pc china

Ők vehetik át a trónfosztott Kína helyét

Már évekkel ezelőtt sem számított titoknak, hogy a kínai csodának hamarosan vége lesz. A fejlődés üteméből természetes módon következett, hogy az egyik fő vonzerőnek számító munkaerő megdrágul, és a külföldi befektetők másfelé keresik majd a lehetőségeket. A nagy kérdés tehát ma már inkább az, hogy melyek lesznek azok az országok, régiók, amelyek betöltik a Kína által hagyott űrt? Ezeknek az országoknak egy lehetséges körét Post-China 16-nak (PC-16) nevezik. Tekintsük át, melyek ezek, és nézzük meg, mi változott azóta!

A fejlődés lépései

Mao Ce-tung 1976-os halála utáni káoszban senki nem láthatta biztosan, hogyan alakul Kína jövője. Valószínűleg kevesen tudták volna megjósolni, hogy néhány évtizeddel később a világ egyik meghatározó gazdaságává válik, amelynek kilátásai még az amerikai jegybank kamatdöntésében is alapvető fontossággal bír.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy – ahogy arra az amerikai geopolitikai elemzőház, a Stratfor is rámutatott – nem történt semmi különleges a kínai fejlődés során, az ipari forradalom óta számos más ország járta már be ezt az utat. Mindig is voltak olyan államok, amelyek az olcsó és nagyszámú munkaerejüknek köszönhetően komparatív előnyre tettek szert a nemzetközi kereskedelemben. Ilyen volt például Németország és Japán is, amelyek szinte a nyomorból nőtték ki magukat a világ vezető gazdaságaivá. A második világháborút követően ugyanis ez a két ország is képzett és olcsó munkaerejére támaszkodva tudott felemelkedni, majd évtizedek alatt elérni jelenlegi státusát.

A folyamat egyszerű. A fejlődéshez az országok először saját szegénységükből „húznak hasznot”, hiszen ez az, ami lehetővé teszi, hogy munkaerejüket olcsón adják. De ha a rendszer működni kezd és a munkások fegyelmezetten dolgoznak, a külföldi befektetések özönleni kezdenek az országba. Az idő előrehaladtával viszont a bérek emelkedni kezdenek, így az egyszerű termékek gyártása már nem lesz annyira jövedelmező, és kifinomultabb árucikkek gyártása felé kezdenek fordulni. Ezzel a növekedés üteme lelassul a jobban kiszámítható profitok, illetve az összetettebb termékek és szolgáltatások érdekében. Ugyanezeket a lépéseket lehet végigkövetni a kínai gazdaság életében, és valószínűleg hasonló jövő vár az annak helyébe lépő országokra is.

Így jelölték ki a PC-16 tagjait

Milyen országokat kell tehát keresnünk? Olyanokat, amelyek a gazdasági fejlődés korai szakaszában állnak, amit még az alacsony bérek és a külföldi befektetők étvágya hajt. A múlt alapján két olyan indikátort azonosítottak az amerikai elemzők, aminek megléte ennek a folyamatnak a jelenlétét igazolja. Az egyik – a mindenkori első lépés – a ruha- és cipőgyártás fejlődésében testesül meg, a másik pedig a mobiltelefon-összeszereléshez kapcsolódó fejlesztések terjedésében. Ha ezek az iparágak elkezdenek terjeszkedni, az azt jelenti, hogy az ország jó eséllyel a kínai fejlődés útjára lépett.

A PC-16 összeállításánál tehát elsődlegesen ezeket a tényezőket vették figyelembe. Nem a nagy globális trendekre voltak kíváncsiak az elemzők, hanem arra, hogy melyik területeken folytak sikeresen az első lépések. Hiszen ha az első vállalatok sikerrel jártak, azokat mások is követni fogják. A feltételeknek megfelelő országok pedig az alábbiak:


Mexikó Etiópia Banglades Vietnám
Nicaragua Uganda Mianmar Kambodzsa
Dominikai Köztársaság Kenya Srí Lanka Indonézia
Peru Tanzánia Laosz Fülöp-szigetek

A PC-16-ban így nem szerepelnek olyan államok sem, amelyek az olaj vagy egyéb ásványkincsek miatt tudtak növekedni. Csakis azok kerülhettek közéjük, amelyek a múlt Kínájához hasonló alacsony bérekkel jellemezhető alulfejlett gazdaságok, ahol az ipar drámai fejlődésnek nézhet elébe.

A kijelölt államok sorát azonban nem egyfajta előrejelzésként kell felfogni. Ez sokkal inkább egy lista arról, hol mentek végbe jelentős előrelépések a hangsúlyos iparágak fejlődésében (ruha, cipő, mobiltelefon-összeszerelés) úgy, hogy nem azonosították a további gazdasági fejlődés nagyobb akadályait sem. Bár igaz, hogy több helyen találkozhatunk politikai kockázatokkal, de nem többel, mint amennyi Kínát jellemezte 1978-80 körül.

Hogy áll a megvalósulás?

A Stratfor a PC-16 listáját 2013-ban állította össze, és jelenleg is kitartanak az akkor kijelölt országok mellett. Nincs tehát olyan állam, amit hozzátettek vagy kivettek volna közülük az eltelt két év során. Érdemes lenne mind a 16 állam kilátásait számba venni, de helyhiány miatt emeljünk csak ki néhányat.

Etiópia

Az előrejelzések szerint 2015 végére 1,5 milliárd dollárt fog elérni az országba irányuló közvetlen külföldi befektetés (FDI) éves mértéke. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy sikerre vezettek az ország vezetőinek azok az erőfeszítései, amelyekkel a külföldi befektetőket célozták meg. Az sem elhanyagolható tény, hogy ennek nagysága mindössze hét évvel ezelőtt még csak 108,5 millió dollárt tett ki. Kétszámjegyű ütemben tudtak tehát növekedni a külföldi beruházások, amit az olcsó munkaerő és alacsony energiaárak mellett a támogató kormányzati intézkedések is segítettek. Ezek éves alapon várhatóan idén is 25%-kal fognak bővülni még úgy is, hogy több kulcsszektorból – köztük a bank és telekomszektor – továbbra is ki vannak zárva a külső befektetők.

Érdekes módon a legtöbb beruházást éppen Kína végzi, de érték szerint Törökország és India a legnagyobb befektetők, illetve Európából és az USA-ból is sok beruházás történik.

A jövőt tekintve pedig az E&Y elemzői egyetértenek azzal, hogy 1,5 milliárd dollárra rúghat az idei FDI, és véleményük szerint ennek nagysága a következő 3 év során is hasonlóan nagy lesz. Úgy vélik, hogy Etiópia 2025-re Afrika négy legnagyobb ipari központjai közé kerülhet.

Indonézia

Némiképpen hasonló a helyzet Indonéziában, de természetesen jelentős különbségek is vannak. A világ negyedik legnépesebb országában a korrupció elleni harc és az üzleti környezet javítása (a Világbank 2015-os Ease of Doing Businesses rangsorában a 189-ből a 115. helyen állt) is a legfontosabb megoldandó teendők között van még. A kormányzat elkötelezett, és mindent megtesz a külföldi tőke becsalogatása érdekében is. Ennek egyik lépése az augusztusban bevezetett adóreform, aminek keretében a minimum 71 millió dollárt az ország kulcsiparágaiba beruházó külföldi vállalatok 10 és 100 százalék közötti adókedvezményt kapnak a következő akár 15 évre.

Az országot azonban a nyersanyagárak és devizájának gyengélkedése is sújtja, aminek keretében az idei évre 5 százalékos GDP-emelkedés várható. Indonéziában 2009 óta nem volt ennyire gyenge a gazdasági növekedés. Az országnak azonban olyan alapvető problémákat is meg kell oldania, mint a kikötők, utak és az elektromos hálózat megfelelő szintre fejlesztése. A Financial Times adatai szerint 450 milliárd dollárnyi beruházásra van ehhez szükség. 2015 második negyedévében összesen 7,38 milliárd dollárnyi külföldi közvetlen beruházás érkezett az országba, ami némiképp visszalépés az egy évvel korábbi 7,43 milliárd dolláros értékhez képest.

Dominikai Köztársaság

A fejlettség egészen más szintjén áll a Dominikai Köztársaság. Közép-Amerika és a Karib-térség legnagyobb gazdasága FDI tekintetében 2012-ben 59 százalékos emelkedést tudott elérni az egy évvel korábbi értékhez képest. (Igaz, ehhez nagyban hozzájárult az ország legnagyobb sörfőzdéjének az Anheuser-Busch InBev által történt felvásárlása is.) A fejlődés pedig azóta is töretlen. 2014-ben több, mint 2,2 milliárd dollárnyi külső beruházás történt, ugyancsak igen magas, 12,4 százalékos éves növekedés mellett.

Az ország fejlett infrastruktúrával rendelkezik, emellett pedig erős pénzügyi szektorral és jól szervezett üzleti élettel bír. Egyedül a Dominikán élő 1 millió haiti bevándorló (az ország lakossága kb. 10,4 millió fő) bizonytalan státusza tudja beárnyékolni az országban rejtőző potenciált.

Srí Lanka

Az India déli csücskénél fekvő szigetországban is rohamosan emelkedik az FDI mértéke. 2014-ben 21 százalékkal nőtt éves szinten, tavaly összesen 1685 millió dollárnyi beruházás érkezett az országba. Igaz, ez némileg elmaradt a kormány által várt 2 milliárd dolláros értéktől, de még így is jelentős fejlődésnek számít az FDI GDP-hez mért arányát tekintve, míg 2013-ban ez 2%-át tette ki, 2014-ben már 2,2%-ra emelkedett.