Nyakunkon a pénzügyi elnyomás

Pár napja írtam arról, hogy hamarosan akár meglepően magas infláció is lehet idehaza. Ez egyben azt is jelenti, hogy Magyarországra is elérkezett a pénzügyi elnyomás.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gazdaságpolitikusok szándékosan alacsonyan (az infláció alatt) tartják a kamatszinteket, ezáltal a megtakarítók vagyonát az adósok felé csatornázzák át, így próbálván kihúzni a gazdaságot a korábban felhalmozott túl sok adósságból és egyben beindítani a gazdasági növekedést. Mivel láthatóan a Magyar Nemzeti Bank első számú célja a növekedés, ezért (és számos más intézkedésük miatt, pl. NHP, lakossági hitelállomány forintosítása, bankokkal kötött swapok) alapvető kitűzésük a kamatok alacsony szinten tartása. Korábban is írtam erről, de egyre inkább igaz, hogy a kamatemelés fájdalmas lenne az MNB-nek, ezért amíg lehet, alacsonyan fogja tartani. Ez egyben azt is jelenti, hogy megpróbálják a forint árfolyamát lassan legyengíteni, ám a beömlő EU-támogatások és erősen pozitív folyó fizetési mérleg fényében ez nem biztos, hogy sikeres lesz. A cseh korona is úgy állt (és áll most is) felértékelődési nyomás alatt, hogy a helyi jegybank jó ideje nullán tartja a kamatot (2009 végére már 1% volt, majd 2012-ben lementek nullára).

Innentől fogva viszont nagyon nehéz helyzetben vannak a megtakarítók, mert mit kezdjenek mondjuk azzal, ha 1% a kamatszint, miközben hamarosan 2-3-4% lesz az infláció? A megtakarítók reálértelemben folyamatosan veszíteni fognak a vagyonukból. Ráadásul a devizába menekülés sem jelenthet feltétlenül megoldást, hiszen nem biztos, hogy – még ha szeretné sem – tudja gyengíteni a forintot az MNB. Maradnak a kockázatos eszközök: a részvények és ingatlan, ahová meg lehet próbálni elbújni. Ezek közül az ingatlanpiac áremelkedése már úgy tűnik, elindult, és nincs sok kétségem afelől, hogy tovább fog folyni, hiszen hova máshova bújhatnának a folyamatos reálvagyonveszteségre kényszerített emberek? Plusz a várható béroldali nyomás is emelni fogja a lakosság vásárlóerejét, miközben a kiadási hozamok Budapesten még mindig 6-7-8% körül vannak, ami fényévekre van a bankokban lekötött pénzek hozamától. 20-30-40% áremelkedés simán benne van ebben a piacban pár év alatt.

Nem lehetetlen a részvénypiac feltámadása sem, itt a fő problémát inkább a szűkös kínálat adja: alig van 8-10 olyan tőzsdei részvény, amivel érdemes lenne foglalkozni – de nem kizárható, hogy ide is utat talál a pénz. Ez azért is lenne szerencsés, mert a magasabbá váló árazások újabb cégeket vonzhatnának a tőzsdére.

Mindenesetre most, hogy az előretekintő reálhozamok már bőven negatívak lettek Magyarországon és várhatóan azok is maradnak, érdekes helyzet áll elő, amihez az alkalmazkodás valószínűleg hosszú hónapokon, esetleg éveken át fog tartani. Megtakarítók, reszkessetek!

www.zsiday.hu