máj.
28
2018

Öregszik és fogy a magyar

Gondolom, már az olvasónak is a könyökén jön ki a sok hír arról, hogy mekkora a munkaerőhiány az országban, meg hogy mennyire öregszik és fogy a magyar. Ha hiszünk az előrejelzéseknek és a becsléseknek, akkor valójában most még nincs is akkora gond, mert ez a helyzet lesz még sokkal rosszabb is.
Ezen a diagramon láthatjuk, hogy a hazai népesség nagysága várhatóan a jövőben sem alakul majd valami biztatóan:

Az adatok forrása: United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division (2017). World Population Prospects: The 2017 Revision, custom data acquired via website.

Az adatok forrása: United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division (2017). World Population Prospects: The 2017 Revision, custom data acquired via website.

Ha megnézzük a KSH nagyon részletes kiadványát, akkor a kiadvány 265. oldalán (a PDF-ben a 25. oldalon) a XIII. ábrán azt láthatjuk, hogy 2060-ra rossz esetben lehet olyan együttállás, hogy kb. 6,7 millió főre csökkenhet hazánk népessége. (Persze, jól tudom, hogy 2060 még nagyon messze van, de én például remélem, hogy ép elmével még megérem azt az évet.)

A fentiek a népesség nagyságáról szólnak, de az talán még fontosabb, hogy a folyamatos népességcsökkenés mellett várhatóan jelentősen öregszik is majd a társadalom. Ha nem sikerül megfordítani a születési trendeket, akkor a fenti alacsony számok ráadásul egy erősen elöregedett társadalmat takarnak majd.

Az elég valószínű, hogy nem lesz nagy vásárlóértékű nyugdíjunk, de az is, hogy például nem lesz, aki beadja a gyógyszereinket, nem lesz orvos, aki kezelje elhasználódott testünket (és elménket), vagy ápoló, aki foglalkozik velünk 40-50 év múlva az öregek otthonában. (Feltételezve, hogy lesznek gyógyszerek és otthonok és nem más megoldásokkal gondozzák majd az arra rászorulókat.)

Számos, a fiatalabb korosztályok által kedvelt árucikk és szolgáltatás fogyasztása folyamatosan és drámai mértékben csökken majd addigra, az alacsony nyugdíjú többségnek meg alig lesz pénze bármire, így sok mindenből sokkal kevesebb is elég lesz, kivéve azokat az (alacsony árú) árukat és szolgáltatásokat, melyeket jellemzően az idősek fogyasztanak.

Az „általános” munkaerőhiány itthon szerintem nem is lesz akkor már akkora probléma, mivel a hagyományos értelemben vett ipari termelés és a szolgáltatások szintje pont a folyamatos munkaerőhiánynak köszönhetően jelentősen visszaszorul majd.

Ha nagyon kíváncsi, hogy mégis kb. milyen irányba mozdul el majd a helyzet, akkor (ha budapesti vagy „nagy” városi az olvasó) utazzon el egy vidéki „lemaradó/leépülő” kisvárosunkba, községünkbe és töltsön ott el három-négy napot és próbálja meg elképzelni, hogy ott kellene megélnie, boldogulnia, a családja jövőjét építeni. (Vigyázat, ezeken a helyeken többnyire csend, béke és nyugalom van, ahol egy-két napot tényleg jó pihenni, lazítani, ne hagyja, hogy „kísérletét” ezek a jelenségek megzavarják.)

Nem véletlen, hogy miniszterelnökünk szeretne „egy átfogó megállapodást kötni a magyar nőkkel”.

A szándék jó, a megvalósítás eszköze kérdéses, de foglalkozni kell a témával és a tettek mezejére lépni, mert ami most van, az még semmi ahhoz képest, ami (hosszú távon) jöhet a munkaerőpiacon.

Rövid távon a munkaerőhiány számomra elsősorban árazási kérdésnek tűnik, hosszú távon azonban demográfiai okai lesznek a munkaerőhiánynak.