business.financialpost.com
aug.
12
2015

Óvakodj Kínától!

Fog még  fúvódni a kínai lufi, egy kis szünet után sorra dőlnek majd az árfolyamcsúcsok Sanghajban, Hongkongban és megkezdődik a kínai fizetőeszköz folyamatos leértékelése* – jósolja nekünk a shortolás királyaként is aposztrofált amerikai befektető, az  Eos Funds  alapkezelője, vezérigazgatója.
Jon R. Carnes az Alapblognak adott interjúban lesújtó véleményt alkot a kínai kormányzat autoriter politikájáról, mely fedezi a szerinte csaló, a valós eredményeiket hamisító, vállalatokat. Ugyanakkor az amerikai politikai-gazdasági rendszerről sincs hízelgő véleménye. Megpróbálja bizonyítani, hogy micsoda károkat okoznak ezek a kormányok azzal, hogy „kirabolják” a kisemberek megtakarításait, a tőkepiacokhoz fordulásra kényszerítik őket, miáltal mindenütt árbuborékok képződnek.
Ezzel együtt Jon Carnes pénzt keres az elítélt beavatkozások által védett amerikai és kínai tőzsdéken. Amerikában rövid távon korrekciót vár, de a nagyon olcsóvá vált nyersanyagipari vállalatokat vételre ajánlja.

Zentai Péter: Mit szól a kínai hatóságok legfrissebb intervenciójához?
Jon R. Carnes:
A piaci beavatkozás az állam részéről a kínai rendszer lényegéhez tartozik. Készüljünk fel a jüan (RMB) folyamatos leértékelésére! Ezt ajánlottam az elmúlt hónapokban és most is ezt mondom mindenkinek, aki Kína iránt érdeklődik – a jüan a világ legdrágább nagy devizájává vált az utóbbi években. Tehát fokozatos leértékelés fogja jellemezni a következő időszakot. Ez persze károkat okoz a Kínával versenyző országoknak, de ezek rengeteget profitáltak eddig is a túlértékelt jüanból.

Ön évek óta kritizálja Kínát, a világ elé tárt sok olyasmit, amivel igazolni próbálta: Kína álságos piac és gazdaság, aminek a lényege, hogy a tőkepiacokat manipulálják…
A kínai befektetők tudják, hogy a kínai tőzsdére vitt vállalatok jelentős része eltúlozza üzleti eredményeit és vélhetően egyéb pénzügyi csalásokat is elkövet. Ezért aztán Kínában nincs ember, aki hosszú távra szólóan fektetne be az ottani tőzsdén. A kínaiak kaszinónak tekintik a helyi vállalatokat jegyző (sanghaji) tőzsdéjüket, ahol ők valójában nem befektetőként, hanem szerencsejátékosként lépnek fel. Rövid távon kereskednek és tudják, hogy a szereplők legnagyobb része veszíteni fog.
A kínai vezetés szeretné, ha a tőzsdei cégek hosszú távú befektetésként szolgálnának, csakhogy az embereknek ehhez nincs meg a bizalmuk, mert tudják milyen borzalmas állapotok uralkodnak a vállalatirányításban.

Javult valami azóta, hogy ön évekkel ezelőtt nyilvánosságra hozta ezzel kapcsolatos panaszait?
Az átláthatóság semmit nem javult. A helyi befektetők nem is számítanak javulásra, a pekingi vezetés ugyanis vajmi keveset törődik a vállalatirányítás minőségével.

Ön mint közismert short-seller mit szól ahhoz, hogy a kínai hatóságok betiltották az ilyen tranzakciókat?
Természetesen ellenzem az ilyen tiltásokat. A korlátozásmentes shortolás a befektetők leghatékonyabb védelme olyan vállalatok ellen, amelyek eltúlozzák a pénzügyi teljesítményüket vagy üzleti kilátásaikat. A shortolás sokat segít a likviditáson is, hiszen a shortolók gyakran emelkedésben adnak el és esésben vásárolnak, magyarul arra az oldalra állnak, ahol éppen kevesebben vannak.

Mindenesetre mégiscsak biztonságot nyújt kül- és belföldi befektetőnek egyaránt, hogy a kínai hatóságok – ahogy ezt az utóbbi hetekben erősen tapasztaltuk – komoly vásárlásokkal avatkoznak be a tőzsdék életébe, megakadályozandó a drámai árfolyamzuhanásokat.
Mindenfajta állami intervenciót ellenzek a tőkepiacokon. Amit a kínai hatóságok csinálnak, annak rengeteg, most még beláthatatlan következménye lesz. Gondoljunk bele: 2000 környékén mennyire a realitásoktól elrugaszkodott árak alakultak ki Amerikában amiatt, hogy a befektetők arra számítottak, tőzsdei zuhanás esetén a Fed beavatkozik az árfolyamok védelmében. Az úgynevezett „Greenspan Put” túlzott spekulációhoz vezetett és most ugyanezt látjuk Kínában. Amikor a kínai bikapiac újraindul, a spekulánsok gátlás nélkül viszik majd az árakat új csúcsokra, hiszen most már tudják, a kínai hatóságok megtámasztják a piacot korrekció esetén.

Meddig tartható fenn ez a sajátos kínai politikai-gazdasági rendszer?
Nehéz megjósolni, meddig vezeti Kínát ez a totalitárius elit. Számomra a névlegesen kommunista kínai politikai rendszer nem sokban különbözik egyéb politikai rendszerektől, különösen nem az olyan korlátozott demokráciáktól, mint a kétpártú Egyesült Államok. A „kormány” még mindig az erő monopóliumát jelenti, amelyet arra használnak, hogy az elitet védjék a többséggel szemben. A kínaiaknak legalább megvan az az előnyük, hogy nincsenek illúzióik az egyértelműen totalitárius politikai rendszerükkel kapcsolatban. Az Egyesült Államok vagy más demokráciák polgárai ugyanakkor ritkán ismerik fel, hogy valójában mennyire önkényuralmi a demokratikusnak nevezett rendszerük.
A kínai gazdasági rendszer azzal, hogy a szabad piac irányába tolódott, rengeteget javított a fenntarthatóságán. De ez azzal a fenyegetéssel jár, hogy a kormány beavatkozása buborékot fúj a kínai ingatlan-, részvény- és devizapiacon egyaránt, amelyek mind vadul túlértékeltek.

Ezek alapján mivel kereskedik Kínában?
Ugyan új csúcsokra számítok Kínában, azonban az is látszik, hogy a kínai befektetés szerencsejáték. Ezért aztán rövid távú befektetésekben gondolkozom, a hosszabb távú longpozícióimat pedig olyan vállalatokban felvett shortpozíciókkal fedezem, amelyeket várakozásaim szerint csalással vádolhatnak majd. Figyelembe véve a kínai vállalatirányítási kultúrát, hétköznapi befektetőnek nem ajánlanám, hogy bármikor is kínai részvényt vegyen.

Amerika és Európa tőkepiacaitól ugye nem tanácsol el minket?
Európát nem követem. Az amerikai részvényekkel kapcsolatosan 2009 óta egyfolytában „bullish” vagyok és – bár rövid távon korrekciót várok – továbbra is vételre keresem őket. Ezeket a pozíciókat szintén csalás gyanús vagy nagyon túlértékelt cégek shortolásával fedezem.

Mi a véleménye a mennyiségi lazítások és zéró kamatok nyomán kialakult eszközbuborékokról?
Az infláció természetszerűleg elrabolja az emberek megtakarításait. Ha egy kormány extrém pénznyomtatásba (megtakarítás lopásba) kezd, akkor az eszközárak a kényszerű lakossági vásárlások miatt az égbe szöknek, hiszen ők csak ezzel védekezhetnek a megtakarításaik elértéktelenedése ellen.

Mit gondol a deviza- és a nyersanyagpiaci befektetésekről?
Jelenleg határozottan érdekesnek találom a nyomott árú amerikai szén-, arany/ezüst-, olaj- vagy gázkitermelőket. Ezek a részvények összeomlottak és most érkeznek olyan szintekre, ahol ismét vonzónak találom őket. Jellemzően Amerikára és Kínára koncentrálok, mert ezeket a piacokat ismerem a legjobban.

 

* Az interjú augusztus 10-én, a jüan leértékelés megkezdése előtt készült – a szerk.