Az átlag magyar polgár élete egyik legjelentősebb jövedelme az, amikor ingatlant örököl. Mégis kevésbé szokás ennek adózásával foglalkozni.
Az elmúlt időszakban két tapasztalatot szereztem, ahol egy haláleset után a családtagok majdnem hibába estek a hagyatéki eljárás során. Talán az illetékmentesség okozta könnyelműség, illetve a tájékozatlanság okozta a figyelem hiányát.
Ugyanis az egyenes ági öröklés pillanatában valóban nem kell hazánkban adót vagy illetéket fizetni. Miután azonban a család sikeresen eladja például a megörökölt lakást, természetesen a jövedelem szja (személyi jövedelemadó) köteles lesz. Az adó alapja az eladási ár, valamint a hagyatéki leltárban rögzített öröklési érték különbözete. (Ezt módosíthatják még egyéb tételek, például jelzáloghitel költsége vagy mondjuk egy végrehajtott fűtéskorszerűsítésre költött összeg.)
Az öröklési értéket azonban befolyásolhatjuk a hagyatéki eljáráskor. A hivatalos, állami becslés során a jegyző egy úgynevezett adó- és értékbizonyítványt állít ki. Ha a benne szereplő értéket túl alacsonynak tartjuk, akkor ne habozzunk fellebbezni! A leghitelesebb, ha ehhez egy ingatlanértékbecslő véleményét is be tudjuk mutatni. Szemben az állami kalkulációval, ő nyilván számolni fog az elmúlt egy-két év áremelkedésével vagy azzal, ha az ingatlan valamiért a környező lakások átlagánál nagyobb értéket képvisel. Igencsak korlátozott személyes tapasztalatom alapján a jegyzők és közjegyzők a legkevésbé sem szeretnek bíróságig menni ilyen ügyekben, tehát a reálisnak tűnő „kéréseket” jellemzően elfogadják.
Kívánom tehát, hogy a kedves olvasók ne járjanak úgy, mint nyugdíjas hölgy rokonom, aki a hagyatéki eljáráskor, szerénységből még a 15 milliót érő lakásra is inkább csak 10 milliós értéket javasolt!