Nullás költségvetés?

A miniszterelnök nullás költségvetést szeretne, vagyis azt, hogy ne költsön többet az állam, mint amennyi pénzt beszed – és az elmúlt pár év fényében ez nem is tűnik megvalósíthatatlannak! A cél önmagában jó, végre talán meg tudnánk szabadulni a minket évtizedek óta nyomorgató adósságtehertől, de attól tartok, hogy a jelenleg ciklikusan nagyon jó helyzetben lévő magyar gazdaság ereje pár év múlva tovatűnik, és akkor ismét elkezd nőni az adósság. A helyzet nagyon emlékeztet a 2000-es amerikai költségvetési szituációra, érdemes is ezzel egy kicsit foglalkozni.

Az 1990-es évek végének nagy fellendülése, az Internet-boom, a hatalmas árfolyamnyereségadóból származó bevételek és a hidegháború vége miatti hadi kiadáscsökkenés miatt az amerikai költségvetési helyzet nagyon gyorsan javult, és 1998-tól többletes volt.

Egyébként az egyik legjellemzőbb dolog, hogy a recessziók idején folyamatosan alulbecslik a költségvetés hiányát, a fellendülés idején viszont meglepően nagyok a bevételek, és sokkal jobban alakul a büdzsé helyzete, mint bárki várta volna. Ez volt a helyzet az 1990-es évek végének nagy amerikai fellendülése idején, és ez a helyzet most Magyarországon is. Olyan gyorsan javult akkor a költségvetési helyzet, hogy a Fed-nél komoly tanulmányok készültek arra vonatkozóan, hogy hogyan bonyolítja majd a jegybank a monetáris műveleteit, ha már nem lesz államadósság, tehát nem lesznek állampapírok. Itt a GDP-arányos adósság alakulása.

Miben tévedtek akkor, miért nem maradt fenn a szufficites állapot?

A legfontosabb a recesszió volt: 2001-03 között nagyon akadozott az amerikai gazdaság gépezete, a tőzsdei összeomlás ennek fontos részét képezte: a bevételek jelentős része vált köddé. A másik fontos tényező a hadi kiadások megugrása volt, és e kettő már nagyjából gondoskodott is róla, hogy azóta is deficittel működjön a költségvetés.

Ha most Magyarországra fókuszálunk, akkor látható, hogy a helyzet hasonló. Egyrészt adott egy fellendülés (ami persze jórészt az európai pénzesőn alapul), ami meglepően gyorsan javítja a bevételi oldalt, miközben a globális kamatcsökkenés miatt az államadósság kamatterhei is nagyon gyorsan csökkennek. Ezek a folyamatok a következő 2-4 évben még kitartanak, és nem lehetetlen, hogy elérjük a nulla közeli költségvetési egyenleget, és GDP-arányosan csökkenni is fog az államadósság, de a folyamat hosszú távon egyelőre nem tűnik fenntarthatónak:

1. Az EU-pénzek eltűnésével 2019/20-tól a magyar gazdaság növekedése várhatóan nulla közelébe esik vissza, és ez önmagában a bevételek csökkenéséhez vezet.
2. A hazai államszervezet rendkívül alulfinanszírozza az egészségügyet és oktatást, ez nem fenntartható, valamikor emelni kell a kiadásokat.
3. Az elöregedés önmagában is hatalmas és egyre növekvő terhet ró a költségvetésre.
4. A kamatcsökkenés egyenlegjavító hatása sem tart örökké, ha elkezdenek emelkedni a kamatok, akkor ismét romlani fog az egyenleg.

Összességében azt látjuk, hogy az 1990-es évek végének USA-jához hasonlóan Magyarország kivételesen jó ciklikus helyzetben van, ami várhatóan még pár évig kitart, és addig minden rendben lesz a költségvetéssel is, de a folyamat ingatag lábakon áll, nem fenntartható. Amennyiben nem történik komoly strukturális változás az állam és a gazdaság szervezetében, amely a versenyképesség drasztikus javulásával járna, akkor a jelenlegi javulás a következő évtizedben éppúgy köddé válik, mint ahogy az USA-ban is történt, és ismét elkezd majd nőni az adósság.

www.zsiday.hu