Őszintén a becsomagolt díjakról

Jó ideje fennáll már az az állapot a világban, hogy az alacsony kamatkörnyezet ellenére a bankok kihelyezett hitelállománya nem (nagyon) nő, miközben a hitelkamataik és marzsaik csökkennek.
Nem véletlen ezért, hogy azon célcsoportok felé fordulnak, ahol hitel nélkül is tudnak pénzt keresni: a prémium- és a privátbanki ügyfelek felé. E két hatásnak együttesen köszönhető, hogy az elmúlt években jelentősen felértékelődött a nagyobb vagyont befektető ügyfelek szerepe a banki jövedelemtermelésben.
Napi szinten találkozom privátbanki és prémiumbanki ügyfeleknek szóló ajánlatokkal és marketingüzenetekkel, így napi szinten szembesülök az ezzel kapcsolatos információs/tudásbeli disszonanciákkal is. Kevés ügyfelet látok ugyanis, aki tisztában lenne az alábbiakban leírtakkal, ezért is született ez a cikk.

Amikor ügyfélként kapunk egy ajánlatot nagyon gyorsan tudatosítsuk magunkban a tényt: Ingyenebéd nincs!

Senki sem dolgozik ingyen, és ez így is van rendben. Fontos azonban megértenünk, hogy mennyibe is kerül az az ebéd.
Az all-in-fee („minden díj egyben”) jellegű ajánlatokat veszem górcső alá és próbálom felhívni a figyelmet a leggyakoribb félreértésekre. Leggyakrabban valahogy így hangzik egy all-in-fee jellegű befektetési tanácsadói vagy portfólió-kezelési ajánlat: „Az Ön portfóliójánál all-in-fee-t használunk, ami éves szinten a portfólió „X” százalékát jelenti költségként. Ezt levonjuk minden (negyed)évben, más költsége Önnek nem is lesz, az all-in-fee lényege, hogy minden költséget magában foglal” vagy „az Ön portfólióját kizárólag sikerdíj terheli, minden más költséget mi magunkra vállalunk.”
A valóság ezzel szemben: Valóban igaz, hogy az all-in-fee-vel rendelkező szerződéseknél a vételnek és az eladásnak sincs általában további költsége (tranzakciós díja), sokszor még az utalási díjat és számlavezetési díjat is magára vállalja a szolgáltató, de van egy fontos díjtétel, amit a leggyakrabban nem: a megvásárolt termékbe árazott költség.

Mi is az a megvásárolt termékbe árazott költség?

a) Befektetési alapok esetén: a befektetési alapok fő költségeleme az alapkezelési díj. Ez alaponként eltérő, ezzel fizeti ki az ügyfél az alapkezelőnek, hogy kezeli az ő pénzét. Például a Citadella Befektetési Alap alapkezelési díja éves szinten: 1,8% (és további 20% sikerdíj, de ettől most az egyszerűsítés érdekében tekintsünk el, vegyük úgy, hogy ez nincs is). Vagyis ha az alap elér egy évben 10% (bruttó) hozamot, akkor az alap befektetőjének 10%–1,8% lesz a hozama. Ha bárhol a Citadella alap hozamát keresik (a 10%–1,8%), azaz a 8,2 százalékot fogják megtalálni, mivel a befektetési alapokról sehol sem lekérdezhető a „bruttó eszközérték” csak a „nettó eszközért”, ami az alapkezelési díj napi szintű elhatárolása utáni értéke a befektetési alapnak.

Az all-in-fee jellegű szerződésnél elképzelhető, hogy a szolgáltató lemond az alap vételi vagy eladási jutalékáról, de szinte biztos, hogy nem fizeti ki az ügyfél helyett az alapkezelési díjat. Innentől kezdve tehát egy 0,5%-os all-in-fee-s szerződésnél, ha például 100%-ban Citadellát tartunk, akkor a valós díjterhelésünk 0,5+1,8=2,3% (nem kis különbség!). Avagy a csak sikerdíjas szerződésnél először kifizetem a hozamomból a Citadella alapkezelési díját, majd ezt követően fizetek sikerdíjat is (ha olyan a hozamom).

b) Kötvényekbe árazott díj: a kötvények adásvételénél a szolgáltató általában nem eladási vagy vételi jutalékot számít fel, hanem a kötvényt egyszerűen csak drágábban adja oda az ügyfélnek, mint amennyiért ő megvette. Például ha van egy névértéken kibocsátott kötvényem, ami éves szinten 5% kamatot fizet, amit a szolgáltató megvesz 100-as árfolyamon, akkor nekem nem 100-ért adja el, hanem mondjuk 100,5-ért, ami azt jelenti, hogy ez nekem már nem 5% hozamot fog jelenteni, hanem csak 5/100,5 = 4,98% hozamot. A kettő közötti különbség a valóságban a szolgáltató díja annak ellenére, hogy sem vételi, sem eladási jutalék nem volt a tranzakción.

c) Strukturált termékekbe árazott díj: a strukturált betétek, kötvények pontos működésének megértése komoly feladat, hiszen a struktúra/a csomagolás nagyon megnehezíti egy átlagos ügyfélnek a pontos átlátást, de a működésének lényege könnyen megfogható: Az egyik legismertebb ilyen konstrukció az a termék, ami egy bizonyos százalékot fizet, ha például a dollár árfolyama nem mozdul ki egy sávból és egy ennél jobbat/rosszabbat, ha kimozdul. Egy külön cikket megérne, hogy egy ilyet hogyan is kell összeállítani (származtatott ügyletekből, betétből, államkötvényből), de a lényeg, hogy itt egy termékkosarat kapunk becsomagolva, ami általában a szolgáltató saját termékeit (is) tartalmazza. Ne legyen az az illúziónk, hogy ezen nem keres a szolgáltató, a valóságban általában elég jól keres. Nem véletlenül ez az egyik leginkább értékesített termékkategória az alacsony hozamkörnyezetben.

Fontos kérdések

Ha elég körültekintőek vagyunk, érdemes meggyőződnünk arról, hogy mit is jelent pontosan az ajánlat, amit privát- vagy prémiumbanki ügyfélként kaptunk. Ha ez all-in-fee jellegű, akkor hasznos lehet rákérdezni a következőkre:

1. Fognak befektetési alapot tartani a portfóliómban? Ha igen, tartalmazza az all-in-fee az alapkezelési díjat? Ha nem, akkor ez mennyi extra költséget jelent majd az all-in-fee-n felül?

2. Fognak állampapírt, vállalati kötvényt, saját banki kötvényt tartani a portfóliómban? Ha nem jegyzésnél veszik, akkor ugyanazon az áron kapom meg Önöktől, mint amennyiért a saját treasury-jük veszi? Ha nem, akkor mekkora a „spread”, extra költség, ami terhelhet?

3. Fognak tartani strukturált betétet/kötvényt a portfóliómban? A termékstruktúra az Önök saját eszközeiből (opció, betét, kötvény) áll össze? Milyen költség van egy ilyen termékbe árazva az all-in-fee-n felül?

A kérdésekre adott válasz segít majd mérlegelni a tanácsadó felkészültségét, korrektségét és végső soron az ajánlat teljes díjterheléséhez is közelebb kerülünk. Meggyőződésem, hogy ez a pár kérdés minden ügyfél számára hasznos lehet, hiszen közelebb viszi a jó szolgáltató, a felkészült, korrekt tanácsadó és nem utolsósorban a jó szolgáltatás kiválasztásához is.

A cikket a Concorde Alapkezelő Privát Vagyonkezelésének 10 éves tapasztalattal bíró privátbankáraként írtam. Ha kérdése/hozzászólása lenne a fentiekhez, írja meg nekem a bankar@alapblog.hu e-mail címre, ígérem, hogy igyekszek minél előbb válaszolni.