orosz gazdasag
aug.
26
2016

Orosz medvepiac

A nyugati szankciók és alacsony olajárak rányomták a bélyegüket az orosz gazdaság teljesítményére az utóbbi két évben. A rubel gyors leértékelődésen ment keresztül, a bérek és megtakarítások elinflálódtak,  a deviza védelmében tett kamatemelések a beruházásokat nehezítették. Azóta némileg rendeződött a helyzet, az olajár egyelőre stabilizálódott az év eleji mélypont után, az infláció is alacsonyabb pályára ált, és az alapkamat is 15 százalékról 10,5 százalékra süllyedt. Az orosz eszközök számára az elmúlt fél év gyümölcsöző fordulatokat hozott, ez azonban nem feltétlenül jelenti, hogy a turbulens időszaknak vége.

Míg 2014 második és 2015 első felében a rubelt gyakorlatilag tandemben kereskedték az olajárakkal, addig az utolsó három negyedév során az orosz fizetőeszköz alacsonyabb kilengéseket produkálva elszakadt a fekete arany árfolyamától. A folyamat mögött három tényező húzódhat meg.

rubel

Az első tényező a „carry” kereskedés. A fogalom azt a folyamatot jelöli, amikor a befektető a két deviza közötti kamatkülönbséget játssza meg. A korábbi kamatemelések nyomán a fejlett piacokhoz képest igencsak kitágult ez a különbség az orosz fizetőeszköz esetében, ami a hozamsivatagban igen népszerű befektetéssé tette a rubelt. A pozíció eddig hálásnak bizonyult, az idei évben mintegy 20 százalékot vihettek haza a traderek.

A második ok az orosz mezőgazdaság megerősödése. Egyik oldalról már a nyugati szankciók előtt indult orosz stratégiai programok támogatásai segítették a szektort, melynek célja a magasabb fokú önellátás/importtól való relatív függetlenedés. A nyugati szankciók, majd később a Törökországgal való konfliktus során az import versenyének hiánya adott hátszelet. Itt érdemes megjegyezni, hogy a gazdaságra nézve ez nem hangzik rosszul, az élelmiszerárak két számjegyű inflációt produkáltak, áruhiánnyal párosítva mindezt. Másik oldalról a szektor majd kétéves kényszerű felfutásával együtt a gyenge rubel segítette az orosz élelmiszeripari cikkek értékesítését (elsősorban a közel-keleti felvevőpiacon), míg a rivális Egyesült Államok exportja épp az erős devizája miatt szenvedett.

gabonaexport

Harmadjára, az olajárak mélyrepülésének és a mezőgazdaság feltámadásának köszönhetően az energiahordozók relatív kisebb súlya miatt már kevésbe befolyásolják az olajipari folyamatok az orosz fizetőeszközt.

Azonban, ahogy fentebb említettem, a turbulens időszaknak nem feltétlenül van vége, az átmeneti stabilizációt követheti magasabb volatilitás. A fiskális hiánycél elérése érdekében közel 14 százalékkal magasabb átlagos olajár kellene rubelben mérve. Ehhez az év maradék 5 hónapjában 3700 rubeles hordónkénti olajárra lenne szükség, azaz a jelenlegi szinthez képest 33 százalékkal magasabbra.

orosz ktgvetes

Olajpiaci jóslásokkal kapcsolatban csak annyit említenék meg, hogy a tavasszal látott szinteknél feljebb az amerikai palaolaj-termelők miatt aligha mehet középtávon a nyersanyag ára. Emellett, ha az olaj dollárban mért ára még akár erősödne is, az a rubel–dollár keresztre is pozitívan hat, így rubelben annak csak töredéke realizálódna. Számomra a legvalószínűbb forgatókönyv a rubel leértékelés. Ezt az elmúlt évek során előszeretettel dollár vásárlásával tette a jegybank, de a fent említett carry tranzakciók árfolyamtámogató hatása miatt jelenleg más eszközök is szükségesek lehetnek. Ehhez azonban a jegybanknak ismét emelnie kellene az inflációs várakozásait, amivel megint a lakosságon verné el a port a politika. A belső piac szenvedne, de az exportőrök dörzsölhetnék a tenyerüket.

Kiemelt kép forrása: eurasianperspectives.com