OPEC-póker

Ha esetleg drágul  is a nyersolaj egy esetleges OPEC-megállapodás nyomán, tartós emelkedés nem lesz belőle. Ennek hátterét mondja el az oilprice.com vezető elemzője, Evan Kelly. Mint kiderül, akár hatvan dollárig is „kilőhet” hamarosan a nyersolaj hordónkénti világpiaci átlagára, ámde ilyen árszint mellett keményen működésbe lép az amerikai palaolaj-termelés, amely visszájára fordít majd mindent. Egyébként pedig azzal az alapvető tendenciával kell számot vetniük az olajtermelőknek és -exportőröknek, hogy csökken a világban a szénhidrogének iránti kereslet, az alternatív energiahordózóké viszont növekszik.

Zentai Péter: Jelentősebb, akár tartósabb olaj drágulásra fogad nagyon sok piaci résztvevő, ezt kommunikálja egy sor befolyásos szakértő. Tény azonban, hogy a hétvégén mégiscsak esésnek indultak az árak, ez hétfőn folytatódott. Az olaj esetében különösen megfigyelhető, hogy a piac egészen másként viselkedik, mint azt egy-egy fontos „játékos” kommunikációja sejteti. Manipulációnak vagyunk-e az áldozatai?
Evan Kelly: A nagy olajtermelő- és olajexportáló országok kormányai nyilván taktikáznak a kommunikációjukkal, az utóbbi hetekben szinte egybehangzóan állították, hogy „egység jött létre köztük”, készek mindannyian keményen visszafogni a termelést. Ez a szóbeli intervenció egyébként hatott is, mert az opciós piacokon áremelkedés ment végbe. Az ilyesfajta retorika csapdájába újra és újra belesétál a piac, mert az OPEC árkartellhez tartozó államok – és például Oroszországra – évtizedek óta inkább megbízhatatlanságukat igazolják vissza a gyakorlatban, mintsem, hogy bármely kimondott szavuknak hitelt lehessen adni. Most a hétvégi és aztán a hétfőn történt áresést az okozta, hogy előbb – az érintett főszereplők közül még talán a legszavahihetőbbnek számító – Szaúd-Arábia lehűtötte a kedélyeket, közvetve-közvetlenül jelezte, hogy mégsem születik komoly döntés most szerdán az OPEC csúcson, aztán más megközelítésből – mintha szándékosan – Irán szintén kétségeit jelezte a nagy termeléscsökkentési megállapodás realitásával kapcsolatban.

S ha mégis lesz megállapodás?
Akkor abból nagy valószínűséggel azonnali hatállyal jelentős áremelkedés kerekedik: számításaink szerint pillanatok alatt tízszázalékos drágulás következik be abban az esetben, ha az OPEC össztermelése a jelenlegi napi 32,5-33 millió hordóról egymillió hordónyival csökken, és ha ehhez az „akcióhoz” napi további csaknem egymillió hordónyi „mínusszal” csatlakozna Oroszország és néhány más, nem OPEC-tagállam. Igenis van realitása annak, hogy egy hét leforgása alatt a világ olajtermelése 1,6 százalékkal csökkenjen. A Nemzetközi Energia Ügynökség 60 dolláros olajárral számol a következő hónapokban – ha az olajexportálók jelentős része fegyelmezetten visszafogja a termelését.

S ha az olaj áremelkedésére vonatkozó nagy várakozások alaptalannak bizonyulnak?
Negyven dollár alá süllyedő hordónkénti árat prognosztizálunk erre az esetre…

De tegyük fel inkább azt, hogy az olajtermelők és exportálók nem keltenek megint csalódást, s tető alá hozzák a nagy jelentőségű termelés-visszafogási megállapodást, melyhez Oroszország is csatlakozna. Vajon az annak nyomán emelkedő árak tartósan fennmaradhatnak-e?
Aligha. A megválasztott amerikai elnök eleve támogatja a korábban bezárt olajmezők megnyitását. Egyáltalán nincs ellenére a palaolaj és a földgáz piaci részesedésének növekedése sem, ezt akár támogatná is a szövetségi kormány. Ez a szakterület egyébként is – a politikai változásoktól függetlenül, piaci alapon – terebélyesedik, a palatermékek kitermelésének, szállításának, hasznosításának költségei meredeken csökkennek.
A nyersolaj esetleges komoly emelkedésének ezért inkább kérészéletet szabad csak jósolnunk, mert a mostani drágulás nyomán még inkább gazdaságossá válik a palaolaj, s az amerikai termelés emelkedésének óriási piaci hatása lehet. Ebből a piaci verseny fokozódása következik a nyersolaj és palatermékek között: a klasszikus olajtermelőknek nem marad más útjuk, mint hogy fokozzák ismét a kitermelést, újra lejjebb nyomva az árakat.

Az amerikai dollár pedig mindeközben várhatóan erősödik…
Mégpedig akár komoly mértékben is, hiszen szinte 100 százalékos esélyt kell adnunk annak, hogy heteken belül kamatot emel a Fed, s egy sor egyéb várható amerikai politikai-gazdasági körülmény hat ugyancsak erősítően a dollárra. Márpedig minél drágább a dollár, annál olcsóbb az eleve abban kalkulált nyersanyag, a nyersolaj mindenképpen.
Mindezen túlmenően egy sor szakértő, gazdasági kutatóintézet jutott ugyanarra a következtetésre: világunkban fokozatosan, de egyértelműen és tendenciaszerűen csökken az olaj iránti kereslet. A folyékony szénhidrogének nyilvánvalóan kiszorulóban vannak, helyüket egyre inkább az alternatíváik foglalják el.