőlegesen behelyettesíthető a görögök helyére). Persze ha a görögök adóssága eltűnne, akkor a fogyasztásuk élénkülne és ez már középtávon inflációt generálna.

4. Nyilván a kérdés az, hogy ki fogja finanszírozni a bentmaradók államadósságát, ha azt látja, hogy minden csak papíron létezik és nyakló nélkül nyomtatják a pénzt. Szerintem a válasz az, hogy mindenki, vígan és nevetve. Hiszen a pénznek mennie kell valahova. És bizony USA sem jobb, eddig is sokkal többet nyomtattak, mint az EU. Kína is hatalmas kockázatokat hordoz, valahova pedig menni kell.

5. Minden válságban elvész az eszközök értékének egy része. Ez a válság sem lesz különb. Vagy a recesszió miatt effektív veszteség vagy az infláció miatt reálveszteség fog érni mindenkit, így minket és más befektetőket is, de ugyanígy az ingatlantulajdonosokat is (lakbércsökkenés, ha recesszióról beszélünk, vagy pont szegregált infláció miatt (például a rezsi nő, de a bérlők bére nem, így a rezsinövekedést nem lehet érvényesíteni a bérlői piacon). A válságban nem pénzt kell keresni, hanem minél kevesebb reálértéket elbukni. Masszívan diverzifikálni, lehetőleg alacsony volatilitást tartani úgy, hogy amikor lehetőséget lát, az ember merjen mozdulni. A válság aljától lehet igazából pénzt keresni és azt csak az fog tudni, aki nyugodtan tudja végigülni azt, hogy az oda tartó úton reálértéket veszít. Aki kiugrik a lövészárokból azt lelövik. És most lehet, hogy 2-3 évig kell ülni a lövészárokban. Nagyon nehéz lesz. Ebben biztos vagyok. Annak könnyebb, aki már üldögélt 2-3 évet lövészárokban. Szerencsére aki 10-15 éve kereskedik a piacon az már zömében ült. Így bízom benne, hogy jobb eséllyel indulunk mint sokan. Egy általam nagyra becsült nagyon sikeres hedge fund manager mondta, hogy sikeressége titka, elsősorban a jó ügyfélköre. Rövid távú gondolkodókkal nem lehet hosszú távon pénzt keresni.

Száz szónak is egy vége, összességében egyetértek az íróval. Szerintem 1-2 évig tötymörgés lesz, hangulat és hírvezérelt volatilitással. Eközben egyre rosszabbakká vállnak a fundamentumok. Megerősödik a jobboldal mindenhol és egyre erősebb lesz a szélsőjobb. Nő a szegénység és nyílik a vagyonos és nem vagyonosok közötti olló. Lesznek utcai harcok és kisebb belső polgárháborúk. Komoly eséllyel nálunk is. Romlik a közbiztonság, felerősödik a nacionalizmus és az etnikumok közötti konfliktusok… Szóval nem számítok jó világra az elkövetkező pár évben.
És amikor elérjük a tetőfokot, akkor beindul a nyomda. Sokkal durvábban, mint ma azt gondoljuk, és akkor lesz infláció is minden devizában. Majd pár év és beindul a gazdaság is. Javulnak a GDP arányos mutatók, újra beindul a hitelezés, javul a befektetői bizalom, kilőnek a részvények és szépen lassan lecsökkennek az állampapírhozamok, ahogy csökken a nyomda és az infláció is és újra elkezdjük fújni a lufit…
A világ így működik, eufória után mindig jön a kiábrándulás. Ezen a piacon kell okosnak lennünk. Azt gondolom, hogy mi elsősorban azért vagyunk, hogy hosszú évek távlatában megőrizzük a hozzánk elhelyezett vagyonok reálértékét és valamekkora (1-3 (5) százalékos) reálhozamot (vagyis infláció feletti hozamot ) érjünk el úgy, hogy közben az ügyfeleink nyugodta(bba)n tudjanak aludni és napközben azzal tudjanak foglalkozni, amivel jelentős kockázatok mellett jelentős reálhozamot érhetnek el, azaz azzal amivel a vagyonukat igazából megkeresték/megkeresik. És amikor kvázi „nyugdíjba” mennek, akkor továbbra is nyugodtan tudjanak aludni, unokákkal foglalkozni stb. és szépen lassan fel tudják élni a felhalmozott vagyonukat (jó esetben a vagyonuknak csak egy részét) úgy, hogy az általunk elért hozamok jelentősen csökkenteni tudják az felélés következtében történő tőkecsökkenést.
Lehet, hogy ez csak egy szép idea, talán nem is nagyon lehet más, hiszen még csak 15 éve létezünk. Ez sokkal rövidebb idő, mint egy generációváltás. De azért dolgozunk, hogy ezt a célt valósíthassuk meg. Reméljük igazunk lesz…

Ha kérdése vagy véleménye lenne a bejegyzéssel kapcsolatban örömmel várom visszjelzését a kapcsolat@privatvagyonkezeles.hu e-mail címen