Olimpikonjaink pénzjutalmához

Vasárnap (február 25-én) véget ért a téli olimpia, ami nekünk, magyaroknak egy hihetetlenül nagy siker miatt lesz örökké emlékezetes, mivel a férfi rövidpályás gyorskorcsolya váltó olimpiai bajnok lett.

Óriási siker ez, nem kétséges, az olimpiai aranyérem (és ha volt, további más számban elért helyezéseik) mellé sok millió forintos állami jutalmat kapnak a sportolók:

Liu Shaolin Sándor 50 millió forintot, a férfi csapat többi tagja 28-28 millió forintot fog kapni, míg a hölgyek közül (4. lett a csapat) Jászapáti Petra 20 milliót, a többiek 12-12 milliót kapnak.

A fenti összegek elég nagyok egy fiatalembernek ahhoz, hogy nagy energiát és figyelmet fordítson a pénz helyes elköltésére és ne szórja el rövid idő alatt nem megtérülő fogyasztási cikkekre és szolgáltatásokra.

Fiatal sportolóinknak nem szabad elfelejteniük, hogy nincs minden évben olimpia (amit nem is lehet mindig megnyerni), nem minden évben fognak ennyit keresni (sőt, néhányan lehet, hogy most kerestek ennyit utoljára), és ezeket az összegeket például havi jövedelemből összetakarékoskodni nagyon nehéz és sok ideig tarthat, ha egyáltalán sikerül. (Egy átlagos jövedelmű embernek itthon ez többnyire nem sikerül.)

Valószínűnek tartom, hogy az Alapblog olvasói is számos olyan egykor (anyagilag is) sikeres sportembert ismernek (vagy legalábbis hallottak róluk), akik már nagyrészt elveszítették egzisztenciájukat. Ennek okai között az elsők a helytelen fogyasztási szokások és a megtakarítások helytelen kezelése/befektetése.

Tudom, hogy lehangoló, de fiatal sportolóinknak valójában úgy kellene átélniük ezt a helyzetet, mintha ez a pénz nem is lenne. (Kapásból egy nagy értékű (esetleg új) autó vásárlása tűnik a legrosszabb pénzköltési ötletnek, mindjárt a rokonoknak, barátoknak adott „kölcsönök” után.)

A sportolók figyelmébe ajánlom a lottónyerteseknek szóló cikkünket. (Persze, jól tudom, hogy az olimpiai győzelemért kapott állami jutalmak köszönőviszonyban sincsenek egy lottónyereménnyel, de a hétköznapi élettérbe érkezett szokatlanul nagy összeg hatása hasonló lehet a bajnokokra, mint a lottónyertesekre.)

A fenti cikk egyik fő javaslata (hogy titkolják el a pénzt, amennyire csak tudják) sportolóink esetében már nem lehetséges, ugyanakkor a cikk néhány más javaslata még érvényes:

  • muszáj megtanulniuk „nem”-et mondaniuk (például a hozzájuk érkező kérésekre) méghozzá úgy, hogy az számukra ne okozzon lelki megrázkódtatást;
  • fogyasztási szokásaikon ne változtassanak érdemben;
  • ha pénzügyi befektetésben gondolkodnak (és gondolkodjanak benne), akkor (egyelőre) vegyenek lakossági állampapírt (és azt is a kincstárnál).

Ha csak ezt a néhány tanácsot megfogadják, nagyon valószínű, hogy a pénz nagy része tartósan is megmarad. Hogy lakást vegyenek-e? Kár, hogy nem 4 éve nyertek olimpiát, mert akkor még sokkal olcsóbbak voltak lakások, de most ilyen áron lakást venni (befektetési célból) azért már igen kockázatos lehet.

Ahogy az az alábbi cikkben olvasható, a csapat kínai származású tagjainak nagy jövője lehet Ázsiában, ha „felépítik” magukat, nekik valószínűleg érdemes erre költeni.

Remélem, ez a nagyszerű eredmény és az érte járó állami jutalom tartósan pozitív irányba fogja módosítani a sportolók életét.


Itt megnézheti ismét a futamot.

Itt pedig Áder János köztársasági elnök gratuláló levelét olvashatja el.