Odüsszeia

A görög csőd lehetősége hetek óta folyamatosan aggasztja Európát, és ez akár még hónapokig így maradhat. A megszorítások politikája társadalmilag fenntarthatatlan helyzetet, és az 1929-33-as válsághoz hasonló mélységű depressziót/munkanélküliséget/szegényedést okozott az országban. A görög kormány valódi célja nem az, hogy csökkentse a kamatköltségeket (bár erről beszélnek), mert az már így is extrém alacsony. A valódi cél a fiskális mozgástér növelése, azaz a kormányzati költekezés, a bérek megemelése, amely fel is fogja pörgetni a gazdaságot és a már tavaly beindult növekedésnek adhat egy nagy lökést.

Ugyanakkor a GDP-növekedéshez kötött hitelkamatok elmélete – amely a görög pénzügyminiszter nünükéje, és elsők között az Alapblogon lehetett róla olvasni, teljesen kontraproduktív. Az ötlet önmagában nagyon jó, de csak akkor, ha a válság közepén, a mélyülő recesszióban történik így az adósság-átstrukturálás. Most, hogy már elindult a görög növekedés, az országnak pont nem az az érdeke, hogy (a várhatóan növekedő) GDP-hez kössék a kamatot, hanem az hogy nominálisan (lehetőleg alacsony szinten) legyen rögzítve. 3 éve nagyszerű ötlet lett volna, gondolom akkor találta ki Varufakisz, de ma már nagyon rossz javaslat.

A görögök tehát valójában nagyobb döntési szabadságot akarnak, és azt, hogy ne kelljen olyan magas (elsődleges) költségvetési többletet tartaniuk, mint amit Európa kér (4,5% vs. 1,5%-ról szól a vita igazándiból). Viszont nem akarnak kilépni az EU-ból, eurózónából, mert az az éppen csak kibontakozó növekedést ismét romba döntené. A görögök elemi érdeke, hogy megegyezzenek, a világ legnagyobb ostobasága volna, ha nem ezt tennék, mivel akkor ismét káoszba hull a gazdaság, recesszió, infláció, forradalom jön. Ugyanakkor legfőbb követelésüknek érvényt kell szerezniük. Úgy látom, hogy a fiskális lazításra a perifériaországok is hajlanak, ezért van közös pont és lesz megegyezés, de a politikai széttagoltság miatt ez akár hónapokba is beletelhet. Addig a görögök mindenféle elmés eszközökkel fogják kihúzni valahogy (pl. a görög jegybank az ELA keretében likviditást nyújt a görög kereskedelmi bankoknak, akik megveszik az állam által kibocsátott diszkontkincstárjegyeket, meg egyéb Münchausen-báró típusú okosságok). A tárgyalások nehezek, hosszú ideig tarthatnak, és könnyen lehet ez az a “wall-of-worry”, amin az európai piacok tudnak emelkedni. Ha nem is 20 évig, mint Odüsszeusz, de jó sokáig bolyonghatnak Brüsszel útvesztőiben…

***

MINDEKÖZBEN A VILÁGBAN:

2%-ig emelkedett az amerikai 10 éves kamatszint, sokéves csúcson az európai tőzsdék, többéves csúcs közelében konszolidálgat a kínai tőzsde, az EU-periféria kötvényei nagyon jól tartják magukat (még életükben nem tudtak ilyen alacsony hozamon kötvényt kibocsátani, azaz olcsón finanszírozni az államot), a forint, zloty erős, stb. A nagy kép változatlan: fellendülés USA-ban, EU-ban, nyersanyagtermelő országok mennek a kukába (különösen oroszok, Venezuela, részben Brazília, meg mindenféle Sztánok), és az alacsony kamatok miatt a részvény/ingatlanpiacok jelentősen meg vannak támasztva. Az év folyamán azért lehet egy pánik, ha mondjuk az orosz bankrendszer behasal…