Ön megkóstolná a 3D nyomtatott húspogácsát?

Régi meggyőződésem, hogy a 3D nyomtatás megváltoztatja a világot, amiben élünk. Gyerekcipőben jár még a technológia, de lassan már kinő a „bölcsődés” korból és eljön az idő, amikor a tőkepiacon működő társaságok életébe is jelentősen beleszól(hat).

Modellezésre, prototípusgyártásra már régóta használják, az ipari felhasználás csíráira pedig jó példa a Nike 3D nyomtatott cipője vagy az Oroszországban télen 24 óra alatt kinyomtatott ház.
Egy ilyen technológiának persze vannak kockázatai is. Egyre elérhetőbbek az otthoni felhasználásra is megvásárolható 3D nyomtatók, és már nem sci-fi film az sem, hogy a hatóságok 3D nyomtatással készült fegyvereket foglalnak le. A szabályozók pedig, sokszor évekkel lemaradva – rohannak/kullognak a technológia után.

Most ebből az igencsak széles témából egy még a szokásosnál is extrémebb gondolatot ragadok ki: a 3D nyomtatott ételek témakörét. Ez még valóban csak kísérleti stádiumban létezik, hiszen a technológia a szokásos 3D technológiánál is bonyolultabb. Még a kutatóknak is izgalmas a felvetés, hogy élettelen anyag helyett élő sejteket töltsenek be a nyomtatóba. A kutatás egyik legismertebb úttörője Forgács András, aki az Egyesült Államokban működő Modern Meadow nevű startup vezérigazgatója és alapítója. A cég többek között a PayPal alapítóját, Peter Thielt is befektetői között tudhatja.

Röviden a lényeg: ahelyett, hogy állatokat tenyésztünk, akik egy csomó élelmet fogyasztanak, biogázt termelnek, nagy területet igényel a tenyésztésük, a feldolgozásuk is bonyolult és sokaknak nem tetsző, egyszerűen az állati sejteket tenyésztjük mesterséges körülmények között (hasonlóan ahhoz, ahogy a sört érleljük) és e sejteket véve alapanyagul, az általunk kiválasztott fajok bőrét eleve olyan alakúra, vastagságúra, állagúra nyomtatjuk, amilyenre akarjuk. Ehhez hasonlóan pedig idővel nem csak bőrt, de húst/szövetet is képesek leszünk/vagyunk előállítani. Az egyik (vég)cél valóban a 3D nyomtatott húspogácsa, amire prototípusok már ma is léteznek.

Érdemes megnézni Forgács András 2013-as(!), a TED színpadán elhangzott előadását.

A technológia létezik, de egyelőre borzasztóan drága. Így attól nem kell félnünk, hogy a bőrfeldolgozó üzemek, marhatelepek részvényei hatalmasat esnek pusztán ennek okán a közeljövőben, de fél szemünkkel azért figyeljük a folyamatokat, mert ami ma többszázezer dollárba kerül, az pár év múlva már ipari méretekben megtérülő lehet, további néhány év múlva már otthoni használatban is elképzelhetővé válhat. Pontosan így változott a 3D nyomtatók piaca is. 10 éve még elképzelhetetlen volt, hogy legyen otthon egy 3D nyomtatónk, mára viszont már elég komoly a kínálat az otthonra is megvásárolható verziókból.

20-40 év múlva eljöhet az a világ, hogy nem KFC-t rendelünk egy futárral, csak letöltjük a KFC csirkeszárnyak digitális tervét a 3D nyomtatónkra és otthon kinyomtatjuk? Van rá esély. Példának okáért, már ma is sokan osztanak meg otthon készült digitális Lego elem terveket, amiket elég csak betöltenünk a számítógépünkbe és nyomtathatjuk is a Legót. Egy jó minőségű (ma azért még inkább csak ipari) 3D nyomtatóval ez már ma is realitás. Nincs talán olyan távol, amikor a fentiek is realitássá válhatnak. Gondoljunk bele, mit okoz majd ez a gyártás, a logisztika és a kereskedelem jelenleg működő rendszerében? Más világban élünk 30 év múlva? Jó eséllyel! Ne maradjunk le a változás megértésével!

Több cikket is tervezek szentelni a digital disruption témakörének, mert nagyon tág a téma, és jó eséllyel egyre többet fogunk róla hallani. Aki még nem foglalkozik ennek megértésével, és nem szeretne lemaradni a technológia fejlődésével, kövesse az ilyen irányú híreket!

bankar@alapblog.hu e-mail címen elér, amennyiben kérdése vagy hozzászólása lenne a témához.