http://www.autogaleria.hu -
márc.
17
2017

Örök szerelem – Ford Mustang (1964)

1964. március 9-én egy Wimbledon-fehér autó gördült le a futószalagról a Michigan állambeli Dearbornban. Egy 4,3 literes V8-as motorral szerelt, 164 LE-s kabrió. Egy hónappal később, 1964. április 17-én a New York-i Világkiállításon nagy csinnadratta közepette mutatták be a nagyközönség számára is. Ezzel megkezdte világhódító útját a Ford mai napig élő legendája, a Mustang.

A modell bevezetése körüli rendkívüli felhajtásnak gyors és hangos siker lett az eredménye. Persze a Ford is mindent elkövetett, hogy megfelelő módon felhívja a figyelmet legújabb üdvöskéjére. Azon túl, hogy a televízióban reklámozták az új jövevényt (például így és így), a marketing részlegnek még azt is sikerült elérnie, hogy az autó az új James Bond filmben, a Goldfingerben is szerepelhessen. Habár erre talán nem is lett volna feltétlenül szükség, mert az autó fogadtatása a gyáriak legmerészebb álmait is túlszárnyalta. Egyedül a bemutatása napján 22 ezer darab megrendelés érkezett rá! A Mustang megjelenése napjától kezdve a sportos, fiatalos autó szinonimája lett. A Ford vezetése 100 ezer darabos éves értékesítéssel számolt, ehhez képest már az első három hónapban eladták ezt a mennyiséget. További 318 ezret vettek belőle a lelkes vásárlók az azt követő 9 hónapban, így az első 12 hónapot döbbenetes, 418 ezres eladási rekorddal zárták. Utoljára a legendás T-modell iránt volt ilyen mértékű érdeklődés. Más autók egész életciklusuk alatt érnek el ekkora eladási mennyiséget. Vagy még az alatt sem.

A Ford az 1960-as évek elején piaci pozíciója erősítését tűzte ki célul. Ennek eléréséhez egy olyan modellre volt szüksége, amely képes felvenni a vásárlókért folytatott harcot nemcsak az egyre inkább magára találó hazai konkurenciával, hanem az egyre szaporodó import autókkal szemben is, és elég ütős ahhoz, hogy – megtámogatva egy versenyképes árral – minél több vevőt csábítson magához.

A tervezési részleg élén akkoriban Lee Iacocca állt, akinek karrierjét éppen a Mustang kirobbanó sikere indította be igazán a Fordnál, hiszen később meg sem állt a vezérigazgatói székig. Az olasz gyökerekkel rendelkező Iacocca egy igazi mágus volt, akitől soha nem álltak távol a merész ötletek és általában jó érzékkel nyúlt bele a dolgok menetébe. Az ő irányítása alatt kezdődtek meg egy merőben új modell fejlesztési munkálatai 1962-ben.

A projektre összeállított fejlesztőcsapatot Donald N. Frey főmérnök vezette. A tervezőgárda nem kapott szabad kezet munkájához, határozott utasításokat annál inkább. Kicsi, könnyű, egyszerű, olcsó és sportos autót kellett összehozniuk, amilyen gyorsan csak lehet. Ez a kötöttség – látva a későbbi óriási sikert – még jót is tett a munkának. Végül rekordidő alatt készült el az – időközben Mustang névre keresztelt – újdonság, mindössze 18 hónapot töltöttek a fejlesztéssel.

Ennek elérésében rendkívül sokat segített, hogy a fejlesztőgárdának nem kellett egy valóban minden porcikájában új autót megalkotnia. Az elvárt olcsóság is amellett szólt, hogy a vállalatnál már meglévő műszaki alapokból építkezzenek. A Mustangot ezért az aktuális Falcon és Fairlane alkatrészeinek (elsősorban az alváz és a hajtáslánc) felhasználásával alkották meg. Ami valóban új volt, az a pony car, azaz póni autó kategória, melyet annak ellenére is a Mustang ihletett, hogy a Chrysler konszern szűk két héttel korábban mutatta be a hasonló elvek alapján tervezett és azonos szegmensbe érkező Plymouth Barracudát.

Az átlagosnál kisebb méretű és tömegű, hosszú orrú, rövid hátú autó sportos karosszériájával azonnal műfajt teremtett. Ennyire európai autó korábban nem készült Detroitban, mégis megvolt benne az igazi amerikai ízlésvilág. Egyedi karakteréhez egyedi logó – stílusosan egy vágtató musztáng – is járt. A hivatalosan 1965-ös modellként (vagy ahogyan a hozzáértők máris kijavítanának, 1964 és felesként) piacra dobott, 101 lóerős, 2,8-as, soros hathengeres alapmodell ára 2368 dollár volt. (Jól érzékelteti az arányokat a légkondi 283 dolláros felára.) Ennyiért pedig a vevők csak úgy kapkodtak utána. A V8-as motorral szerelt változat mindössze 100 dolláros felára sem jelentett természetesen érvágást senkinek. Tömegtermék létére tehát igazi hisztéria alakult ki körülötte. Csak érzékeltetésképpen: az átlag amerikai abban az időben nagyjából 6 ezer dollárt keresett egy évben, 25 centet fizetett egy gallon benzinért, 10 ezer dollárt egy átlagos színvonalú és méretű házért és 140-et egy jobb tévéért. Az alapmodell 2368 dolláros ára tehát nagyon is versenyképes volt.

Az első – fél – modellévben az autó kupé és kabrió változatban volt elérhető, alapból 2,8 literes, hathengeres motorral, háromfokozatú kézi sebességváltóval, mindössze 101 lóerővel. Opcionálisan 4,3 literes V8-as motorral is rendelhető volt, amit négysebességes kézi vagy háromfokozatú automata váltóval párosítottak. Még a V8-as csúcsverzió 4,7 literes blokkja is kicsinek, azaz „small”-nak számított az 1960-as évek Amerikájában, de ha ez így van, rögtön adódik is a kérdés, hogy akkor vajon milyen jelzővel illessük a belépő modell szerény hathengeresét? És mégis, pont akkor és pont ott, pontosan ez a hosszú motorháztetejű, kicsi, de mégis elegendő utasteret adó, agyonmotorizáltnak végképp nem nevezhető póni autó kellett Amerikának. De nagyon.

Az egyre csak erősödő konkurencia, illetve a folyamatosan növekvő vásárlói elvárások miatt az autót a Fordnak folyamatosan fejlesztenie kellett. Az 1965-ös modellévtől például már 3,3 literes motorral szerelték a belépőváltozatot is. 1966 többek között új díszléceket, hűtőrácsot, kerekeket, oldalsó légbeömlő-nyílásokat hozott. 1967-től pedig a Mustang lett az első, akár kétkörös tárcsafékkel is rendelhető autó Amerikában. Szintén ettől az évtől kezdve volt elérhető opció a légkondicionáló és szériafelszereltségként állítható a kormányoszlop. Megnőtt a kasztni mérete is és megjelent az első „big block” motor. Ez egy 6,4 liter hengerűrtartalmú V8-as volt, immáron 320 lóerővel. Sokan úgy tartják, hogy – erősödő konkurencia ide vagy oda – a tengerentúlon az 1967-es Mustang volt az 1960-as évek csúcstervezése. Az első generáció évenkénti frissítésekkel végül 1973-ig maradt gyártásban.

A Fordnak tehát folyamatosan bizonyítania kellett a konkurenciának, de bizonyítani akart a versenypályán is. Ezért Lee Iacocca már 1964 augusztusában megkereste Carroll Shelbyt, az akkor már híres autóépítőt, akivel megegyezett egy nagy teljesítményű Mustang tervezéséről. Iacocca olyan autót szeretett volna, amely kompromisszumok nélkül használható közúton, de közben a versenypályán is megállja a helyét vetélytársaival szemben. Ekkor született meg a módosított 4,7 literes V8-as motorral szerelt, 306 lóerő teljesítményű Shelby GT350. Egy újabb legenda, mely a nagyközönség számára 1965. január 27-én vált elérhetővé. Természetesen a vevők imádták.

Carroll Shelby munkássága sokat tett az autó sikereiért, aki vérpezsdítő versenygépeket faragott a Mustangokból, de sokat segítettek az olyan sikerfilmekben való megjelenések is, mint a már említett Goldfinger vagy az 1968-as örök klasszikus, a Bullitt (benne minden idők egyik leghosszabb és leghíresebb autós üldözéses jelenetével, melyet itt tekinthetnek meg), illetve a magyarra Tolvajtempónak fordított 1974-es akciófilm, illetve annak 2000-es újragondolása.

Bár az autó népszerűsége az eltelt évtizedek alatt megélt kisebb-nagyobb hullámvölgyeket (ebből a szempontból a kilencvenes évek eleje jelentette az abszolút mélypontot), a Mustangból hamar autóikon lett. Talán a mai napig a legismertebb amerikai gyártmány, de mindenképpen a legismertebb póni autó, habár az általa létrehozott kategóriát már régóta más jelzővel illetjük. Sikere később olyan legendás modelleket hívott életre, mint például a Chevrolet Camaro, a Pontiac Firebird, a Dodge Challenger vagy éppen az AMC Javelin. Az új hívó szó pedig: izomautó.

De térjünk vissza még egy pillanatra mai írásunk címéhez. Vajon miért „Örök szerelem”? Ennek érzékeltetésére, kérem, olvassák el ezt a cikket és feltétlenül nézzék meg a cikkben szereplő videót is.

Vajon amit az imént olvastak és láttak, az a színtiszta valóság vagy inkább kiváló illusztrálása annak, hogy több mint ötven év elmúltával is kiválóan működik a Ford marketing gépezete? Netán mindkettő? Nos, kedves olvasóink, ennek eldöntését Önökre bízom.

A kép forrás: autogaleria.hu