ápr.
24
2012

Önmegsemmisítõ üzemmód

Miért esnek az európai részvénypiacok? Azért, mert Európa rossz orvosságot alkalmaz a betegségére. Azt gondolják, hogy a fõ probléma az államok túlzott költekezése volt, s erre logikus módon a megszorítás a megoldás. Azonban tévednek, mert Európa beteg országainak problémái egyáltalán nem egyformák, a spanyolok például mintatanulók voltak e tekintetben sokáig, államadósságuk még 2007-ben is alacsony volt és csökkent, éppúgy, mint az íreknek (a görögök valóban speciálisak voltak ebben a tekintetben, nyakló nélkül adósodtak el). A fõ probléma ezekben az országokban az, hogy a magánszektor rendkívül jelentõs hitelállományt halmozott fel, a bankszektor túl nagyra nõtt és túl sok rossz hitelt helyezett ki és ennek következtében mind a spanyolok, mind az írek egy klasszikus adósságválság/bankválságba kerültek bele.

Az olcsó hitelek hatására hatalmas hitelezési aktivitás volt az elmúlt 10-15 évben, amely együtt járt egy nagy ingatlanboommal, amely most kipukkant. A hitelezési válságokról azonban  egy dolgot tudunk: állami megszorítással nem oldhatóak meg, mert az deflációs spirált okoz, így a bankválság gyorsan átterjed az államra is, annak eladósodását okozva (mivel ki kell menteni a bankszektort és a hirtelen elszegényedõket), majd az ebbõl következõ megszorítás visszaveti a gazdaságot és állami bevételeket, ami újabb megszorításokhoz vezet. Ez az út a halálspirál, nagyon nehéz kijönni belõle, évekig tartó recesszióhoz vezethet. Az efféle válságok esetében az elinflálás vagy csõd (állami és/vagy magán, részleges vagy teljes) szokott lenni a megoldás. A jelen esetben is e két lehetõség kínálkozik. Valójában mindkettõ ugyanazt eredményezi: reálértelemben gyors ütemben le kell építeni az adósság szintjét. Nyilvánvaló, hogy ezt meg lehet tenni úgy is, hogy a hitelekre évekig negatív reálkamatot fizetünk, és így vesszük el a hitelezõk vagyonát, csökkentjük le az adósság reálszintjét avagy csõdöt mondunk és egyben vesszük el. Az elinflálás sokkal egyszerûbb és fájdalommentesebb megoldás.

Sajnos amit Európa csinál, az tévút, ugyanis a megszorítások erõltetése miatt fokozódik a deflációs spirál. Ha szeretnék ezt az egészet közösen túlélni, akkor csak egy lehetõségük van: a megszorítások ütemét lecsökkenteni (mondjuk éves 1-1,5% elsõdleges egyenlegjavulást kitûzve a deficites országokban) és a kamatszintet nulla közelében tartva elérhetõ, hogy hosszú évek alatt (5-10-15 év !!!) leépüljön az adósság szintje. Ezalatt nominálisan nem nagyon lehet a béreket emelni, sõt a reálbérek szintjének valószínûleg – országtól függõen – 10-20-30%-kal csökkennie kell. Én úgy vélem ez egy járható út, de ehhez az ECB komolyabb, drasztikusabb beavatkozása kell (direkt jegybanki finanszírozás is), másrészt a német fiskális dirigizmus és inflációs félelmek megfékezése.

A másik út az euró-övezetbõl való kilépés, ebben az esetben a reálbérek szintje azonnal 30-60%-ot eshet, és a kilépõ országok egy-két év káosz után stabilizálódhatnak.

Úgy vélem, hogy mindkettõ járható út a fentiek közül, és nem lehet megmondani melyik következik be. Egy bizonyos: egyre többen ellenzik az erõltetett megszorítások ütemét és úgy látszik, hogy ebben puhulás is lesz. A következõ év valószínûleg inkább a növekedés újrateremtésérõl, mint a megszorításokról fog szólni Európában. Ha nem, akkor jön a deflációs spirál, amely az eurózóna széteséhez vezethet.

http://www.zsiday.hu/blog/%C3%B6nmegsemmis%C3%ADt%C5%91-%C3%BCzemm%C3%B3d